Illatok, ízek, szerzői jog

A minap két nagyon érdekes témájú doktori disszertációra bukkantam a CERDI könyvtárában. Az egyik az illatok, a másik pedig az ízek szerzői jogi védelmével foglalkozik. Ha már úgy is a parfümgyártás és a csúcsgasztronómia egyik fellegvárában vagyok, engedtessék meg nekem egy kis kitérő a digitális világból az ízek és illatok birodalmába!


Az illatok védelme körüli jogtudományi diskurzus nem új keletű (legalábbis Franciaországban biztosan nem), mert már az 1980-as évek elején is foglalkoztak a témával. Az első ezzel kapcsolatos bírósági döntés pedig 1975-ből származik. A vita viszont a kétezres évek közepén érte el tetőpontját. 2006-ban ugyanis a francia és a holland legfelsőbb bíróság néhány nap eltéréssel két teljesen eltérő tartalmú döntést hozott az elé került parfümökkel kapcsolatos ügyben.

A holland Hoge Raad a Kecofa vs. Lancôme ügyben szerzői jogi védelmet biztosított a parfümnek. Ezzel szemben viszont a Cour de cassation ezt nem adta meg neki. Érdekes, hogy az ügy kapcsán kisebbfajta állóháború alakult ki a Cour de cassation és az alsóbb fokú bíróságok között. Ez utóbbiak ugyanis ítélkezési gyakorlatukban következetesen alkalmazták a szerzői jogi szabályokat a parfüm esetében. Majd pedig a későbbi döntéseikben is ennek megfelelően jártak el, annak ellenére, hogy a Cour de cassation egy későbbi ügyben megerősítette a saját korábbi álláspontját.


E helyütt csak gondolatébresztő, vitaindító felvetéseket közlök, érveket és ellenérveket az illatok szerzői jogi védelmével kapcsolatban.

Az illatokkal kapcsolatos probléma két kérdéskörre redukálható. Az alapvető kérdés természetesen az, hogy megfelel-e a szerzői mű kritériumainak. Amennyiben erre a kérdésre igenlő választ adunk, rögtön adódik a második kérdés: hogyan illeszthető bele az illat a szerzői jog védelmi rendszerébe?


A legfontosabb kérdés, ami felvetődik, hogy az illat egyéni, eredeti jellegű-e, eléri-e a szellemi alkotótevékenység olyan fokát, amely a szerzői jog védelmi körébe tartozik. Itt kell megjegyezni azt is, hogy bár a bejegyzés a parfümök védelmére van kihegyezve, de sok más egyéb terméknek (mosópor, tisztítószerek, stb.) is van illata. Sokan azzal érvelnek, hogy az illat előállítása nem több egy know-how megvalósításánál. Ezzel szemben mások szerint az “orrok” kreatív, alkotó folyamat során hozzák létre az illatokat. Erről az alkotó folyamatról nekem mindig a Parfüm című film jut eszembe…


Az érvek és ellenérvek másik nagy csoportját az érzékszervvel érzékelhetőség köré szokás felépíteni. Ide köthető mindenekelőtt az, hogy mind a Berni Egyezmény, mind a nemzeti szerzői jogok hallás és látás útján érzékelhető alkotásokat sorolnak fel, mint a szerzői jogi védelem tárgyait. Ezt a körülményt a két tábor ellentétesen értelmezi. Az ellenzők szerint ez azt jelenti, hogy ezáltal a más érzékszervekkel érzékelhető alkotások implicit módon ki vannak zárva a védelemből. A másik tábor szerint viszont a felsorolás nem taxatív, ezért szabadon bővíthető további olyan alkotásokkal, amelyek megfelelnek a védelem általános feltételeinek.

Az érzékelhetőség körébe tartozik az illat illékonysága, változékonysága is. A parfüm illata ugyanis köztudottan változik az idő múlásával, az illat függ a parfüm viselője bőrének természetes illatától, valamint az illatot érző szaglószervének érzékenységétől is. Emiatt nehézségekbe ütközik az egyéni, eredeti jelleget, de ugyanígy a hamisítást is megállapítani. A helyzetet a vegyi analízis sem könnyíti meg, lévén, hogy közel azonos összetevőkből is lehet teljesen eltérő illatot előállítani, és az eredetihez hasonló illatot más összetevőkből előállítani. Egy holland jogtudós éppen ezért érvelt amellett, hogy a szerzői jogi védelmet az alkotóelemek listájára kell kiterjeszteni. 

Ennek a kérdéskörnek a margójára illik az is, hogy egy magyar regény és annak kínai fordítása is ugyanúgy védelmet élveznek, holott vizuálisan teljesen eltérően néznek ki. Ezen kívül tulajdonképpen az irodalmi műveket sem a szó szoros értelemben véve a látásunkkal érzékeljük, hiszen értelmeznünk kell az egymás mellett megjelenített betűket. El lehet gondolkodni azon is, hogy egy szoftver vagy adatbázis mennyiben felel meg ennek a leszűkített értelmű érzékszervvel érzékelhetőség fogalmának. 

Mindezek alapján, ha elfogadjuk az illatok szerzői jogi védelmét, azt bele kell illeszteni a védelmi rendszerbe. Nemrégiben olvastam, hogy állítólag a világ talán leghíresebb parfümjének, a Chanel No 5-nek az illatát is folyamatosan az adott kor igényeihez igazítják. Vagyis a mai No 5 illata már nem egyezik meg az eredetivel. Sarkítva a kérdést, szükséges a 70 éves védelmi idő? Tovább haladva, hogyan alakulnak a vagyoni jogok? Mi minősül például a parfüm nyilvános előadásának? Ha utazok a tömött metrón, és a körülöttem lévő emberek érzik a parfümöm illatát, az már nyilvános előadás? A kérdések sorozatát itt abbahagyom, inkább vessünk egy pillantást az ízekre!

Azt hiszem, itt még ingoványosabb területre érkezünk, mint az illatok esetében. Az ízek még heterogénebb csoportot képeznek, mint az illatok, az ezeket hordozó anyagok tekintetében. A borok, a sült csirke, vagy a levendulás-verbénás macaron is védelmet élveznek? Mi a védelem tárgya, a recept vagy a gasztronómiai alkotás? Hogyan alakulnak az egyes vagyoni jogok?

A legfontosabb kérdést hagytam a végére, ami természetesen sok más esetben is felvetődik. Nevezetesen az, hogy vajon meddig terjeszthetjük ki a szerzői védelem határait?


A téma iránt bővebben érdeklődőknek: Antoon QUAEDVLIEG: Droit d’auteur et parfums: le nez, l’esprit et l’industire, Revue international du droit d’auteur, no 230, octobre 2011, p. 7-78. (A cím ne rettentsen el senkit, a folyóirat angolul is közölte a tanulmányt.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.