A tanulmány első érdemi fejezetében a szerzői jogok keletkezéséről és a jogok vagyoni forgalomban való megjelenéséről olvashattunk. A szerzői jogok a törvényünk egyértelmű szabálya értelmében a megalkotással keletkeznek, az semmilyen formalitástól nem függ (melyet a nemzetközi szerzői jog is egyértelműen tilt). Ettől az időponttól a szerzőt vagyoni és személyhez fűződő jogok illetik meg. Arra, hogy e jogok miként gyakorolhatók, a jogunk alapvetően két irányt határoz meg: közvetlen szerzői joggyakorlás, illetve más által történő joggyakorlás. Az első esetkör magától értetődő, a második már kicsit összetettebb. A törvény főszabály szerint azt mondja: a vagyoni jogok használata engedélyezhető (felhasználási vagy licencia szerződéssel). A személyhez fűződő jogok viszont forgalomképtelenek. A vagyoni jogokkal kapcsolatos alapesethez képest öröklés esetén, illetve egyes műtípusok vonatkozásában kivételek állapít meg az Szjt. Így adatbázis és szoftver esetén, reklámozás céljára megrendelt, munkaviszony keretében létrehozott, illetve együttesen létrehozott műnél, továbbá megfilmesítési szerződés esetén igenis lehetőség van a vagyoni jogok átruházására, egyszerűbben (de nem szakszerűbben) „eladására”. Gyertyánfy tanulmánya kiváló bírósági esetekkel támasztja alá a fentieket. Így például a vagyoni jogok utóbbi kivételektől eltekintve tehát nem átruházhatók, így azok nem is engedményezhetők; amennyiben a felek a vagyoni jogok átruházásban kívánnak megállapodni, ezt kifejezetten meg kell jelölni a szerződésben; öröklés esetén a túlélő házastárs haszonélvezeti jogot szerez a vagyoni jogokra. Az átruházás kapcsán Gyertyánfy is kiemeli: természetesen ez sem korlátlan lehetőségeket biztosít a jogszerző részére. Az Szjt. ugyanis egyes esetekben kizárja, hogy a szerző egyes díjigényeit átengedhesse másnak. Különösen látványos ez a megfilmesítési szerződésnél, ahol az Szjt. 66.§ (2) bekezdése az üreshordozó díjra, a nyilvános haszonkölcsönzés és bérlet, valamint a sugárzás útján történő továbbközvetítés esetére fennálló díjigény átruházást nem teszi lehetővé.

A munkaviszonyban alkotott művek kapcsán további kiváló jogesetekről számol be Gyertyánfy. Így például azt olvashatjuk, hogy nem a 30.§ hatálya alá tartozik az alkotótevékenység, ha 

A bírósági gyakorlat is megerősíti, hogy amíg a művet a munkaviszony fennállása alatt maga a munkáltató használja, ezért külön jogdíj nem jár, azt a munkabérben kifizetettnek kell tekinteni. Amint azonban a munkáltató másnak engedélyt ad a felhasználásra, a szerző megfelelő díjazásra jogosult. Érdekes jogesetet említ Gyertyánfy ugyanitt. Eszerint ha a munkaszerződésben csupán annyi került meghatározásra, hogy a munkavállalónak publikálási feladatai vannak, a munkáltató nem szerzi meg a vagyoni jogokat a szerzőtől, amennyiben a két kérdéses könyv terjedelme, a téma tudományos igényessége, mélysége meghaladja az általános publikálási feladatot. Más szavakkal, ha a munkáltató konkrétan megjelöli, mit kell megírni, bizonyosan megszerzi rá a vagyoni jogokat, ha erre nem kerül sor, és az alkotómunka messze túlmutat a munkaszerződés klauzuláin, a szerző megtartja jogait. Gyertyánfy e helyütt is kiemeli, hogy a szerzőnél maradnak a törvény alapján részükre járó, kötelező közös jogkezelés hatálya alá tartozó díjigények.

A személyhez fűződő jogok vonatkozásában Gyertyánfy kiváló ismertetését adja az első nyilvánosságra hozatal és a névfeltüntetés jogának. (E helyütt érdemes visszautalni arra, hogy a harmadik domináns „morális jog”, az integritáshoz fűződő jogot Gyertyánfy korábban, egy másik tanulmányban már ismertette.) Ahogy a szerző írja:

„a nyilvánosságra hozatal akkor történik meg, ha a mű elhagyja az alkotó rendelkezési, ellenőrzési körét – vagyis meg nem határozott más személyek is hozzáférhetnek.”

Ezt olyan ítéletekkel támasztja alá a szerző, mint hogy a kéziratnak a kiadó részére publikálás céljából történő átadása kimeríti az első nyilvánosságra hozatal jogát, mivel a megjelenés felett már nem gyakorol kontrollt, pontosabban azt csak a visszavonás jogával akadályozhatja meg, amely persze a szerzőre is komoly terhet ró (a kiadó felmerült költségeinek a megtérítését). Egy másik ítélet szerint a televíziós csatornának átadott DVD lemez engedély nélküli sugárzása esetén a nem vagyoni kártérítés megállapítása nem történt meg, mert a jogosult ezen igény jogalapját nem igazolta valamely személyiségi jogi sérelem segítségével (a vagyoni kártérítést azonban megítélte a bíróság az engedély nélküli nyilvánossághoz közvetítésért). A névfeltüntetés joga kapcsán azt olvashatjuk:

„a szerzői minőség a mű felhasználásától függetlenül, külön aktusként sem vonható kétségbe; elismerése a plágiumtól véd; vagyoni értéke is van – a képzőművészeti alkotások forgalmában ez nyilvánvaló.”

Egy fővárosi ítélőtáblai döntés alapján:

„(…) nemcsak az jogsértő, ha kifejezetten más személyt jelölnek meg szerzőként, hanem az, ha más személyt is feltüntetnek szerzőként. (…) Szerzői jogi értelemben annak sincs jelentősége, hogy elsőként vagy másodikként jelölnek meg olyan személyt szerzőnek, aki nem társszerzője a műnek.”

Ugyancsak érdekes ítélet, amelyben a bíróság nem látta megállapíthatónak a névfeltüntetés joga sérelmét, mikor a fényképész által készített, belépőkártyákon elhelyezett arcképekről lemaradt a szerzőségi utalás, a gyakorlatban ez ugyanis egyáltalán nem bevett.

Az anonimitáshoz fűződő érdekek védelmét is hangsúlyozza a tanulmány, valamint bemutatja, melyek azok az esetek, amikor a szerzőn kívül más is felléphez a morális jogok védelme érdekében. Végül kiemelésre kerül, hogy a személyhez fűződő jogok gyakorlására a szerző halálát követően a védelmi idő leteltéig a hagyatéki gondnok vagy az örökös jogosult. A védelmi idő elteltével azonban e jogok is elenyésznek, a névjog marad mindössze, de az is inkább csak kegyeleti, kulturális jelleggel, melynek érvényesítése hagyományos egy közös jogkezelő szervezet joga (idehaza az Artisjusé).

Gyertyánfy tanulmánya ezúttal is hemzseg jobbnál jobb forrásokban. Olvasása gyakorlatilag kötelező. Ennek megkönnyítése céljából íme a bibliográfiai adatok:

Gyertyánfy Péter: A szerzői jog bírói gyakorlata 2006-tól: a jogok keletkezése, forgalmuk; a személyhez fűződő jogok, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2013. június, p. 70-92.