Büntető elvi határozat az Szjt. hatályáról és a szerzői jogsértés vétségének elévüléséről

A Kúria 9/2013. számú büntető elvi határozatában számítógépi programalkotásokkal kapcsolatos bűncselekmény vonatkozásában olyan jelentős nemzeti és nemzetközi szerzői jogi kérdéseket feszegetett, hogy a határozat bemutatása elmaradhatatlannak tűnik a jelen blogon.

Az elvi határozat alapjául szolgáló ügy tényállásának releváns része nem tűnik bonyolultnak: a terhelt asztali számítógépén és laptopján ötven “piacon vásárolt” és engedély nélkül többszörözött szoftvert talált a nyomozó hatóság, s ezzel 22 kiadónak okozott vagyoni hátrányt. A vádlott felülvizsgálati kérelemmel fordult a legfelsőbb bírói fórumhoz, arra hivatkozva, hogy a szoftverek puszta megvásárlása még nem eredményez felhasználást. Ha pedig ez igaz, akkor a bűncselekmény elévülése a szoftverek eladója által történt többszörözés pillanatában kezdődik (értelemszerűen a terhelt arra alapozta védekezését, hogy a bűncselekmény már elévült). A terhelt a feltételezett elkövetési magatartás jogellenességének a hiányára és arra is hivatkozott, hogy az alsóbb fokú bíróság nem tisztázta, melyik szerzői jogi törvény hatálya alá tartozik a tényállás.

A bírák helyesen alaptalannak találták az első érvelést, hiszen a terhelt nem csupán megvásárolta a programokat, de azokat a gépekre fel is telepítette. Ez egyértelműen felhasználásnak tekinthető. Ugyanakkor a felülvizsgálati indítványt a Kúria alaposnak találta. A bírák először jelezték, hogy a felülvizsgálati kérelemben az alsó fokú bíróságok által jogerősen megállapított tényállás nem vitatható, csupán a bíróság jogi kérdésekben levont következtetései. 

“Anyagi jogi felülvizsgálat tárgya tehát az, hogy a kifogásolt rendelkezés ténybeli alapját az ügydöntő határozat megállapította-e és az abból vont következtetés okszerű-e.
A megállapított tény helyessége közömbös [Be. 423. § (1) bekezdés]. A megállapított ténnyel kapcsolatos döntéshozatali tevékenységről számadás kérdése pedig nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi felülvizsgálat tárgya lehet (indokolási kötelezettség megsértése címén; Be. 373. § (1) bekezdés III. pont). Utóbbi esetében pedig az érintett anyagi jogi rendelkezés helyessége közömbös, jelentősége annak van, ha nem állapítható meg (nem ellenőrizhető), hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése, mérlegelése során, vagy ha a rendelkezéshez képest eltérő az indokolás.
Következésképpen felülvizsgálatban az irányadó tényállásban nem szereplő, vagy attól eltérő tényre hivatkozó kifogás nem érvényesíthető, viszont az irányadó tényállás hiányossága anyagi jogi sérelmet eredményezhet, amennyiben ezáltal nem alkalmas jogkövetkeztetésre, vagy más jogkövetkeztetésre ad alapot.”

A bíróság meglátása szerint a bűnösség megállapítása törvénysértő módon történt, de a terhelti indítványtól eltérő okokból. A Btk. vonatkozó szakasza [329/A.§] keretdiszpozíció, melyet a szerzői jogi törvény és mögöttes jogszabályként a Ptk. tölt ki tartalommal. A bíróság szavaival élve:

“A Btk. 329/A. § (1) bekezdése szerint az elkövetési magatartás a szerző, művén fennálló jogának haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva történő megsértése. Az elkövető a szerző (illetve jogtulajdonos) jogát sérti, ami értelemszerűen nem más, mint az Szjt. vonatkozó szabályának megsértése, magatartása az Szjt. szabályozásához képest jogsértő. Következésképpen a Btk. 329/A. § (1) bekezdésének elkövetési magatartása az Szjt.-ben meghatározottal ellentétes magatartás (értelemszerűen a törvényi tényállás többletelemeivel együtt).”

