Reformtervek a kötelespéldányok szolgáltatása kapcsán

Az Emberi Erőforrások Minisztere még február végén tette közzé előterjesztését a Kormány részére, melyben a kiadványok kötelespéldányainak szolgáltatásáról és hasznosításáról szóló hatályos rendelkezések új normával történő kiváltására tesz javaslatot. Tekintsük át röviden a norma tartalmát, illetve álljon itt néhány kritikai észrevétel is.

Az előterjesztés által megfogalmazott, elérendő közpolitikai cél egyrészt a hazai kiadványok teljesség igényével történő összegyűjtése, másrészt a digitális formátumban történő publikálások megugrásának köszönhetően e művek/kiadványok megőrzése. A cél tehát nem más, mint hogy a lehető legtöbb írásos dokumentum a jövő generációi számára megőrzésre kerüljön. Ha ezt összevetjük az előterjesztés 1. és 2. számú mellékletével, akkor azt is láthatjuk, hogy az igény valóban a teljesség vágyát tükrözi: konferenciaanyagok, multimédia kiadványok, szabályzatok, szabványos, “internetes hírportálok”, “internetes újságok”, de még gyászjelentések, üdvözlőlapok, fizikai hordozón megjelent elektronikus földgömbök, versenytérképek, diákújságok, diákhírlapok, sorsolási jegyzékek, szerepkönyvek, disszertációs tézisek és a többi anyagok is mind-mind benyújtásra kell, hogy kerüljenek a kötelespéldányok kezelésére köteles intézményhez, elsődlegesen az Országos Széchenyi Könyvtárhoz. Nem kevés dilemmát érzek a fentiekben, mert bár lehet, hogy rosszul gondolom, de például az üdvözlőlapok vagy a diákújságok beszolgáltatása eddig nem igazán működött, az internetes hírportálok tartalmának benyújtása pedig komoly tárhelyigényekkel párosul majd. (Remélem e kérdés költségvonzatát honatyáink végiggondolják majd időben, habár jelenleg az előterjesztés szerint ez érdemi változást nem fog hozni. Szerintem idővel egy-két szerverre szükség lesz…) Megnyugtató ugyanakkor, hogy a rendelet 4.§-a kizár néhány írásos anyagot a kötelespéldány szolgáltatási kötelezettség alól. Nem mondom, valóban furcsa lenne, ha pl. gazdálkodó szervezetek kiadványai, ügykezelésre szánt üzleti nyomtatványok, tervdokumentációk, műszaki rajzok, vizsgakérdések (pedig eziránt a HÖOK biztos lobbizna), termékismertetők, névjegyek (sic!) stb. mind beszolgáltatásra kellene, hogy kerüljenek.
Az előterjesztés az elavult 1998-as jogszabály modern kornak megfelelő pótlására tesz javaslatot, ami – ahogy a fentiekben is utalást tettem rá – határozottan felöleli a digitális tartalmakat is. Egyúttal jobban körül kívánja határolni a kötelespéldányok beszolgáltatására, illetve azok megőrzésére és hasznosítására jogosult személyek/intézmények feladatait, jogait és kötelezettségeit. A jogszabály szankciót is kilátásba kíván helyezni arra az esetre, ha a kötelespéldány szolgáltatására kötelezett nem tesz eleget a feladatának [9.§ (4) bek.]. (Még egyszer visszautalnék az iskolaújság problémájára.) A jogszabályi környezet módosításának utolsó nagy célkitűzése pedig nem más, mint hogy a könyvtárak a jövőben szélesebb körben biztosíthassanak hozzáférést a beszolgáltatott tartalmakhoz.

