Hasonlóan a korábbi két alkalomhoz, ezúttal is digitális szerzői jogi kérdésekről beszéltem a szerencsés számú – 21 főből álló – csoportnak, mely hasonlóan a korábbiakhoz, vegyes felvágottja volt európaiaknak és észak-amerikaiaknak (jelentős többségben voltak ez utóbbiak, a Kanadából és az Egyesült Államokból érkező joghallgatók). E tény rendszerint kihívást jelent az oktatásban, igyekeztem is megtalálni a megfelelő egyensúlyt az Egyesült Államok és az Európai Unió jogának ismertetésekor. Hogy hű legyen saját hazámhoz is, rengeteg példát hoztam nekik a mi kis országunkból is. Nem mondom, ezúttal azért igencsak meg kellett küzdenem azzal a helyzettel, hogy a hallgatók egy jelentős része még életében nem hallott a szerzői jogról. A megfelelő alapok nélkül ugyanis szerintem rendkívül nehéz befogadni az eggyel magasabb szinten található digitális szerzői jogi kérdéseket (hagyományosan a fájlcserélés, a sampling, a könyvdigitalizálás, az árva művek, a web 2.0 és az elektronikus kereskedelmi jog szerzői jogi vonatkozásai). Bízok benne ugyanakkor, hogy sikerült befogadniuk a lehető legtöbb információt. És bár a vizsgajavítás még hátra van, én is nyugodtan hajthatom ma este majd álomra a fejemet: ezzel letudtam idei összes külföldi előadásomat. Most már csak a hazai feladatokra kell koncentrálnom.