A DAL 2013 – Plágium újrakomponálva?
A tavalyi év plágium ügyekben igencsak gazdag volt, a nevezett szerzői jogi intézmény egyfajta politikai Kindertojásként csörgött-zörgött a média tenyerében. A jelenség 2013-ra sem múlt el. Hatásosan csomagolt, garantált szenzációt biztosító, ízletes külső máz, amin bárki csámcsoghat. Sajnos azonban némileg a belbecsre is igaz a hasonlat, a mögöttes szerzői jogi tartalmat ugyanis általában már nem rakjuk össze. Az idézés, átvétel, átdolgozás, plágium kategóriái és különbözőségei eseti megítélést igényelnek, tényekből táplálkoznak, emellett a műtípusok bővülése és jellege folytán sem várható el valamiféle kőbe vésett, dekára kimért szabályhalmaz, aminek elolvasása után bárki számára evidens lenne a megoldás. Mivel a védett érdekek övezte szellemi alkotás is ezer színben pompázik, így a kapcsolódó jogsértésekre átragad egyfajta alkotó kreativitás.
A 2012-es évben alapvetően politikai ügyek farvizén úszott be a köztudatba a plágium elnevezés. E blog is foglalkozott már a kapcsolódó jogi kérdésekkel. A magyar sajtó pedig – akárcsak a gyerek, aki előszeretettel ismételgeti az újonnan tanult szót – igencsak beleszeretett a plágiumba. E blog alapítója Mezei Péter is beszámolt a Dal című műsorral kapcsolatos 2012-es ügyről, amelyben a Compact Disco győztes dalát „rokonították” a Backstreet Boys Incomplete című számával.
Úgy tűnik a Dal 2013-ban sem múlhat el anélkül, hogy valaki plágiumot kiáltson. Először a Polyák Lilla által előadott Valami más című dalban fedezték fel egyesek Loreen Euphoriáját, majd Gáspár Laci A szeretet él című dalában találták meg David Guettát (no nem személyesen, hanem annak When Love Takes Over című számát). A legutóbbi felfedezés pedig Radics Gigi Úgy fáj című dalának hasonlósága egy román énekesnő, Paula Seling Timpul című számával. Előrebocsátom: mélyreható zenei elemzést senki ne várjon tőlem, viszont az alábbi videókon bárki kutathatja a hasonló elemeket:
Kétségtelen, hogy a popzene stílusirányzat jellege mellett szórakoztató iparág, így erősen kötődik a mindenkori trendekhez. A popdal pedig termék abban az értelemben, hogy jól körvonalazható fogyasztói trendekre reagál, mondhatni: forrásvidéke az anyagi érdekek vezérelte piac. Így romantikus illúzió, hogy manapság a szerzők egy elefántcsont toronyban a múzsa csókjától ihletve írnak dalokat. Nagyon jó példa erre a négy akkordra épülő számokat „parodizáló” videó:
Alábbi videóban pedig az előadó a „siker” titkát visszavezeti egészen a klasszikus zenéig (Pachelbel D-dúr kánonján keresztül, 2:20-tól lesz igazán érdekes.)
.
Egyes popszámok termékjellege azonban véletlenül sem jelenti azt, hogy ne esnének a szerzői jog védernyője alá, illetve kivonnák magukat a jogi előírások alól. (A védelem értéksemleges voltáról már a pornográf alkotások esetében is elmélkedtem.) Ez csupán annyit jelent, hogy az ötleteket, elgondolásokat üzleti szempontok mentén is szelektálják, ami pedig eladható, azt előszeretettel alkalmazzák még akkor is, ha amúgy a zaj- és ingerkeltés küszöbén csúsznak be a fogyasztók bőre alá. Mindebből jogilag az a leglényegesebb, hogy az ötlet, elgondolás önmagában nem részesül szerzői jogi védelemben. Ötlet lehet véleményem szerint például az, hogy milyen hangszer/hangszín/effekt domináljon az introban, de az is, hogy a dallamot valami rendkívüli hanghatással törjék meg (dudálás, sípolás, hogy extrémebb példákat hadd ne hozzak).
