Kihirdették az Szjt. legújabb módosítását

Tavaly októberben mutattam be a szerzői jogról szóló törvényünk legújabb módosításának terveit (első rész itt, második rész itt). Márciusban sor került a tervezet parlamenti vitájára, március 11-én a norma elfogadására, végül március 19-én a jogszabályt ki is hirdették (egyes részei pedig már hatályba is léptek). Nézzük csak meg, megint mibe szalad bele a szakma…

A módosítás érintette többek között a védelmi idő kérdését (mind a védelmi idő számításával, mind a hangfelvételben rögzített előadások védelmi idejével kapcsolatban), a közös jogkezelést (némi finomhangolás), bevezette az előadóművészek számára az előadóművészi jogok átruházásával kapcsolatos szerződésének felmondási jogát, valamint az előadóművészeknek biztosított kiegészítő díjazást a teljesítményüket rögzítő hangfelvétel nyilvánosságra hozatalát követő 50 év után következő 20 évben, és finomította az árva művekkel kapcsolatos eljárás szabályait (persze csak időlegesen, hiszen rövidesen új törvénymódosítás lesz, ami az árva műves részt erőteljesen érintheti). 
Történt azonban egy, a legutóbbi tervezetben véletlenül sem szereplő módosítás is. Az Szjt. 13.§-a által szabályozott “a mű integritásához fűződő jog” normaszövege megváltozott, méghozzá a következők szerint (áthúzással a régi, félkövérrel az új szöveg):

“A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, vagy a mű más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása a művel kapcsolatos más olyan visszaélés, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes.”

Érdekes kérdés, hogy ez a megszövegezés jobb-e vagy sem a hatályos szövegnél. Tagadhatatlan, hogy eltorzítás, megcsonkítás, megváltoztatás mellett a megcsorbítás már talán fölösleges halmozás lehetne, ehhez képest a “visszaélés” szó relatíve egyértelműbb is, sőt talán inkább összhangban áll az integritáshoz fűződő jog alapját adó Berni Uniós Egyezmény terminológiájával (“any derogatory action”).

Ezzel együtt két fontos probléma van ezzel a módosítással (azon felül, hogy “természetesen” ezt a szakma ismét nem látta előre, vagyis meglátásom szerint a szakmai legitimitása elég csekély). Egyrészt bár a 13.§ eddig is szubjektív szerzői értékelésre adott lehetőséget (vagyis a szerző perelhetett, ha úgy érezte, becsületére vagy hírnevére sérelmes a felhasználás fentiekben idézett bármilyen formája. A “visszaélés” neutrálisnak tűnő kifejezés azonban atombombaként hathat a jövőben, mert megváltoztatás, megcsonkítás és eltorzítás nélkül is bármilyen olyan felhasználás jogsértő lehet, amiről a szerző maga úgy érzi, hogy becsületére és hírnevére sérelmes. Ha cinikus akarok lenni, akkor az Országgyűlés döntése folytán még Kerényi is belebukhat igencsak kétes Nemzeti könyvtárába. Hiszen előfordulhat, hogy akinek a könyvét engedély nélkül adja ki Kerényi, méghozzá úgy, hogy a szerző szerint ezzel becsülete vagy hírneve is sérül, már nem csak a vagyoni jogok, de a személyhez fűződő jogok megsértése okán is perbe foghatja a kiadót.

Mindezek mellett eltörpül az a probléma, ami a normaszöveg nehézkes nyelvtani értelmezéséből fakad. Többször említést tettem én is arról, hogy a 13.§ kétértelműnek is tűnhet, amikor a becsület és hírnév sérelmével kapcsolatos kitételt vizsgáljuk, nevezetesen, hogy bármelyik sértő módozatra irányadó (eltorzítás, megcsonkítás, megváltoztatás, megcsorbítás/visszaélés), vagy csak az utolsó kettőre. A fenti szöveg nyelvtani értelmezése szerintem továbbra sem egyszerű, mert az “amely” szócska szerintem valamennyi esethez kapcsolható. Én azt hiszem továbbra is amellett teszem le a voksot, hogy mind a négy szóra irányadó a “becsületre és hírnévre sérelmes” tagmondat.

Az egységes szerkezetbe foglalt, 2013. november 1-étől hatályos Szjt.-t lásd itt. Tóth Péter Benjamin, a Kreatív.hu weboldalon cikkezett már erről a fejleményről. (Külön köszönet Takó Sándornak a források megtalálásában nyújtott segítségéért.)

