Színezd újra, ha mered (avagy a street art jogi megközelítése)

“Az információáradat, mi nap, mint nap ér minket egyre nagyobb változatosságra, sokszínűségre kényszerül a kívánt hatás elérése érdekében, ezért, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy saját módján közölje mondanivalóját, kreativitásához mérten.” – Pénzes Ernő II. helyezett pályamunkája a street artról.

Mi a street art? A ”street art a vizuális művészet azon fajtája mely a köztereken jelenik meg…” (Wikipedia), legyen az szobor, festmény, installáció vagy egyéb alkotás. Más vélemények szerint, mint amilyen, John Feknerémindaz a művészet, ami a közterületeken megjelenik, kivéve a graffiti. Saját véleményem szerint ez az elhatárolás nem helyes és felesleges ezt a szópárosítást tovább bonyolítani. A street art nem más, mint az utca művészete
Betöltött szerepéről legalább annyira megoszlik a vélemény, mint fogalmáról. Egyesek szerint nem más, mint vandalizmus, mások szerint művészet.
Ez azért fontos, mert a Magyarország Büntető törvénykönyve a falfirka elhelyezését büntetni rendeli (Btk. 324.§). Ugyanezen szakasz (7) bekezdése definiálja a falfirkát, ami nem más, mint „festékszóróval, filctollal, vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus, vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges.” Rongálásként kezeli, ügyet sem vetve annak művészi mivoltára. Sőt, az okozott kár értéktől függetlenül a graffitis vétséget követ el, és tettéért – ha a kár nem haladja meg az 50 ezer forintot – egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Amennyiben a falfirkát műemlékre vagy kulturális javakra helyezi, ugyanezen magatartásával a Btk. 216.§ (1) bekezdése, illetve Btk. 217.§ (1) bekezdése szerint minősülő bűntettet követ el.
A falfirka fenti definíciójával az a baj, hogy olyan tágra sikerült, hogy szinte ”bármi és bárki” beleilleszthető (pl.: reklámplakát egyértelműen, holott az véleményem szerint nem falfirka). A jogszabály nem válaszol a kérdésre, csak a vagyontárgy állagának olyan károsításaként kezeli a műalkotást, melynek eredményeképpen annak értéke csökken.
Ellenpéldaként említenék egy 2006-os Bristoli Városi Tanács által készített felmérést, melyben a lakosság véleményét kérték ki egy már elhelyezett Banksy munka eltávolítását illetően. A lakosság 93%-a szavazott a munka eltüntetése ellen az online szavazáson.
Másik eset szerint a művész, egy „bristoli állóhajón működő nightclub oldalán hagyta ott a túlpartról is látható névjegyét. A tulajdonosnak tetszett az ajándék tagelés, így amikor a vízhatóság emberei a beleegyezése nélkül lefestették az alkotást, feljelentést tett (minthogy a tag az ő magántulajdonán foglalt helyet). Banksy újra munkához látott, abban a reményben, hogy a másodszori feljelentés esetleg az utasítást kiadó személy állásába kerülne, így ezúttal a graffiti védelem alá került.” [Weisz Hanna: STREET ART: STÍLUS ÉS JELENTÉS (Szakdolgozat) SZTE BTK 2010 Szeged]
John Webster a Journal of Planning & Environment Law folyóiratban a „Should the work of Banksy be listed?” című cikkében a problémát úgy orvosolná, hogy a már előbb többször említett alkotó munkáit hordozó falakat a Listed Building Acts-ba illesztené, így védelmezve őket. Véleményem szerint ez a többi művészre nézve diszkriminatív, és nem a gyökerénél kezelné a problémát). Ezen cikkben a műalkotásokat úgy kezelik, mint a brit örökség részét, mint művészeti alkotásokat, és nem vandalizmust.
A betöltött szerep így továbbra is talány, viszont a közelmúlt eseményei a példák szerint kedvező jövőképet festenek Banksy-nek és más művészek számára.

Érdekes fordulatot vesz a kérdés, ha úgy tekintünk a street artra, mint kommunikációra és a belső jogszabályok mellett figyelembe vesszük a nemzetközi jogot is, mint amilyen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikke:

„Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és, hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.”
Itt említeném meg az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozatát, amely úgy fogalmaz, hogy
„a szólás szabadsága nemcsak azokra az ‘információkra’ és ‘eszmékre’ vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek […], hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják […] a lakosság bármely részét”.

Persze, kérdéseket vet fel, a „bármilyen kifejezési módon” megfogalmazás, és úgy gondolom, hogy a jogalkotók nem éppen így gondolták a véleményalkotást támogatni (a graffitisek nagy sajnálatára), de tény, hogy ezen mondat önmagában jogot ad a vélemény formálására, még ha az egy falra festett „firka” is.  A nyilatkozat egészét alkalmazva viszont találhatunk az ellenkező álláspontot alátámasztó rendelkezéseket is, mint amilyen a 29. cikk 2. bekezdése és 17. cikkének 1. bekezdése.

 

Visszatérve a büntetőjog területére, hazánkban a jelenség kezelését illetően lehetőség van pártfogó felügyelet alkalmazására, közérdekű munka kiszabására, illetve a tevékeny megbánás lehetőségére, amely jelen esetben az összefirkált vagyontárgy megtisztítása.
Utóbbit jó megközelítésnek tartom, ez egy olyan oldala a street art-nak, amivel a művésznek szembe kell néznie.
Ha szakértő kirendelésével rendeznénk a problémát (aki választ adna a fogalmi zavarokra, értsd firka-műalkotás) egyben választ kaphatnánk arra is, történt-e károkozás. Ha csak egy műalkotás került fel a falra bizonyos esetekben akár a polgári jog egyéb rendelkezésit is alkalmazhatnánk, mint amilyenek az: Ptk. 133-138.§§ rendelkezései [arról nem is beszélve, hogy nem valósul meg a Btk. 324.§ (2) bekezdés (b) pontjának tényállása]. Ha viszont kár keletkezett, a Btk. lenne irányadó. Lényeg, hogy ne büntessünk meg valakit, azért mert egy „műalkotással díszített egy falat”. Végső soron pedig még mindig ott van a tevékeny megbánás a közvetítői eljárás keretein belül.
Összességében elmondhatjuk, hogy a kommunikáció és annak közlése változik, ezt követnünk kell. A jogrendszer feladata a bűn üldözése, és ezt csak akkor tudja megfelelően végezni, ha követjük a változásokat és nyitottak vagyunk rájuk, megválaszoljuk kérdéseit. A street art is egy ilyen holt ponthoz érkezett novatioként, a modern művészetekben. El kell fogadnunk, hisz akkor járunk el helyesen, ha különbséget teszünk vandalizmus és művészet között és az új generációnak lehetőségeket adunk bilincsek helyett.
Pénzes Ernő
Pénzes Ernő a Szegedi Tudományi Egyetem Állam- és Jogtudományi karának Jogász hallgatója. Jogi tanulmányai mellett a SZTE Juhász Gyula Karának Képi ábrázolás szakán foglalkozik művészettel. Meglátása szerint a jog és művészet találkozása érdekes kérdéseket teremt, s épp ezért e kérdésekkel Ernő szívesen foglalkozik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.