Szoftver + bérlet = jó lesz ez?

A minap olvastam a New York Times napi hírlevelében, hogy az Adobe forradalmi lépésre szánta magát: mostantól felhagy a Photoshop értékesítésével, és kizárólag bérelni lehet majd a jövőben a szoftvert. Jó lesz ez, de kinek?

A NYT cikke rendkívül alaposan körbejárta a kérdés gazdasági és IT oldalát. Ezek szerint a bérlet havi díja 30, éves díja 240 dollár lenne. Utóbbi természetesen csak előre fizetéssel szerezhető meg (vagyis aki bizonyosan hosszabb távban gondolkodik, annak egyértelműen a hosszabb időtartam a választandó). A pénzügyi opciók ennél persze szélesebbek. Van 30 napos ingyenes próbaidő, kedvezményes “első éves díjszabás”, tanár/diák kedvezmények stb. A reform folytán a továbbiakban nem kell az újabbnál újabb verziókat megvásárolni (bár nem biztos, hogy ezt az átlagos fogyasztó megtette eddig, de az üzleti felhasználók számára ez bizonyosan fontos volt), a hozzáférés a mindenkori legfrissebb verzióhoz történik. Ehhez kapcsolódnak az olyan új szolgáltatások, mint a felhő alapú tárolás lehetősége (20GB mértékig), illetve az, hogy a szoftver immáron két számítógépre is telepíthető egy időben (akár Mac-re vagy Windows alapú gépre is – Update: Völgyi Attila fotóriporter korrektül jelezte: eddig is kétszer lehetett telepíteni, de nem két eltérő oprendszerre).
A váltás gazdasági és IT oldalról nézve azonban nem nyert meg mindenkit magának. Gazdaságilag a legegyértelműbb tény, hogy ezáltal bizonyosan többet kell majd az Adobe-nak fizetni. Az éves 240$ bérleti díj és a szoftver átlagos élettartama mellett 2-3 szorosára becsüli a NYT cikkírója a cégnek fizetendő összeget ahhoz képest, amennyit a fogyasztó erre a termékre fordítana vásárlás esetén. A bérlet lejártával ugyan a tartalmakhoz a felhasználó továbbra is hozzáférhet, de azokat már nem módosíthatja. (Ellenkező esetben bizonyosan mindenki morcos lenne, hiszen az Adobe nehezen magyarázhatná meg, miért blokkolja a fogyasztó privát képeihez való hozzáférést.)
A cikk egyetlen kérdéssel nem foglalkozik, ez pedig a reform jogi oldala. Épp mostanában vagyok benne egy részletes kutatásban, ami a szerzői jogilag védett művek (ide értve a kapcsolódó jogi teljesítményeket is, pl. hangfelvételeket) viszonteladásával foglalkozik. (Ezt másként jogkimerülésnek hívjuk.) A kutatásról e helyütt még nem akarok részletekbe bocsátkozni, de azért jelzem: nem egy jogszabályon, jogeseten, könyvön és tanulmányon rágtam már át magam az Egyesült Államok, az Európai Unió és Magyarország vonatkozásában. Ezek fényében a legfontosabb, amit hangsúlyozni kell: a bérleten alapuló modell esetén a felhasználónak a szoftver használatán kívül semmi másra nem lesz joga, többek között a szoftver értékesítésére sem.
Az egyértelmű, hogy amennyiben valaki szolgáltatás keretében jut egy adott tartalomhoz, akkor a fölött nem szerez tulajdonjogot, így az adott művet tartalmazó hordozóeszköz sem az övé. Következésképp azt nem adhatja el. A bíróságok véleménye atekintetben komoly eltérést mutat azonban, hogy egy szoftver lemezen vagy online letöltés mellett történő “értékesítése” a licencia hatálya alatt marad (ami nem eredményez tulajdonszerzést) vagy adásvételt eredményez. Előbbi esetben szóba sem jöhet a viszonteladás, utóbbi esetben ez realitás lehet. Az Európai Unió Bírósága a UsedSoft ügyben amellett foglalt állást, hogy a használt szoftverek viszonteladása igenis lehetséges, így a jogkimerülés tétele abban az esetben is segítségül hívható, ha a felhasználó a szoftvert az internetről tölti le, ahhoz licenckulcsot vásárol, majd ez utóbbit eladja a szoftver-viszonteladónak, aki e kulcsot (a szoftver internetes letöltését meghagyva) továbbadja. Az Egyesült Államokban ezzel ellentétes döntést is ismerünk (Vernor v. Autodesk), azonban olyat is, amely eladásnak nyilvánította a szoftver “megvételét” (Microsoft v. Harmony).
Ez utóbbi kérdés (eladás vagy licencia) teljességgel lényegtelen, ha a szoftver előállítója egyértelműen bérleti szerződés keretében biztosít hozzáférést a kérdéses programhoz. Ebben az esetben ugyanis szolgáltatásról lesz szó, amely sem az Egyesült Államokban, sem az EU jogában nem illeszthető be a jogkimerülés keretei közé. A következtetés tehát egyszerű: aki az Adobe új rendszerét választja, egy kiváló program mindenkori legfrissebb verziójához mindaddig hozzáfér, amíg azért fizet. Ellenkező esetben ettől elesik. A Photoshop program felett azonban a használó semmiféle jogot nem gyakorol, az nem az övé, annak csak bérlője. Hogy az Adobe a bevételeinek növelése mellett elérheti-e azt is, hogy termékeinek jogellenes terjesztése (mely egyértelműen jogsértő, de azzal szemben fellépni elég nehéz, ha nem lehetetlen) visszaszoruljon, egyelőre nem eldönthető. Ennek megfelelően érdeklődéssel várom majd e próbálkozás sikeréről vagy bukásáról szóló híreket. A szoftveripar ugyanis lehet, hogy egy forradalom előtt áll.
Ja, és ha végzek a jogkimerüléssel kapcsolatos kutatással, a kéziratot a szokásoknak megfelelően elérhetővé teszem majd a Scribden.

