Merthogy két „UsedSoft ügy” van/volt folyamatban Németországban az elmúlt években. Az egyik, mely ebből a szempontból híresebbé vált, az a UsedSoft kontra Oracle ügy (mely az Európai Unió Bíróságának előzetes döntése alapjául szolgált), a másik felperese azonban az Adobe szoftveróriás volt. Az előbbi jogesetben a német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság minden jel szerint még idén dönthet. Ez utóbbi ügyben viszont már tavaly decemberben megszületett a (Majna folyó menti) Frankfurt Tartományi Felsőbíróság (OLG Frankfurt a.M.) ítélete: a UsedSoft szolgáltatása valóban legális.

Ebben az ügyben a tények értelemszerűen – a UsedSoft szolgáltatásának lényegéből kifolyólag – megegyeznek az Oracle/UsedSoft ügyből ismertekkel. Vagyis a „használt szoftvereket” értékesítő cég felvásárolta az eredetileg egyedi vagy volumenlicenc keretében beszerzettm de már nem használt szoftverpéldányokat a vásárlóiktól, majd azokat a UsedSoft weboldalán keresztül kínálta eladásra. Az újdonsult vevők innen tölthették le a digitális tartalmat, valamint mindehhez kézhez kapták az eredeti licenceket és egy közjegyzői okiratot. E gyakorlatot az Adobe is jogellenesnek tartotta, s ezért indított eljárást a UsedSoft céggel szemben.

Az OLG Frankfurt jelentős mennyiségű teret szentelt az EUB előzetes döntésének a bemutatására, ugyanis ítéletét alapvetően erre alapozta. Ennek megfelelően az sem lehet meglepetés, hogy az OLG kimondta: a használt szoftverek továbbértékesítésének UsedSoft által kifundált modellje (mely értelemszerűen biztosította a műpéldányok eredeti vásárlóinak a számítógépéről történő törlést, vagyis azt, hogy „ne maradjon” példány az eladó gépén; ezzel együtt a UsedSoft is csupán annyi alkalommal értékesítette tovább a szoftvereket, ahány licencet vásárolt) nem jogellenes, mivel az adott szoftverpéldányokra fennálló terjesztési jog a jogszerű forgalomba hozatallal kimerült.

Az OLG hangsúlyozta, hogy az eredeti szoftvereket az Adobe díj ellenében, határozatlan időre „licencelte” az eredeti felhasználók részére. A bíróság véleménye szerint a jogosult által meghatározott díj az általa reálisnak vélt jogdíjjal áll összhangban, megfelelő díjazásként értékelhető. (Ugyanakkor annak megállapítása, hogy a jogosult által meghatározott vételár és az abba épített jogdíj „reális-e”, nem a bíróság feladata, ez ugyanis gazdasági/piaci kérdés.) A bíróság elvetette a német jogirodalom által képviselt azon álláspontot, miszerint az árképzést eddig az is meghatározta, hogy a szoftvergyártók nem számoltak a viszonteladás lehetőségével. Ennek indokaként az OLG azt jelölte meg, hogy a jogtulajdonosoknak igenis lehetősége nyílt e körülmény átgondolására, tekintettel arra, hogy fizikai hordozókat értékesített a fogyasztók felé. A jogkimerülés alkalmazásának lehetőségét tovább erősítette a tény, hogy az eredeti értékesítésre a jogosult tudtával disztribútorokon, terjesztőkön keresztül került sor. Ebből kifolyólag az OLG Frankfurt a UsedSoftot jogszerű tulajdonszerzőnek minősítette, akitől a további vásárlók jogszerűen szerezhetik be a szoftvert (akár közvetlenül hordozón, akár a netről letöltve), feltéve, hogy ezt követően a UsedSoft egy szoftverpéldányt töröl (tovább nem értékesít). Ily módon a UsedSoft által értékesített példány az eredetileg piacra helyezett műpéldány helyét veszi át (tölti be). A bíróság ugyancsak kiemelte, hogy ilyen keretek között a jogosult szerződéses rendelkezéssel sem tilthatja meg a jogszerűen megszerzett műpéldány továbbértékesítését.

Végül néhány szó a volumenlicencekről (vagyis a nagyobb számban, következésképp egységenként kedvezményesebb áron értékesített szoftverek „pakettjéről”). Az Európai Unió Bírósága ezzel összefüggésben azt rögzítette, hogy a volumenlicenceket nem lehet megbontani, vagyis nem lehetséges annak egy részét továbbadni, másik részét megőrizni. (Alias vagy az egészet adja tovább a jogszerű vásárló vagy semmit.) A német felsőbíróság a jelen ügyben arra az álláspontra helyezkedett, hogy ténylegesen nem is került sor a volumenlicenc bármiféle megbontására, és a forgalomban elérhető licencek tényleges száma változatlan maradt, ami döntő jelentőséggel bírt az ítélet szompontjából.

Az OLG Frankfurt döntése tehát – ilyen felső szinten – legitimálta a UsedSoft gyakorlatát. Mégis szükségeltetik még némi türelem, hogy tisztán lássunk e téren. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság előtt folyamatban lévő Oracle/UsedSoft ügyben várható ennél ugyanis még nagyobb relevanciával bírhat e szolgáltatási modell jövőjére nézve.

Az ítélet bibliográfiai adatai: OLG Frankfurt a.M., Teilurt. v. 18.12.2012 – 11 U 68/11 – UsedSoft/Adobe. In: Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht, 3/2013: p. 279-285.