Zöld könyv az USA szerzői jogáról

Az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériumának szervezésében több hivatal és kormányszerv közreműködésével elkészült és július 31-én kiadásra került a “Szerzői jogi jogpolitika, kreativitás, innováció a digitális gazdaságban” (a link magára a pdf file-ra mutat!) szóló zöld könyv

Én először tavasszal olvastam arról, hogy tervbe van vége a szerzői jog reformjának előkészítése, azt azonban nem gondoltam, hogy már nyár végére el is készül az első szakmai ajánlat (kiderült, hogy a hivatalok közös task force-nak nevezett szervezete 2010-ben alakult, úgyhogy már dolgoztak rajta egy ideje), ami a kilencvenes évek eleje óta a legátfogóbb ilyen jellegű vitaindító elemzésnek tekinthető ebben a témában. Mivel a húsz évvel ezelőtti zöld, illetve az azt követő fehér könyv jelentős reformokat hozott a szerzői jogi szabályozásban (részben ezekben lettek kidolgozva az 1998-ban elfogadott DMCA törvény főbb irányai), könnyen lehet, hogy ez a zöld könyv is hasonló reformot fog eredményezni.

A közel száz oldalas anyag kitér napjaink szinte összes szerzői jogi szabályozási kérdésére, azonban vitaindító anyagként kevés olyan konkrétumot tartalmaz, ami túlmenne a problémák rövid összefoglalásán, valamint a megoldási kísérletek felsorolásán. Vannak azért javaslatok új jogintézmények bevezetésére, valamint több helyen a szűkszavú említések is jelentőséggel bírhatnak, az árva művek szabályozásánál például a nemzetközi kitekintésnél megemlíti a magyar és az ázsiai reformokat, illetve a közös uniós újraszabályozást is, ami talán okot adhat a reménykedésre azzal kapcsolatban, hogy talán meg lesz a jogalkotói akarat arra, hogy az Egyesült Államokban is kicsit elbillenjen a mérleg a jogosultak oldaláról a közérdek javára.

A zöld könyv három részre van tagolva, amelyeket a számomra érdekesnek tartott részek kiragadásával mutatom be. Az első rész a jogok és kivételek egyensúlyának kérdéséről szól. A zöld könyv többek közt itt tárgyalja a jogalkotás egyik több évtizedes mulasztását, a hangfelvételek közvetítés útján történő előadásának (public performance for broadcasting of sound recordings) szabályozását. Érdekes még itt a könyvtári digitalizálásra vonatkozó kivételekkel kapcsolatos rész, aminek a szövegezése alapján esetleg arra lehet következtetni, hogy a kormányzat a jogosultakkal szemben a könyvtárakat támogatja a digitalizálás megvalósítása körüli kérdésekben (a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi a digitalizálást, de a jogosultak kizárólag a könyvtárak számára akarják ezt lehetővé tenni, a könyvtárak pedig a munkateher enyhítése céljából ki akarják szervezni a digitalizálást). Végül kiemelném még azt is, hogy a first sale doktrínával kapcsolatos 2001-es álláspontjának felülvizsgálatát határozta el a szerzői jogi hivatal, az erről szóló részben a közelmúlt esetjogával kapcsolatban azt a konklúziót vonja le, hogy elképzelhető, hogy a bíróságok, illetve a jogalkotó a doktrína hatályának kiterjesztő értelmezését fogadják el.

