A módosítás érintette többek között a védelmi idő kérdését (mind a védelmi idő számításával, mind a hangfelvételben rögzített előadások védelmi idejével kapcsolatban), a közös jogkezelést (némi finomhangolás), bevezette az előadóművészek számára az előadóművészi jogok átruházásával kapcsolatos szerződésének felmondási jogát, valamint az előadóművészeknek biztosított kiegészítő díjazást a teljesítményüket rögzítő hangfelvétel nyilvánosságra hozatalát követő 50 év után következő 20 évben, és finomította az árva művekkel kapcsolatos eljárás szabályait (persze csak időlegesen, hiszen rövidesen új törvénymódosítás lesz, ami az árva műves részt erőteljesen érintheti). 

Történt azonban egy, a legutóbbi tervezetben véletlenül sem szereplő módosítás is. Az Szjt. 13.§-a által szabályozott „a mű integritásához fűződő jog” normaszövege megváltozott, méghozzá a következők szerint (áthúzással a régi, félkövérrel az új szöveg):

„A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, vagy a mű más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása a művel kapcsolatos más olyan visszaélés, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes.”

Érdekes kérdés, hogy ez a megszövegezés jobb-e vagy sem a hatályos szövegnél. Tagadhatatlan, hogy eltorzítás, megcsonkítás, megváltoztatás mellett a megcsorbítás már talán fölösleges halmozás lehetne, ehhez képest a „visszaélés” szó relatíve egyértelműbb is, sőt talán inkább összhangban áll az integritáshoz fűződő jog alapját adó Berni Uniós Egyezmény terminológiájával („any derogatory action”).

Ezzel együtt két fontos probléma van ezzel a módosítással (azon felül, hogy „természetesen” ezt a szakma ismét nem látta előre, vagyis meglátásom szerint a szakmai legitimitása elég csekély). Egyrészt bár a 13.§ eddig is szubjektív szerzői értékelésre adott lehetőséget (vagyis a szerző perelhetett, ha úgy érezte, becsületére vagy hírnevére sérelmes a felhasználás fentiekben idézett bármilyen formája. A „visszaélés” neutrálisnak tűnő kifejezés azonban atombombaként hathat a jövőben, mert megváltoztatás, megcsonkítás és eltorzítás nélkül is bármilyen olyan felhasználás jogsértő lehet, amiről a szerző maga úgy érzi, hogy becsületére és hírnevére sérelmes. Ha cinikus akarok lenni, akkor az Országgyűlés döntése folytán még Kerényi is belebukhat igencsak kétes Nemzeti könyvtárába. Hiszen előfordulhat, hogy akinek a könyvét engedély nélkül adja ki Kerényi, méghozzá úgy, hogy a szerző szerint ezzel becsülete vagy hírneve is sérül, már nem csak a vagyoni jogok, de a személyhez fűződő jogok megsértése okán is perbe foghatja a kiadót.

Mindezek mellett eltörpül az a probléma, ami a normaszöveg nehézkes nyelvtani értelmezéséből fakad. Többször említést tettem én is arról, hogy a 13.§ kétértelműnek is tűnhet, amikor a becsület és hírnév sérelmével kapcsolatos kitételt vizsgáljuk, nevezetesen, hogy bármelyik sértő módozatra irányadó (eltorzítás, megcsonkítás, megváltoztatás, megcsorbítás/visszaélés), vagy csak az utolsó kettőre. A fenti szöveg nyelvtani értelmezése szerintem továbbra sem egyszerű, mert az „amely” szócska szerintem valamennyi esethez kapcsolható. Én azt hiszem továbbra is amellett teszem le a voksot, hogy mind a négy szóra irányadó a „becsületre és hírnévre sérelmes” tagmondat.

Az egységes szerkezetbe foglalt, 2013. november 1-étől hatályos Szjt.-t lásd itt. Tóth Péter Benjamin, a Kreatív.hu weboldalon cikkezett már erről a fejleményről. (Külön köszönet Takó Sándornak a források megtalálásában nyújtott segítségéért.)