4 thoughts on “Szoftver + bérlet = jó lesz ez?”

  1. Unknown says:

    – A Microsoft is hasonló jövőképet hirdet.
    – Eddig sem volt tulajdonom a szoftvereim legnagyobb része, amit mint felhasználó vettem, de akik tőlem vettek szoftvert (cégek) mint programozótól, azok gyakran tulajdonjogot vettek (szerződésben), bár olykor időlegeset (5-10 év).

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Unknown,
    köszönöm az észrevételeket. Az elsőre: igen, hallottam róla, az én hibám, hogy csak a hírre reagáltam. A másodikra: ugye épp az volt a UsedSoft döntés lényege, hogy tök mindegy, mit mond a gyártó, ha a jogi konstrukció nem bérletre, hanem adásvételre emlékeztet. Ha viszont egyértelműen olyan a jogi megoldás (a fenti ilyen), ami kizárja az AV-t, akkor a szoftvergyártók megússzák a dilemmázást.
    Köszönöm!
    Üdv,
    MP

  3. s.peter says:

    Nekem az UsedSoft főtanácsnoki véleményénél esett le h á, szóval ez a hypeolt cloub/SaaS/IaaS és a többi erről szól: ne legyen adásvételnek minősíthető ügylet, legyenek csak ilyen-olyan szolgáltatások és maradjon csak a szerzőnél a terjesztés és többszörözés joga. Részemről nem vagyok meggyőződve arról h össztársadalmi érdek lenne a nem egyedi szoftverek esetén a bérlet tömeges elterjedése.

    Btw innen nézve az alkalmazásboltok (pl. AppStore) kissé már letálisnak is tűnnek, hiszen többükből nem lehet (jelen állás szerint) továbbadni a megvásárolt alkalmazásokat és ha erre mégis rákényszeríti őket pl. az EuB, akkor bukták a technológiai védelemre alapozott warez-mentesítést.

  4. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Örülök, hogy valaki ilyen lelkesen elgondolkodott ezen az irományon. Igazából a második gondolat nekem is komoly fejtörést okoz. Az a helyzet, hogy az EuB döntése ezért is érdekes, hiszen van, akinek adott, és van, akitől ezzel elvesz. Talán csak én vagyok maradi, de én csak az olyan konkstrukciókat szeretem, ahol a műpéldány a tulajdonomba kerül. Az Apple és az összes licencelbe adó cég ezért nem szimpi nekem. De ez persze csak az én abszolút naiv felfogásomat tükrözi.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.