Hírmorzsák #3.7

A British Library kutatási jelentése az árva mű problematikáról. Spanyolország leszámol a kalózokkal? Elbukta a fellebbezést az isoHunt. A The Pirate Bay újra piacvezető lesz? Elbukta a ReDigi is: nem védi a jogkimerülés a használt zenék online értékesítését. – Hírmorzsák #3.7.

A British Library kutatási jelentése az árva mű problematikáról – Nem túl friss jelentésről van ugyan szó, viszont fontosról. A British Library még 2011-ben publikálta vizsgálati eredményeit, amelyben a könyvtár által kezelt, 1870 (!) és az 2010 között született, jelentős többségében jogvédett tartalmak hasznosításának kérdését járja körbe, méghozzá egy neuralgikus pont: az árva mű státusz szemüvegén keresztül. Merthogy a 140 mű jelentős része árvának tekinthető, mivel szerzőjét nem ismerjük, vagy nem lelhető fel – következésképp kizárt bármiféle engedélyhez kötött felhasználás a vonatkozásukban. A több mint 70 oldalas jelentést csakis a leglelkesebb embereknek ajánlom, mivel a kutatásmódszertan részletei sok-sok oldalon keresztül nyúlnak. (Ugyanakkor épp ez adja a munka hitelességének alapját.) A legfontosabb megállapítások azonban a következők: a 140 mű 29%-a már közkincsbe tartozik, 57% egyértelműen jogvédett, 14%-ról a jelentés készítői nem tudták teljes bizonyossággal eldönteni a szerzői jogvédelem fennállását, avagy hiányát (ezért a vizsgálat során inkább az in-copyright kategóriába sorolták őket). A jogvédett művek 43%-a árva mű (ez az összes mű 31%-a). A vizsgált 140 kötetnek mindössze 21%-a kapható kereskedelmi forgalomban, ami arra tekintettel, hogy itt egy-két évtizedes művek is találhatók (évtizedenként 10 monográfia), ez a szám (vagyis durván 29-30 tétel) feltűnően csekély. Igazán érdekes, hogy arányaiban a legtöbb árva mű az 1980-as évekre esett. (Ennek reprezentativitása természetesen a 10 darabos minta okán nem feltétlenül meggyőző, de feltétlenül jelzésértékű.) A 140 darabos minta 73%-a vonatkozásában kért a könyvtár engedélyt a felhasználásra. E mennyiséget 100%-nak tekintve megdöbbentő módon mindössze 17% esetén kapott a könyvtár engedélyt a felhasználásra, 26% esetén erre nem került sor, további 26% esetén nem érkezett válasz, 31% esetén már a kontakt információk is hiányoztak.) Átlagosan 4 órát igényelt egy “gondos keresés” lefolytatása a tételek esetén, miközben az ARROW rendszerében 5 perc alatt eredményre jutottak a kutatók. E két kutatási eredmény azonossága azonban csekély, eredendően csupán 51% volt. És nagyjából ennyi. Lelkesebbje tehát mindezt 70 oldalon keresztül angolul a fenti linkre kattintva megkaphatja!

Spanyolország leszámol a kalózokkal? – A spanyol kormányzat a napokban tette közzé a szerzői jog rendszerének reformjával kapcsolatos elképzeléseit. Ennek keretében a fájlcsere oldalakkal szemben szigorú fellépést hirdetne az állam (komoly, akár 300.000 eurós pénzbüntetést is alkalmazva a szófogadatlan, a fájlcserélésben érintett weboldalakkal szemben), ugyanakkor előtérbe került a magáncélú többszörözés okán fizetett üreshordozó díj kérdésének felülvizsgálata is. Ez utóbbi is érthető, különösen az Európai Unió Bíróságának a Padawan-ügyben foglalt konklúziója okán. A további fejleményekről igyekszek sintén hírekkel szolgálni.

