Hol tanár s diák egy közösség: Szeged, 2013

Lassan két éve, hogy a pécsi rendezésű, jubileumi, XXX. OTDK eseményeiről beszámoltam. Eljött az újabb “ciklus”, és most – ezekben a percekben – már túl is vagyunk a versenyen, sőt az eredményhirdetésen is. Íme néhány gondolat az eseményekről, és egy kis beszámoló a szerzői jogilag releváns dolgozatokról.

Először is hadd hangsúlyozzam: rendkívül büszke vagyok minden hallgatóra. Főleg azokra, akik szellemi tulajdonnal kapcsolatos dolgozatot írtak, és abban a tagozatban szerepeltek, ahol zsűriztek, vagy abban, ahol összeférhetetlenség miatt nem zsűrizhettem. Arra a három fiatal hölgyre is, akik dolgozatukkal az én konzulensi segédletemmel, ám főleg saját erejükből, lelkesedésükből indulhattak a versenyen. És persze arra a három szegedi opponensre is, akik heteken keresztül dolgoztak azon, hogy korrekt véleményt formálhassanak más karok hallgatói szülte anyagokról. Ez jó mulatság, jogász munka volt.
No, de ne húzzuk tovább a dolgot. Íme röviden és tömören az én részvételemmel lezajlott tagozat végeredménye. A tagozatba nyolc dolgozatot neveztek, hét különböző karról. Pozsár Zoltán a munkaviszony keretében létrehozott (szolgálati és alkalmazotti) találmányok problematikáját járta körbe. Szalma Borbála pedig a mérnöki visszafejtés jelentőségét vette szemügyre az innováció perspektívájából. E két hallgató egyaránt Szegedről érkezett. S bár fáj a szívem értük, végül nem értek fel a dobogóra. (Egyébként a rendkívül szoros középmezőnyhöz tartoztak.) Belcsák Péter a Károli Gáspár Református Egyetem végzős hallgatója a Hungarikum törvényt elemezte, Sápi Edit (Miskolci Egyetem) pedig a jellegbitorlást vetette össze a védjegybitorlással. Péter és Edit ugyancsak derekasan helytállt a versenyen, de díjat nem vihettek haza. Különdíjat kapott egyrészt Szigeti Flóra Márta, aki a szellemi alkotásokhoz fűződő jog sajátosságairól szóló, mondhatni “reformdolgozatával” érkezett a versenyre. Keserű Barna Arnold (Széchenyi István Egyetem) ugyancsak különdíjat érdemelt ki a felszólalás a védjegyjogban témakört érintő pályamunkájával. (Megjegyzem Barna adta a legfrappánsabb választ az összes hallgató közül az opponenciára, csak sajnos ilyen díjat nem osztanak ezen a versenyen.) Második helyezést ért el Tomasovszky Edit (Debreceni Egyetem) a követő joggal kapcsolatos dolgozatával. Végül a tagozatot Takó Sándor (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) nyerte (megjegyzem: meggyőző fölénnyel) a filmkészítés folyamatában releváns szerzői jogi kérdéseket az Egyesült Államok és Magyarország vonatkozásában vizsgáló munkájával. A legjobb opponensnek járó díjat egy debreceni úr, Keresztes Gergő Márk érdemelte ki kiváló hallgatói véleményezésével. Gratulálok valamennyi versenyzőnek.

Ugyan nem vettem részt a másik szerzői joggal kapcsolatban releváns tagozat munkájában, ezért úgy érzem, hogy csupán arra van jogom, hogy a díjazott dolgozatokat említsem meg, s mivel olvastam őket, rövid megjegyzéseimet is hozzájuk fűzzem. Különdíjat kapott Gacsályi Dénes Gábor (ELTE), aki az én szívemhez is oly közel álló fájlcserélés kérdéskörével foglalkozott. A téma immáron visszatérő eleme az OTDK-knak, ezúttal is eredményre vezetett, habár Dénes dolgozata több ponton is a koncepcionális elemek újragondolását feltételezné. Második helyezést ért el Busa Réka (Széchenyi István Egyetem) árva művekkel kapcsolatos dolgozata, amely az én véleményem szerint is ügyesen megkomponált munka volt, még akkor is, ha az árva mű irányelv egészében kimaradt belőle. (Ugyanakkor a hölgy talán 2012. október 25. előtt zárta le a kéziratát, ami persze messze van a december eleji regisztráció határidejétől, így ez magyarázata lehet a mulasztásnak, mindenesetre ebben az irányban érdemes lesz továbbvinni a munkát.) A győztes pedig Ujhelyi Dávid lett (ugyancsak a Pázmányról), a szerzői jog paradigmájának válságjeleit vizsgáló dolgozatával. E munkát alaposan kiveséztem magam is, és eredendően esélyesnek tartottam a győzelemre. Dávid részletes véleményt kapott tőlem, a fejlesztésre tett javaslataim remélem elnyerik majd tetszését, és sikerül ugyancsak tovább vinni ezt az egyébként igencsak színvonalas munkát.