Ha azonban nem ötlet, elgondolás felhasználásáról, továbbgondolásáról van szó, hanem ennél tovább lépünk a következőket kell figyelembe venni. Egyrészt a ma divatos popszámok általában közös művek, több szerző alkotásai. Ez példának okáért elképzelhető úgy, hogy valaki megírja a dalszöveget, megint más a dallamot, ezt pedig összekapcsolják, az önálló felhasználás lehetősége adott, hiszen akár a dallam, akár a szöveg külön is felhasználható. Ebben az esetben a szerzők saját rész tekintetében önállóan gyakorolhatják jogaikat. Lehetséges az is, hogy például a dallamot írják többen és nem lehet szétválasztani az egyes hozzájárulásokat, ilyenkor szerzőtársak lesznek, és közösen gyakorolják jogaikat. Nyilván ez nem csak jogosultsági szempontból, hanem a kötelezettségek szempontjából is érdekes lehet, ugyanis például a dalszöveg írója, a dallam jogsértő volta miatt nem felel. A dalszöveggel kapcsolatos idézési és átvételi szabályok talán kevésbé érdekesek, hiszen jól alkalmazhatóak rá az írott szerzői művekre vonatkozó szabályok. Kétségtelenül érdekes lenne azonban a szerzői mű védelmének kritériumaként meghatározott egyéni, eredeti jelleg vizsgálata egyes szövegrészek, dalcímek esetében. (Nem hagyhatom itt ki a közelmúltban az indexen megjelent Ákos dalszöveg generátort.)
A dallammal kapcsolatos szerzői jogi kérdések nehezebbek, vélhetően azért is távolodnak el az objektív megítélés talajáról, mert az országban nem mindenki rendelkezik abszolút hallással, vagy zenei képzettséggel, ennek ellenére (vagy talán épp ezért) előszeretettel hallgat a nagyérdemű popzenét, a szeretett cselekményt pedig leköveti a vox populi, azaz véleményt is szívesen formálunk róla.
Érdemes megnézni a SzerzőiJogi Szakértő Testület 33/2004. számú szakvéleményét, amelyben a zenei műből való idézés szabályaival foglalkozott a testület, mert bizony ilyet is lehet. Általában feltétel az idézéssel kapcsolatban, hogy az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven, a forrás és az eredeti szerző megjelölésével szabad csak idézni. A forrás és szerző megjelölése elképzelhető például a borítón, a címben. Az indokolt terjedelem nehezebb ügy, a testület kifejti, hogy ezzel kapcsolatban a kiegészítő jelleg a meghatározó. Ez tulajdonképpen olyan szakkérdés, amit önmagában a jog képtelen eldönteni (így szakértő igénybevétele indokolt). Fontos azonban testület azon megállapítása, amely szerint a pop daloknak a refrén olyan lényegi (többször ismétlődő) része, amely egyfajta esszenciáját képezi az egész dalnak, így „annak még az eredetihez hű idézés útján történő szabad felhasználása is ellentétes az idézés terjedelmi korlátaival”. (Lásd még: 2/2011. SZJSZT vélemény.) A terjedelemmel kapcsolatban érdemes még megemlíteni, hogy a közhiedelem szerint a 8 egymást követő hangot el nem éri dallamtöredék nem részesül szerzői jogi védelemben, a bűvös nyolcas szám azonban csak legenda.
Ha az idézés jogszerűen történik, akkor szabad felhasználásnak minősül, nem kell hozzá a szerző engedélye és nem alapoz meg díjigényt sem. Ha az idézés körén kívüli felhasználási esetköröket vizsgáljuk, szóba jöhet még az átdolgozás, feldolgozás esetköre, amelyekhez azonban mindig a szerző engedélye szükséges. Ekkor az átdolgozónak is megilleti a szerzői jog az új művön, azonban csak az eredeti művön végzett változtatásokhoz mérten. Mindezekkel lassan átléphetünk a sampling területére is (egy zenei részlet módosítása és beillesztése egy új hangfelvételbe), amely többek szerint a szerzői jog szürke zónájának tekinthető, ráadásul Mezei Péter szakterülete, így ezzel kapcsolatban az ő egyik korábbiírását ajánlom, amely a sampling megítéléséről szól a magyar szerzői jogban. Péter cikkének olvasásához pedig egy mash-up (kizárólag sampling részletekből álló) videó kedvcsináló gyanánt:
3 thoughts on “A DAL 2013 – Plágium újrakomponálva?”