A blog éve – 2012 legfontosabb eseményei (1. rész)

Ahogy azt tavaly év végén is tettem (lásd itt és itt), szeretném ezúttal is röviden és tömören, ugyanakkor a hírek nagy számára tekintettel két részben összefoglalni, hogy miről marad(hat) emlékezetes számunkra a 2012-es év – természetesen szerzői jogi lencsén keresztül. Az első bejegyzésben az első, a másodikban a második félévet fogom hónapokra lebontva áttekinteni (havonta igyekeztem három nagy témakört kiemelni).

Január – Nincs mit tagadni rajta, az év első felének legfontosabb híre január első napjaiban robbant: a HVG tényfeltáró cikke rávilágított, hogy akkori államfőnk, Schmitt Pál kisdoktorijának megírásakor egy bolgár sportdiplomata írásából merített forrásmegjelölések nélkül, szövegazonos módon, ami így összeadva nem jelent mást, mint plágiumot. A hír jelentőségét igazolja, hogy kapcsolódó blogbejegyzésem e blogocska történetének legtöbbször olvasott hírévé vált, közel 4000 megtekintéssel. (A témát illetően életemben először még országos televíziónak is riportot adtam.) Ezzel együtt elszomorító, hogy a plágium kérdésköre az emberek mindennapjaiba is beférkőzött, és egyre-másra vélték a “kedves nézők” felfedezni, hogy ki plagizált még az országban. A Compact Disco esetéről én is írtam (többek közt mivel ezzel kapcsolatban is adtam interjút), de a politikai maszlagok már hidegen hagytak (állítólag Gyurcsány Ferenc és Semjén Zsolt sem teljesen tiszta keretek között írta meg szakdolgozatát vagy doktori értekezését). Január azonban arról is emlékezetes marad, hogy a fájlcserélés frontján is kardinális fejlemények követték egymást. Előbb a The Pirate Bay számolta fel végleg a torrent fájlok alkalmazását a weboldalán, majd az eddigi egyik legszigorúbb internetes kontrollt bevezetni igyekvő SOPA (Stop Online Piracy Act) törvényjavaslat bukott el az Egyesült Államokban, végül robbant a bomba: a MegaUpload és a kapcsolódó weboldalak üzemeltetése miatt letartóztatták Kim Dotcomot, aki akár 60 év szabadságvesztésre is számíthat, ha a Mega Konspiráció elemei bizonyítást nyernek. És a januárnak még messze nem volt vége. A hónap harmadik nagyon fontos híre (hírcsokra) az ACTA (Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás) témájához köthető. A már véglegesített megállapodást januárban hazánk is aláírta, ami olyan mértékű vitákat generált idehaza is, hogy az ACTA visszatérő problematikává vált az elkövetkezendő hónapokban is.

Február – Így rögtön februárban közöltem egy folytatásos családi drámát az ACTA rendelkezéseiről. Öt különálló részben vizsgáltam a különböző fejezeteket, és foglaltam össze – nagyon tömören -, hogy mit látok igazolható problémaként a szövegben, s mi álhír vagy épp fölösleges riogatás. Az első részben a megállapodás kiindulópontjával, a preambulummal, történeti alapjaival foglalkoztam. A második részben a bevezető rendelkezéseket és a fogalommeghatározásokat néztem át. A harmadik rész a polgári jogérvényesítés, a negyedik rész a büntetőjogi jogérvényesítés, az ötödik rész pedig a digitális környezetben elkövethető jogsértésekkel kapcsolatos jogérvényesítés kérdéseire koncentrált. Február másik központi elemét az új büntetőtörvénykönyv koncepciójának nyilvánosságra hozatala jelentette. Az ezzel kapcsolatos véleményemnek az alábbi cikkben adtam hangot. (Nem mellesleg márciusban a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület – részben a közreműködésemmel – ugyancsak nyilvánosságra hozta egyesületi véleményét a koncepcióról.) S a hónap harmadik nagy horderejű híre/ítélete az Európai Unió Bíróságának a SABAM v. Netlog ügyben hozott előzetes döntése, amely a Scarlet v. SABAM döntés ikertestvéreként vonulhat be a történelembe, már ami a közvetítő szolgáltatók (jelen esetben egy tárhely-szolgáltatóként üzemelő közösségi oldal) felelősségét illeti.

Március – Az év harmadik hónapjának elején számoltam be egy számomra rendkívül fontos eseményről: egy Szegeden rendezett szerzői jogi konferenciáról, amelyen – ha jól emlékszek – hat vagy hét ország előadói tartottak prezentációt, különböző nagy témakörök mentén, s nem csak fájlcseréről volt rajta szó, hanem emberi jogi kérdésekről is. Az örömöm már csak azért volt nagy, mert kiváló magyar kollégák mellett olyan embereket is Szegedre tudtam csalogatni, mint Peter Yu, Stefan Larsson vagy Enrico Bonadio. Márciusban tovább gyűrűzött az ACTA vita. Ezúttal azonban magasabb szintre emeltük: a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) szervezett egy kerekasztal-beszélgetést a megállapodásról, amelyen ugyan magam is részt vettem moderátorként, számomra mégis a kiváló vitákról marad emlékezetes. Végül pont az i-re: a SOTE Tényfeltáró Bizottsága megállapította: Schmitt Pál plagizált, ugyanakkor tettéért nem felel, ha valaki felelős, akkor az legfeljebb a konzulense lehet, hogy nem hívta fel a figyelmét arra, ne plagizáljon. A Schmitt jelentés olyan szinten abszurd, hogy nem volt meglepő, a SOTE rektora – azzal egyet nem értve – végül szenátusi eljárást folytatott le a doktori fokozat sorsát illetően, és végül annak visszavonásáról döntöttek a szenátus tagjai. (Napokkal később a köztársasági elnök úr, helyesen, lemondott hivataláról.)