Elbukta a fellebbezést az isoHunt – Évekkel ezelőtt lezárult az isoHunt és más torrent indexáló oldalak és trackerek üzemeltetőjével, Gary Funggal szemben indított elsőfokú eljárás az Egyesült Államokban. A pert Fung elvesztette, mivel aktív közreműködéssel segítette a felhasználókat jogvédett tartalmak megtalálásában, letöltésében, majd visszaosztásában, ezzel megvalósítva az USA szerzői jogában “inducement theory”-ként emlegetett másodlagos felelősségi formulát. Az e célokra szolgáló rendszer (mely nem csak a leghíresebb isoHunt indexáló oldalt, de a Torrentbox és a Podtropolis indexáló oldalakat és egyben ilyen név alatt futó trackereket is felölelte, néhány további apró oldal mellett) üzemeltetése pedig nem fért az internetes (elektronikus kereskedelmi) szolgáltatóknak biztosított felelősségkorlátozó rendelkezések (“DMCA safe harbors”) keretei közé. A másodfokú bíróságnak arról kellett döntenie, hogy e két jogi megállapítás helyénvaló volt-e. A kilencedik körzet szövetségi fellebbviteli bírósága, ha részben más okokkal is magyarázta, de helyénvalónak találta a jogi konklúziót. A felelősség kérdéséhez nem férhetett kétség: az inducement theory Grokster-ügyben kidolgozott kereteit messze “túlteljesítve” segítette elő Fung a jogsértéseket. A “Ninth Circuit” abban a kérdésben nem értett egyet az elsőfokú bírósággal, hogy az ily módon megállapított felelősség eleve kizárná a safa harbor rendelkezések alkalmazását. Ennek ellenére a három felhozott védekezési módot (egyszerű adattovábbítást végző szolgáltató, tárhelyszolgáltató és keresőmotor) mind elutasította, egyszerűen a jogsértéssel összefüggésben objektíve fennálló tudati oldal megléte miatt. (Ezt az amerikai jogban “red flag test”-nek hívják, mondhatni a jogsértés vörös posztóként ott lebeg a közreműködő szeme előtt, mégsem tesz semmit ellene, pedig arra volna eszköze.) Az egyetlen pont, ahol Fung némi sikert könyvelhetett el, az a bírósági végzés módosítása, mivel az abban foglalt követelések egy része túl pontatlan volt, megakadályozva annak hatékony végrehajtását. Ennek ellenére Fung továbbra is köteles lesz szűrni a jogellenes tartalmakat, csak pontosabb instrukciók alapján. Mindez természetesen csak egy felületes összefoglalása az egyébként rendkívül színvonalas, 59 oldalas anyagnak. Fájlcsere kutatóknak kötelező olvasmány. Ja, és még egy: ezzel a per még nem ért véget. Az elsőfokú bíróság ugyanis még nem határozott a kártérítés összegéről. Most, hogy a Ninth Circuit is a felpereseknek adott igazat, rövid időn belül vélhetően erre is sor kerül majd. Nem túlzok szerintem, ha azt mondom, hogy a követelés száz millió dollár fölött lesz majd. Hogy a bíróság mit ítél majd meg, az más kérdés…