Essék külön szó azonban arról a három hölgyről, akik az én konzulensségem mellett készültek fel a versenyre. Nagy Renáta épp az utóbb említett tagozatban mutatta be könyvdigitalizálással kapcsolatos dolgozatát, mely a szerzői és könyvtári jogi kérdések ötvözésére fókuszált. Talán a zsűri sem volt felkészülve egy ennyire extrém módon keresztül fekvő problematikára, én mégis büszke vagyok Renátára, mert egy izgalmas kérdéskör első tégláit fektette le a dolgozatával, amit a jövőben érdemes tovább gondozni. Egy teljesen másik tagozatban (Alkotmányjog) szerepeltek egy szerzői jogot érintő, de elsősorban nem arra fókuszáló munkájukkal Frányó Zita és Patyi Zsófia kolleginák. Ők azt vizsgálták, eljutottunk-e már arra a szintre (és persze egyáltalán: el kell-e jutnunk arra a szintre), hogy az internet jelenségét önmagában, vagy a segítségével megvalósítható magatartások révén beemelhessük az alapjogok/emberi jogok közé. A lányok válasza nemleges volt, azzal, hogy a világ változásai persze abba az irányba is tendálhatnak idővel, hogy az internet-hozzáférés alapjogi védelmet kapjon. (Hamarosan feltöltök egy jó kis fotót a három gráciáról, akikre tényleg nagyon büszke vagyok!)

Végül még egy rövid gondolat: Szegedről három hallgató is opponált a Polgári Jog V. szekcióban (ahol Renáta indult). Dicséret illeti Sonkoly Tímeát, Horváth Rebekát és Pénzes Ernőt színes kritikáikért, lelkes helytállásukért. A legmegdöbbentőbb mégis csak az volt, mikor kiderült, hogy a zsűri ebben a tagozatban nem osztott díjat az opponenseknek, amit elég nehéz feldolgozni, lévén biztosan tudom, hogy e hallgatók bármelyike a díj közelébe kerülhetett volna például a Polgári IV-es tagozatban, ahol zsűriztem. Ezért nagy kár…

És hogy miért írtam két éve, utazós blogomon, hogy “hol tanár s diák egy közösség“? Nos, azért, ami maga az OTDK: egy szellemi kapocs, egy meeting point, egy olyan esemény, amely két évente egy helyhez köthető, mégis több szellemiséget ötvöz és olvaszt egybe, ha csak két napra is. Kezdve a megnyitóval, az első találkozással. Majd a tagozati ülésekkel, ahol előbb a versenyszellem, majd a felszabadult nyugalom (túl vagyok rajta!) kötheti össze a versenyzőket, jobb esetben már a versenyzőket és a tanárokat is, habár utóbbiaknak még előbb túl kell lenni a zsűrizésen, hogy a teher az ő vállukról is lekerüljön. És aztán jön a vacsora, majd a nap legkikapcsolóbb pillanata: a buli. Melyről nem hiányozhatnak a lelkes oktatók sem, még akkor sem, ha ez az esemény leginkább a diákoknak lett kitalálva. Mégis ez az a pont, ahol a feszültség, az izgatottság mindenkiből kitörhet, sőt leginkább elpárologhat. A szerdai eredményhirdetésre már inkább csak a lelkes várakozás, a reális gondolkodás marad. Nagyon helyesen. Mert ahogy az ünnepség lezárul, és a szervezésre jogosító iratokat tartalmazó “Henger” átkerül a soros szervező jogi kar dékánjának kezébe, már tisztán kell látni: új ciklus kezdődik! És igaz ez a szegedi hallgatókra is. Az InfoCopy Diákkör megújult erővel vág neki a következő két évnek, az új hallgatók kinevelésének és felkészítésének. Nem mondom, hogy reszkessen minden jogi kar, mégis azt mondom: mindent megteszünk, hogy két év múlva, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen ismét lelkesen helytálljanak a (digitális) szerzői jog témája iránt fogékony szegedi hallgatók!

Kommentek:

komment

4 gondolat “Hol tanár s diák egy közösség: Szeged, 2013”

  1. s.peter says:

    gratulálok mindenkinek!

    a "jellegvitorlást" pedig élőben is megnézném:)

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Ááááá, ennyire jól írok… Javítom!

  3. UD says:

    Nagyon szépen köszönöm, én is gratulálok minden résztvevőnek, hiszen ahogy azt többször is kihangsúlyozták, itt már a részvétel maga is egy hatalmas eredmény.
    Az külön írásbeli értékelésért pedig külön köszönetem, természetesen jelentkezek majd az észrevételeimmel!

  4. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Az a minimum, hogy várom a véleményt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.