A kormányrendelet hatálya tehát nem csak az analóg, de a digitális csatornákon keresztül publikáló kiadókra, nyomdákra, gyártókra és forgalmazókra is kiterjed [1.§ (1) bek., vö.: 5.§ még]. A kötelespéldány-szolgáltatás a gyűjtést/megőrzést, bibliográfiai nyilvántartást, a statisztikai számbavételt, végül a nyilvános könyvtári rendszerben – a hatályos Szjt. kereteit nem túllépő – hozzáférhetővé tételt szolgálja [2.§], és minden Magyarországon előállított, kiadott vagy forgalomba hozott kiadványt érint (de még a magyar koprodukcióban, külföldön előállított, de a hazai piacra nem került tartalmakat is, feltéve, hogy az új médiatörvény szerinti “film-, video-, televízióműsor-készítés termékei”). A kötelespéldány szolgáltatása minden szövegverzióra (minden új kiadásra kiterjed), kivéve a tárgyévi változatlan utánnyomásokat [3.§ (1) és (3) bek.]. Ami igazán érdekes: még az olyan anyagokból is kötelező példányt szolgáltatni, melynek hozzáférhetővé tételét általában véve bíróság vagy ügyészség megtiltotta, mely elkobzás vagy lefoglalás hatálya alatt áll, vagy amely kiadói döntés alapján terjesztési korlát alatt áll [3.§ (4) bek.].
A kötelespéldány szolgáltatására köteles szervezetek főszabály szerint 6 példányt kötelesek az Országos Széchenyi Könyvtár részére eljuttatni. További egy példány jár a megyei (fővárosi) szintű közkönyvtáraknak [6.§ (1)-(2) bek.]. A hat példánynál kevesebb szolgáltatása kötelező bizonyos speciális esetekben [vö.: 6.§ (3) bek.]. Elektronikus tartalom esetén a tartalom valamely nyílt formátumban szolgáltatandó, metaadatokkal kiegészítve [6.§ (4)-(5) bek.]. A kötelezett mindezek mellett további négy példány kedvezményes árú értékesítésére köteles, amennyiben az Országos Dokumentum-ellátási Rendszerben résztvevő könyvtárak a példányokra számot tartanának [6.§ (6) bek.].
A kötelespéldány szolgáltatására a rendelet a postai vagy a személyes utat kínálja csak fel [7.§ (1) bek.]. Nem tagadom, ez biztosítja a legkomolyabb garanciát a tartalom megérkezésére, ugyanakkor ez a modern élet kihívásaival nem feltétlenül tartja a lépést, különösen a digitális tartalmak esetén. Ráadásul az utóbbiakkal kapcsolatos egyik részletszabály szerint a dinamikus digitális tartalmakat (online hírújság) évente egyszer kell szolgáltatni, ami ugye azt jelenti, hogy az online hírújság kiadója, attól függően, hogy milyen terjedelmen publikáltak anyagokat a weboldalon egy-két DVD lemeztől akár egy fél merevlemeznyi tartalmat is szolgáltatni köteles lehet az OSZK felé. (Speciel az Index honlapjának éves tartalma bizonyosan nem fér rá egy DVD-re.) Érdekes kérdés lehet, hogy ha egy merevlemezzel a Budai Várban megjelenik a kiadó, akkor szegény OSZK bírja-e majd humán erőforrással a tartalmak átvételét. A kötelespéldány szolgáltatására köteles a példány mellett egyébként egy jelentést is köteles szolgáltatni az OSZK és a megyei könyvtárak felé az általa kiadott/forgalomba hozott stb. tartalmakról [8.§]. Szerencsére a jelentés elektronikusan is eljuttatható az említett szervezetekhez.
És íme az egyik legfontosabb kérdés: hogy kerül kiosztásra a hat kötelespéldány? Természetszerű, hogy az OSZK prioritást élvez. Egy példányt a nemzeti bibliográfia előállításához használ, majd archiválja. Egy példányt nyilvános könyvtári szolgáltatásai keretében használ. Egyet átad a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának, mint ODR szolgáltatónak [14.§]. Amennyiben indokolt, mert gyűjtőkörébe tartozik, egy példány jár az Országgyűlési Könyvtárnak. Ezek után még a KSH is kapna egy példányt. A “maradék” pedig az egyetemi könyvtárakhoz és országos szakkönyvtárakhoz kerülhetnek [10.§]. Maradék? Gyakorlatilag 1, maximum 2 ilyen lehet. Ha ehhez a max. 4 kedvezményesen megvásárolható példányt is hozzávesszük, még mindig rendkívül csekély példány juthat el országosan az egyetemi és szakkönyvtárakhoz a rendszer keretében. Ezt a modellt feltétlenül újra kell gondolni.
És akkor végre egy kis szerzői jog: a kormányrendelet alapján a kötelespéldányok kezelője az Szjt. szabályainak megfelelően köteles bánni a példányokkal (vagyis nem terjeszkedhet túl a benne foglaltakon, különösen a szabad felhasználás esetein), ha azonban a kiadó korlátozás nélkül tesz egy tartalmak elérhetővé, akkor arra az OSZK (de más könyvtár nem!) is jogosult. A norma persze hallgat arról az esetről, hogy az OSZK köteles-e nyomon követni a fenti “korlátozás nélküli kiadói elérhetővé tételt”, és ha a feltételek változnának, akkor milyen időn belül köteles az OSZK megszüntetni a saját rendszeréből biztosított korlátlan hozzáférést. Végül még egy: fentebb említésre került a 3.§ (4) bekezdés is. Az ilyen “furcsa” esetekben szolgáltatok kötelespéldányok természetesen nem hasznosíthatók a bíróság/ügyészség/kiadó ellentétes tartalmú rendelkezésével szemben. A megőrzés elvárt, de például egy lefoglalt tartalom nem tehető korlátlanul hozzáférhetővé (ezzel a kényszerintézkedés értelme veszne kárba). [Vö.: 13.§ (2) bekezdés.]
Remélem sikerült a lényeget összefoglalni. Amennyiben a rendeletet elfogadja a Kormány, áttekintem, van-e érdemi változás a kritikus pontokon.

One thought on “Reformtervek a kötelespéldányok szolgáltatása kapcsán”

  1. Gyömbér Béla says:

    A szóban forgó rendelet kapcsán igen komoly vita indult meg a könyvszakma (ha létezik ilyen) berkein belül.

    Nekem is volt szerencsém véleményt alkotni a rendeletről, és a meglátásaimmal talán hozzájárultam a Magyar Szak- és Elektronikus Kiadók és Szerzőik Egyesületének az álláspontjának a kialakításához.

    Mivel az általam képviselt kiadó is tagja ennek az egyesületnek, ezért engedélyt kaptam a vélemény nyilvánosságra hozatalához, mely a

    http://www.scribd.com/doc/135521618/MSZEK-velemeny

    weboldalon elérhető.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.