Kommentek:

komment

8 gondolat “Kihirdették az Szjt. legújabb módosítását”

  1. Gyurcsy Tibor says:

    "…a szakma ismét nem látta előre, vagyis meglátásom szerint a legitimitása elég csekély…"

    Két dolgot nem értek. Mi okozza a "csekély" legitimitást? A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 19.§-ra gondolsz? Ha igen, mennyiben befolyásolja egy törvény legitimitását az a tény, hogy az egyeztetés (ha volt) hiányos volt?
    A másik dolog amit nem értek, az a legitimitás mértéke. Vannak fokozatai?

    (Nem kötekszem, érdekel.)

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Zavarba akarsz hozni:-) Természetesen nem az eljárás jogszerűségét vitathatom. Gondolom honatyáink ezúttal minden formai előfeltételnek megfelelően fogadták el ezt a jogszabályt, különben a köztársasági elnök nem írta volna alá. Vélhetően ez a módosítás egyéni képviselői indítványra került a szövegbe (ez nem biztos, de most nincs lehetőségem utána járni ennek), ugyanakkor ilyen speciális szakjogi kérdéseknél nem biztos, hogy előnyös, ha ilyen kérdésekről a szakma nem nyilváníthat véleményt. Nekem elkerülte a figyelmemet elsőre, de egy kolléga felhívta a figyelmemet rá: a 13.§ módosítása már hatályos. Vagyis a poén az, hogy a fenti példánál maradva Kerényi már most izgulhat:-)

  3. Névtelen says:

    A második kérdésre választ ad a módosító törvény indokolása:

    "A 35. §-hoz
    A Berni Egyezmény és az Szjt. közötti összhangot illetően a visszaélés kifejezés jobban tükrözi mind a francia (atteinte), mind az angol (derogatory action) szövegváltozatot.
    Egyértelművé kell tenni, hogy a mű bármiféle eltorzítása vagy megcsonkítása tiltott, és csak a megváltoztatás és egyéb visszaélés további feltétele a jogsértés megvalósulásához, hogy az a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes legyen.
    A Szjt. 13. §-ának hatályos szövegéről is bebizonyosodott, hogy életszerű, alkalmazható a gyakorlatban és megfelelő egyensúlyt teremt a szerző és mások (felhasználók, más alkotók stb.) érdekei között. Ez a pontosítás a fennmaradó aggályokat is eloszlatja."

  4. Tóth Péter Benjamin says:

    Valójában a 13.§ szakértői és bírói értelmezése – szerintem helyesen – már eddig is bővebben értelmezte a szabályt, mint tisztán a műbe való "beavatkozás". Így például megállapíthatónak találta egy szobor esetében az állagromlásból és a környezet leromlásából fakadó sérelmet; értsd: nem a művet magát, hanem annak percepcióját érte sérelem.
    Ez a módosítás szerintem ezt a gyakorlatot akarta törvénybe emelni. Ugyanakkor én sem vagyok nyugodt miatta: egy új fogalom, érdemi magyarázat nélkül – és most izgulhatunk, hogy a bíróságok ezt újdonságként értelmezik majd, vagy az eddigi értelmezést viszik tovább…

  5. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Nagyon köszönöm! Pedig tegnap kerestem az indokolást, én nem találtam, igaz, kevés időm volt rá. Esetleg linket kérhetnék hozzá, hogy én is végig olvashassam?
    Szóval azt írja a szöveg, hogy a becsület és a hírnév sérelme csak a 3. és 4. módozat feltétele. Nyilván nem én vagyok a világ legjobb nyelvtanosa, de nekem a szöveg ettől még félreérthető. Sokkal nyilvánvalóbb lett volna, ha ez a cél, hogy külön mondatba veszik a két egységet. Így még érteném is a célt.
    Ugyanakkor csatlakozok TPB lenti kommentjéhez is: lehet, hogy semmiség a módosítás, ha a bölcs bíráink helyesen alkalmazzák a szöveget. Így legyen!

  6. Névtelen says:

    Complex Jogtáron belül néztem meg, nem tudok sajnos külsős linket adni.
    Természetesen maga a normaszöveg félrevezető, ámde jogvita esetén az indokolás mindig erős érv. Hozzá kell tenni, sajnos…

  7. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Szerencsés, nálunk mindig pár hetes csúszással frissül az adatbázis, de akkor rövidesen csekkolom, hátha… A másik részével egyetértek 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.