SZJSZTémák #1.1

Az idei évtől új sorozatot indítok a blogon. Hosszú ideje terveztem, hogy a Szerzői Jogi Szakértő Testület (SzJSzT) szakvéleményeit, ha csak röviden is, de bemutassuk, hiszen a testület komoly szakmai munkát végez, és a szerzői jog több kisebb-nagyobb kérdésében nyilvánít részletes szakvéleményt. E hiátust mostantól felszámoljuk e blogon. Az említett vélemények természetesen egymás után válnak elérhetővé a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának honlapján, azonban, hogy némi rendszert adjunk a sorozatnak, az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle hasábjain megjelenő szakvéleményeket fogom szép sorjában tömörítve ismertetni. A mai témák: plágium és építészeti tendertervek szerzői jogi kérdései.

Az SzJSzT az elmúlt években nem egyszer találkozott a szerzői művek bitorló jellegű felhasználásának eseteivel. A Szemle 2013. februári számában egyszerre két olyan szakvélemény is megjelent, melyek e témakörbe tartoznak. Meglepő módon mindkettő “régi ügy”, vagyis a Szemle kissé “megcsúszva” közli őket, ettől azonban még éppoly értékesek.

Az SzJSzT-07/10 számú szakvélemény keretében egy játék- és taneszköz-stratégiával foglalkozó tanulmány és egy pályázati anyag hasonlósága kapcsán nyilvánítottak véleményt szakértő kollégáim a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság megkeresése nyomán. A testület ténymegállapításai szerint a kb. 90 oldalas pályázat készítői a tanulmánynak durván fél A/4-es oldal terjedelmű részletét emelték át. A kérdéses 90 oldalból is csupán hét oldal tekinthető a pályázatírók egyéni, eredeti jellegű munkájának, a többi rész jogvédelemre egyáltalán nem tarthat igényt. A testület helyesen jelzi, hogy a szerzői művek (itt a tanulmány) bármiféle többszörözése jogsértést eredményez, hacsak nem illik valamely szabad felhasználási esetkör keretei közé a felhasználás. Az eljáró tanács azonban a jelen esetben kizárta az idézés alkalmazásának lehetőségét. Ennek okait azonban sajnos nem jelölte meg pontosan, csupán annyit mond a szakvélemény, hogy 
“az Szjt. 34. § (1) bekezdése szerinti szabad felhasználásként való idézés feltételeinek a szóban forgó átemelés nem felel meg”.
Vagyis vélhetőleg a formai kritériumoknak (különösen például a forrásmegjelölésnek) nem felelt meg a pályázati dokumentum. Ha azonban ez igaz, akkor a felhasználás jogellenes. A megkereső által feltett azon kérdésre azonban, hogy plágiumról beszélhetünk-e, az eljáró tanács nem adott tényleges választ. Ennek megállapítása természetesen akkor lehetséges, ha a szerzői jogsértés egyúttal a Btk. (2010-ben hatályos szövege szerinti) 329/A.§-ban foglalt tényállási elemek is megvalósultak. A Btk. szerint a bitorlás fontos feltétele a jogosultnak okozott vagyoni hátrány. Ennek megállapítása természetesen nem tartozik az SzJSzT hatáskörébe. (Megjegyzem, bizarr, hogy a rendőrség “plágiumra” kérdez rá “bitorlás” helyett, de hát ez van.)
Az SzJSzT-24/11 számú szakvélemény ugyancsak plágium témakörben született, ezúttal azonban térképészeti alkotások hasonlóságát kellett vizsgálnia az eljáró tanácsnak. Az alapügyben két térképek kiadásával foglalkozó cég ütközött meg egymással térképeik szerzői jogait védve. Az eljáró tanács a térképek összevetése során arra jutott, hogy egyes esetekben még csak érdemi összefüggés sem fedezhető fel a vitatott térképek vonatkozásában, más esetekben legfeljebb az ötlet szintjét súroló hasonlóságok fedezhetők fel a térképek között. Hogy az eljáró tanács stílszerű véleményét idézzem:
“Önmagában azonos téma feldolgozása természetesen nem eredményez szerzői jogi jogsértést, ilyen helyzetben a mögöttük álló tudományos munka és a vizualizáció bír jelentőséggel. Az eljáró tanács szerint a két megoldás kivitele, megformálása teljesen különbözik egymástól, így jogsértésről ennél a térképnél sem beszélhetünk.”
Végül az SzJSzT-04/10 számú szakvélemény került publikálásra a Szemle aktuális számában. Ebben az eljáró tanács arról nyilvánított véleményt, hogy egy tenderterv csekély mértékű módosítás mellett, ugyanakkor a tervező engedélye nélkül történő tényleges felhasználása az abban foglalt épület kivitelezése során eredményez-e szerzői és közbeszerzési jogi jogsértést. Ez utóbbi jogterülethez nagyon nem értek, de említést érdemel a vonatkozó jogszabály azon rendelkezése, mely meghatározott építmények kivitelezése esetén a tendertervet követően kivitelezési tervdokumentáció elkészítését is kötelezővé teszi. Ezek szerint tehát ez utóbbi mozzanat elmaradása a 2003. évi CXXIX. törvény megsértését eredményezte. Persze mi maradjunk csak a szerzői jog talaján. A fent említett változtatások a liftakna méretének megváltoztatását, az oltóvízellátás és a fali tűzcsapok elhelyezkedésének módosítását jelentették. Az engedély hiánya ennél egyértelműbb: a tenderterv készítőjét senki nem kérdezte meg, hogy az említett terv alapján megkezdhető-e a kivitelezés (mint láttuk, a közbeszerzési törvény sem engedi ezt). Az eljáró tanács úgy látta, hogy az engedélykérés elmulasztása egyértelműen a szerzői jogok megsértését eredményezte. Ezt a tervező és a tenderterv megrendelője között kötött szerződés is megerősítette, hiszen az is tételesen rögzítette, hogy a tenderterv kizárólag a közbeszerzési eljárás lefolytatásához vehető igénybe, vagyis a felhasználási engedély az épület “első többszörözésére” (felépítésére) már nem terjedt ki.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.