A The Pirate Bay újra piacvezető lesz? – Néhány évvel ezelőtt magam is azt jósoltam, hogy idővel a P2P fájlcserélést kiegészíteni, talán még felváltani is képes alternatívák jelennek majd meg a piacon. Ilyen alternatívának tűnt az online tárhelyszolgáltatás hadrendbe állítása a fájlcserélők oldalán. A RapidShare, majd később a többiek: Megaupload, Hotfile stb. színre lépése ha nem is új generációt, de új módszereket és következésképp új jogérvényesítési stratégiákat vizualizáltak. Az említett “cyberlockerek” nem meglepő módon valóban a jogvédők célkeresztjébe kerültek. Néha nyertek, néha vesztettek. A RapidShare annak ellenére él és virul, hogy megállás nélkül pereskedik, rendszere persze fejlődik, egyre átláthatóbb és tisztább, népszerűsége viszont komolyan megsínylette mindezt. A MegaUpload tavalyi lekapcsolása hatalmas tőrt döfött a cyberlocker közösség szívébe, Kim Dotcom legújabb vágyálmai a rendszer újraindítása kapcsán egyelőre haloványak. A Hotfile is komoly perben áll a Disney céggel és más jogtulajdonosokkal (amint erről is döntés lesz, beszámolok róla). Nem meglepő, hogy ezek után az Alexa által felállított rangsort tekintve a cyberlockerek visszaszorulóban vannak, helyüket ismét a torrentoldalak kezdik átvenni – persze az illegális piacon. Egy hírmorzsa nem a legmegfelelőbb hely a mély elemzésre, de ez a tendencia egyértelműen arra utal, hogy a jogérvényesítés ismét hatalmasat bakizott. A tárhelyszolgáltatókkal való kiegyezés helyett inkább azok teljes felszámolása került a célkeresztbe, ami persze esélytelen, viszont az embereket egyértelműen visszakergeti az egyébként jóval nehezebben nyomon követhető torrent oldalakhoz. Félek, ez nem a jó irány… (Hozzáteszem: a TPB opennet oldal, tehát nyílt hozzáférésű. A darknet, zárt oldalak eddig is ragyogtak, ezek után még inkább ragyogni fognak…)

Elbukott a ReDigi is: nem védi a jogkimerülés a használt zenék online értékesítését – A sor végén álljon egy igazán fájó hír: a New York Times arról számolt be, hogy a használt zenei felvételek “viszonteladásával” foglalkozó, 2011-ben alapított ReDigi elbukta a vele szemben indított szerzői jogi pert. Az ítéletet jegyző Sullivan bíró szerint a ReDigi nem támaszkodhat a jogkimerülés jogszabályi tételére, ha a hangfelvételeket online továbbítja az eladó és a vásárló között. Annak ellenére sem, hogy a ReDigi rendszere mindent megtesz annak biztosítására, hogy az értékesített digitális tartalom ne kerüljön többszörözésre az értékesítés előtt vagy után (kijátszva ezzel a jogkimerülés nyújtotta garanciát). Külön delikát, hogy a bíró a ReDigi 1.0-ról állapította meg a jogellenes működést, de ma már a ReDigi 4.0 is fut. (Ez persze nem kifogás, ha valami tényleg jogsértő volt, akkor ezzel kapcsolatban indokolt eljárást lefolytatni. A kártérítés összegére persze hatással lehet majd e tény.) Világos, hogy a Capitol Records igazán mit nyerhet ezzel a döntéssel (nem a pénzre gondolok). A ReDigi képes lett volna a fájlcsere helyett “használt zenevásárlásra” szorítani ezreket, sőt jóval többeket. Ebből a Capitol viszont egy vasat sem látott volna, hiszen erről szól a jogkimerülés: a használt PÉLDÁNY (és nem a jog) eladható a jogszerű vásárló által – a szerzői jogosult engedélye nélkül. Ha azonban e a modell a digitális világra is áll, akkor az online zeneboltok piaca leszűkülhet, következésképp a kiadók online értékesítésből származó bevételei is lecsökkenhetnek. Ez mégsem jelenti azt, hogy valóban ez lenne a helyes döntés! Igenis elképzelhető, hogy a jogkimerülés az online értékesítésre is alkalmazható (megfelelő garanciák mellett). Ahogy ugyebár azt az Európai Unió Bírósága a UsedSoft ügyben nemrég kimondta. Erre a fejleményre (bár az amerikaiakat az ilyenek sosem szokták meghatni), valamint a tényre tekintettel, hogy a jogkimerülés intézményét a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság néhány hete egy nem digitális kérdéssel kapcsolatos ítéletében megerősítette (Kirtsaeng v. John Wiley ügy), azért még bízhatunk abban, hogy a másodfokú bíróság nyitottabb lesz ez iránt az új értékesítése modell iránt.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.