A második rész az online környezetben való jogalkalmazásról szól. Alapvetően a jelenlegi jogalkalmazási politika folytatását támogatja az anyag, helyenként felvetve a jelenlegi megközelítés felülvizsgálatának szükségességét. Kiemelem a kártérítésről szóló részt, ami körül elég sok szakmai vita van, itt a zöld könyv ugyan kifejezetten a finomhangolás (recalibration) kifejezést használja, viszont azt is írja, hogy a társadalmi egyeztetés eredményének tükrében esetlegesen felülvizsgálatra kerül, az egyéni fájlmegosztók és a nagy számú fájlmegosztás esetén a másodlagos kárfelelősséggel (secondary liability) közrehatók  felelőssége. Nagy terjedelemben tárgyalja a javaslat a DMCA takedown eljárást és a szolgáltatók felelősségét, felvetve, hogy a DMCA takedown mellé bevezetnének egy kisebb értékre vonatkozó kérelmekre szabott eljárást is. Az anyag pontosítaná az ismételt jogsértő (repeat infringer) meghatározását, mivel ezzel kapcsolatban ellentmondásos az esetjog, valamint az ismételt jogsértők elleni eljárás szolgáltatók által hozott szabályait (a DMCA szerint az egyes internetszolgáltatók feladata, hogy kidolgozzanak egy policy-t, ami alapján az ismételt jogsértők lekapcsolhatók a hálózatból). A jelenlegi eljárások mellé három új eljárást is ajánl a zöld könyv: weboldal blokkolást, tartalomszűrést és egy “kövesd a pénzt” (“follow the money”) elnevezésű stratégiát. Az első kettő magától értetődik, rendszeresen megpróbálják ezeket bevezetni, a weboldal blokkolást legutóbb a SOPA-val próbálták lehetővé tenni és nem kis mértékben ezért is bukott meg a törvényjavaslat, nem gondolom, hogy jelenleg van realitásuk ezeknek a szólásszabadságot potenciálisan korlátozó megoldásoknak. A “kövesd a pénzt” pedig azt jelenti, hogy a profit termelésben résztvevő társaságokon keresztül próbálják megfogni a tartalomsértő oldalakat úgy, hogy bevonják a pénzintézeteket (illetve a Paypal-t és a hasonló online fizetést lehetővé tevő szolgáltatásokat), az online reklámozókat és a keresőket. A fokozatos válasz (graduated response) tárgyalásánál a zöld könyv támogatólag ír erről a megoldásról és amellet, hogy felsorolja, hogy hol vezették ezeket be, egyáltalán nem ír a negatív tapasztalatokról, csak arról, hogy vannak a megoldásnak kritikusai.

A harmadik rész témája az online piac, amiben a zene online disztribúciójának kérdéseit vizsgálják, valamint a határokon átnyúló szabályozás és jogérvényesítés lehetőségeit. Ebben a részben volt a legkevesebb meglepetés, az anyag szerint a fő problémák a határokon átnyúló jogviszonyokból fakadó kihívások és a jogosultakra vonatkozó információk hiánya.

Minden fejezet végén konkrét javaslatok vannak az adott szabályozási területre vonatkozóan, ezekből szintén a számomra érdekesnek tartott javaslatok: az iparági szereplők közti szakmai egyeztetés indítása a DMCA takedown rendszerének javítása érdekében, társadalmi egyeztetés és kerekasztalviták indítása a következő témakörökben: a remixek jogi szabályozása, a first sale doktrína érvényesülése a digitális környezetben, az egyes file-megosztók (statutory damages-re vonatkozó) kárfelelősségének kérdése, a tömeges jogsértők másodlagos felelősségének kérdése, az állam szerepe az online jogosítás területén.

Egyelőre nincs jelentős visszhangja a weben anyagnak, pár cikket azért ajánlanék:

Karen Coyle, egy könyvtáros, aki gyakran hallatja a hangját a digitalizálással és a könyvtárakra vonatkozó kivételekkel kapcsolatos kérdésekben – véleményem szerint joggal – veti fel blogbejegyzésében, hogy a zöld könyv helyenként úgy közelíti meg az internetet, mintha még mindig a kilencvenes években lennénk és a digitális terjesztést  lehetőségként, nem pedig tényként kezeli, illetve az interneten elérhető tartalmak tekintetében minimalizálja a felhasználók által teremtett tartalmak jelentőségét a tartalomipar által elérhetővé tett tartalmakéval szemben. 

A Disruptive Competition-ön lehet olvasni egy az enyémhez hasonló összefoglalót, a cikket jegyző Matthew Schruers kritikája pedig az, hogy a zöld könyv a jogosultak-technológiai fejlődés ellentétében gondolkodik és így értelemszerűen a hatékonyabb jogvédelemre helyezi a hangsúlyt, noha ennél szerinte fontosabb a technológia adta lehetőségek kihasználása és belinkel egy nagyon érdekes felmérést (amit a Spotify készített, így nem tekinthető elfogulatlannak) arról, hogy Hollandiában a legális zeneszolgáltatások bevezetése hogyan csökkentette a kalózkodást (a legérdekesebb számok: amíg 2008 és 2012 között az illegális filmletöltésben résztvevők aránya (15 éven feletti lakosság) 10%-ról 18%-ra nőtt, addig az illegális zeneletöltők aránya pedig 32%-ról 22%-ra csökkent).

Végül a Copyright Alliance blogbejegyzését is belinkelem, érdekes részeket emelnek ki a zöld könyvből, nyilván a jogosultak érdekeit szem előtt tartva, itt elég a highlights nevű pontokba szedett részt elolvasni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.