Az Szjt. hatálya főszabály szerint az elsőként Magyarországon nyilvánosságra hozott művekre terjed ki. A külföldön nyilvánosságra hozott művek automatikusan az Szjt. hatálya alá tartoznak, ha szerzőik magyarok. A külföldi szerzők elsőként külföldön forgalomba hozott művei vonatkozásában pedig akkor biztosít az Szjt. védelmet, ha erre hazánkat nemzetközi szerződés vagy viszonosság kötelezi. [Vö.: 2.§(1)(2) bek.] A Btk. 329/A.§ megsértése tehát csak akkor merülhet fel, ha (1) az Szjt. hatálya alá tartozó mű és szerző vonatkozásában kerül sor (2) az Szjt.-ben foglalt valamely jog megsértésére, továbbá (3) bizonyítást nyernek a Btk. tényállásának többletelemei (vagyoni hátrány okozása vagy haszonszerzés végett elkövetett jogsértés – nota bene: a tényállás az elmúlt évek során változott, tehát az elkövetés pillanatában hatályos norma szerinti többletelemek vizsgálata szükséges). A fent említett nemzetközi szerződések és viszonossági megállapodások száma magas, az azokban részes tagállamok száma nagy, így az új évezred elején komoly az esély arra, hogy egy adott külföldi szoftver-előállítót megillessen az Szjt. nyújtotta védelem akkor is, ha a programot elsőként külföldön hozta nyilvánosságra. Ez azonban még továbbra is csak feltételezés, nem tekinthető bizonyított ténynek a tényállásban szereplő szoftverek vonatkozásában. Ahogy a bíróság is hangsúlyozta:
“Kétségtelen továbbá, hogy az elkövetéskori időt alapul véve, a hivatkozott szerződések – így különösen a BUE és a TRIPS Egyezmény részes államai száma magas. Ez azonban önmagában értelemszerűen nem adhat feltétlen alapot arra a jogi következtetésre, hogy jelen ügyben minden jogtulajdonos sértett esetében fennáll az Szjt. hatályára vonatkozó rendelkezés alkalmazásának jogi feltétele. (…) Az irányadó tényállásból nem állapítható meg, hogy az adott sértett (jogtulajdonos) magyar vagy külföldi, az adott sértett (jogtulajdonos) mely szoftverének mi a származási állama, először hol hozták nyilvánosságra (ami nem azonos a felhasználással, terjesztéssel).”
E részkérdések tisztázása nélkül azonban a bűnösség megállapítása jogellenesen történt. Ez azonban – némi svédcsavarral fűszerezve – azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatása nem lehetséges (nincs miről érdemben dönteni), ami azonban a BH 1998.110 értelmében a büntető anyagi jogszabály megsértését eredményezi. Erre a sziszifuszi helyzetre egyedül a jogerős bírósági döntés hatályon kívül helyezése lehet a megoldás [Be. 428.§(1) bekezdés második fordulata]. A döntés hatályon kívül helyezése folytán viszont az elévülési idő lezáró jogerő is megszűnik, ami felveti annak vizsgálatát, hogy vajon a terhelt magatartása büntethető-e még egyáltalán. Érdemes hangsúlyozni még egyszer: a terhelt érvelésével ellentétben a három éves elévülési idő nem a szoftverek “piaci előadója” általi többszörözés időpontjától, hanem a programoknak a számítógépre történő installálásának napjától kerül számításra. Ez az idő azonban már egyértelműen eltelt, még akkor is, ha az elévülési idő félbeszakítható. Az utolsó ilyen aktus azonban 2006-ra datálható. Vagyis a terhelt által elkövetett (ezen) bűncselekmény már elévült. (Azért “ezen”, mert tett az a terhelt mást is, amiért a Kúria is helytállónak talált 3 év börtönbüntetést és 4 év közügyektől eltiltást kiszabni.)

Mi a konklúzió? Először is az, hogy a nyomozó hatóságnak, az ügybe bevont szakértőknek, az ügyészségnek, de még a bíróságoknak is a jövőben a szerzői jogosultak honossága és az Szjt. alkalmazhatósága (hatálya) tárgyában szükségképpen mély kutatást kell végezniük, ellenkező esetben – a felülvizsgálat elhúzódása révén – még az is előfordulhat, hogy a törvényellenesen meghozott döntések hatályon kívül helyezése révén elévülnek a kérdéses, egyébként nem vitatható bűncselekmények. A másik oldalról nézve persze a terhelt bizonyosan örül a “minden jó, ha jó a vége”, vagy rövidebben “happy end” befejezésnek, de az időközben eltelt sok év szorongását valószínűleg ő sem fogja visszasírni.

(Az elvi határozatra Shams Alireza hívta fel a figyelmemet közvetlenül, köszönet neki.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.