Április – Nem maradhatott fontos európai uniós bírósági ítélet nélkül április hónap sem. Az ún. Bonnier ügyben hozott előzetes döntés ugyanis a korábbi évek egyik kardinális kérdése, az internet-előfizetők személyes adatainak kiadásával kapcsolatos uniós és tagállami jogi szabályok értelmezését vitte tovább az EUB, megerősítve, hogy polgári (szerzői) jogi ügyekben csak akkor követelhetik a jogosultak az adatok kiadását az internethozzáférés-szolgáltatótól (ISP), ha ezt a nemzeti jog konkrétan előírja. Áprilisban született másodfokú döntés a Viacom v. YouTube ügyben is, amely a jogvédett videótartalmak videóportálokon történő tárolásával függ össze. A fellebbviteli bíróság szerint a YouTube-nak tudnia kellett arról, hogy jogsértő tartalmakat tárol, s ezért felel néhány jogsértésért. A kártérítés, ha majd annak összege megállapításra kerül, biztosan nem lesz milliárdos, ahogy azt a Viacom szeretné. Rendkívül érdekes, egyben sokkoló meglepetésként érte a szerzői jogi közösséget, hogy a februárban közzétett büntetőjogi koncepció (melyről már említést tettem), úgy egészült ki egy fontos passzussal, hogy arról a jogalkotó nem egyeztetett (a hangzatos, fellengzős “stratégiai partnerségi együttműködési megállapodás” keretében) a szakmai közösséggel. A szöveg alapján ugyanakkor az feltételezhető, hogy a fájlcserélés – bizonyos feltételek fennállása esetén – nem minősül bűncselekménynek. Erről ugyanakkor talán jó lett volna beszélgetni a jogalkotónak és a szakértőknek…

Május – Májusban jött a hír, hogy az Egyesült Államok Szövetségi Legfelsőbb Bírósága elutasította azt az indítványt, amely a Joel Tenenbaummal szemben hozott súlyos kártérítési ítélet alkotmányosságát vonta kétségbe. Az ügy ezzel még mindig nem ért véget, ahogy anno írtam: “itt most arról kellett a Szövetségi Legfelsőbb Bíróságnak döntenie, hogy az esküdtszék által kiszabott 675.000 dolláros kártérítést alkotmányossági aggályokból megtizedelő körzeti bírósági ítéletet ezen alkotmányossági aggályok aggályos alkalmazása miatt megsemmisítő másodfokú bírósági ítélet korrekt-e.” És a válasz az volt, hogy igen, korrekt volt. Májusban írtam arról, hogy az illetékes angol bíróság elrendelte a The Pirate Bay weboldalának blokkolását több angol ISP rendszerében. A kalózokkal szemben indított angol keresztes háború azóta sem ért véget, folyamatosan érkeznek az újabb és újabb keresetek további hozzáférés-korlátozások iránt. Finnországban ért az a vicces hír, miszerint a közszolgálati (sic!) média (MTVA) kivetítési jogdíjat követelne a kocsmák, kereskedelmi egységek üzemben tartóitól, akik a nyári Labdarúgó Európa Bajnokság mérkőzéseit vagy a Londoni Olimpia eseményeit tervezeték a nyilvánossághoz közvetíteni. Mint jeleztem: a jogdíj alapos és jogos lenne, de pár héttel az esemény előtt mindezt bejelenteni kissé visszás. Végül nem is lett belőle semmi. De a jövő előttünk lebeg, vagyis ilyenre gond nélkül számítani lehet legkorábban a 2014-es labdarúgó világbajnokság alkalmával.

Június – Dóri kollegina egyik júniusi kiváló írásában arról értekezett, hogy a fájlcserélő rendszerek használóinak “üldözésére” szakosodott HADOPI sorsát mennyiben befolyásolhatja a nyári francia elnökválasztás eredménye, vagyis hogy vajon az “omnipresent” (mindenütt jelen lévő), a HADOPI létrehozásában aktívan segédkező Sarkozy elnököt legyőző Francois Holland mit tervez a szervezettel. Egy biztos: a HADOPI még ma is él és mozog, vagyis Dóri szavaival élve a kevésbé kényes politikai út választása tűnik igazoltnak. A szellemi tulajdon világnapja alkalmával hirdettem blogbejegyzésíró versenyt, melyre, nagy örömömre, több dolgozat is érkezett. A verseny eredményét júniusban hirdettük ki, a győztes pedig Ujhelyi Dávid lett, aki a blog szellemiségéhez kiválóan illeszkedő elemzéssel érdemelte ki hagyományteremtő célzattal indított idei versenyünk első díját. Végül még egy hír a végére: ha már említettük a Btk. reformját, akkor foglaljuk is keretbe a történetet: júniusban a Parlament elfogadta a törvényjavaslatot, vagyis 2013 júniusától új büntetőtörvénykönyve lesz Magyarországnak, amely továbbra is tartalmazza a fájlcserélés dekriminalizálását célzó rendelkezést. Ugyanakkor röviddel ezután az ITCafé egy rendkívül fontos hírről számolt be, nevezetesen arról, hogy a NAV (amely a büntetőjogilag releváns szerzői jogsértésekkel kapcsolatos nyomozati tevékenységeket végzi) elég visszás módon számítja a fájlcserélők által folytatott felhasználásokkal okozott vagyoni hátrány összegét. Ennek azonban az a legfontosabb következménye, hogy talán az új Btk. rendelkezése értelmét is vesztheti! (A témát illetően egy interjút is készítettem a NAV sajtóosztályával.)
Folytatás következik a második félév legfontosabb híreivel!

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.