Megjelent a HENT 2012-es jelentése a hamisítás helyzetéről

A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület immáron negyedik ízben tette közzé éves közvélemény-kutatásából készített jelentését a “hamisítás” hazai állapotainak részkérdéseiről. A hamisítás szó persze relatív: a gyógyszerek, ruhatermékek vagy illatszerek hamisítása mellett az internetes letöltése (felteszem részben, vagy leginkább a fájlcserélés) kérdéskörével is foglalkozik a dokumentum.

A tavalyi jelentés elemzését követően idén is röviden vállalkozok arra, hogy a jelentést annak áttekintése után bemutassam. (Idő híján erre csak most, jó egy hónap csúszással kerül sor.) Nem kis mértékben azért vállalkozok erre, mert meglátásom szerint a jelentés – sajnálatos módon csakúgy, mint tavaly – több hibát is vétett, s épp ezért nem tűnik minden pontján hitelesnek, megbízható forrásnak. A dokumentum elemzése során azonban én csak a szerzői jogilag releváns kérdésekre fogok koncentrálni. A védjeggyel vagy szabadalmakkal érintett termékek vonatkozásában nem érzem magam kompetensnek.

A dokumentum több oldalán is szerzői jogilag fajsúlyos megállapításokat tesz. Így a 7. oldalon rögzítésre kerül, hogy a tavalyi évhez képest csökkent a hamis, másolt CD-ket/DVD-ket megfontolás után vagy megfontolás nélkül vásárolni szándékozók aránya az összes válaszadó körében (28-ról 26 százalékra). Számítógépi programok esetén ugyancsak csökkenés tapasztalható tavalyhoz képest (25-ról 21 százalékra), ami azonban még mindig magasabb arány a 2010-eshez képest. (Lásd: 8. oldal.) A 14-17. oldalak tanulságai szerint a fiatalok, valamint a diplomások a leginkább érdekeltek a “hamis” tartalmak vásárlásában/letöltésében, míg az idősek, illetve a 8 általánosnál nem magasabb végzettséggel rendelkezők zárkóznak el ettől a legjobban.

Forrás: HENT, 22. oldal
Számomra a jelentés egyik legnagyobb paradoxona, hogy miközben a fentiekben a hamis termékek beszerzése iránti “hajlandóságot” vizsgálták a kutatók, addig a 22. oldalon található ábra szerint 2012-ben mindössze az emberek 3+3 százaléka vásárolt hamis CD/DVD lemezt, illetve szoftvert. Ezek az arányok egyrészt távol állnak egymástól, másrészt a kérdésfelvetésben teljesen elvész (pontosabban át sem jöhet) az, hogy az emberek jelentős része az illegális tartalmakat nem vásárolja, nem fizet értük, hanem – általában ingyenes torrent trackerek tagjaiként – magától szerzi be azokat. (Sőt éppenséggel az emberek jelentős része pártol át a vásárlás/beszerzés helyett a szimpla hozzáférésre.) Ezekkel a számokkal függhet össze egyébként a 28-29. oldalon található néhány további ábra, amely a vásárlók kor/végzettség/földrajzi elhelyezkedés szerinti lebontását mutatja (ahol sajnos fővárosunkon kívül nincs más kategória megjelölve a lakóhelyek szerinti besorolás kapcsán). 
Forrás: HENT, 38. oldal
E paradoxont tovább fokozza azon kérdésre adott válasz, miszerint “hajlandó lenne fizetni azért, hogy legális forrásból interneten férhessen hozzá tartalmakhoz (zene, film, e-book)”? Az embereknek ugyanis csak 11 százaléka felelt egyértelmű igennel, 22%-a feltételes igen választ adott (vagyis csak akkor lenne erre hajlandó, ha a netes ár lényegesen alacsonyabb lenne a bolti árnál). Az emberek 51 százaléka viszont nemmel felelt a kérdésre (8% számára mindegy, hogy a tartalom hogyan került fel a netre, 43 százalék szerint pedig amíg vannak ingyenes források, addig minek is beszélni a fizetős portálokról). Ilyen számok mellett a fenti 3+3 százalékos arány nem igazán releváns. Szemmel láthatólag csakis a “fizetni hajlandóakat” tükrözi, s nem azokat, akik ingyen maguk akarnak hozzáférni a tartalmakhoz. Ha azonban ez igaz, akkor viszont a kérdőív nem igazán tükrözi vissza a valós társadalmi jelenséget, vagyis a kérdésfeltevéssel problémák vannak. 
Forrás: HENT, 48. oldal
A kérdőív azonban maga is elmagyarázza az olvasó számára a fenti problematika forrását. A 48. oldalon szereplő ábra szerint a válaszadók 70%-a nem ért egyet azzal a megállapítással, hogy a hamis termék birtoklását nem kell titkolni, sőt büszkélkedni lehet azzal, hogy milyen jó üzletet csinált ezzel az ember. E válasz egyértelműen azt jelzi, hogy titkon az emberek jelentős többsége elítéli a hamisítást (miért is ne tenné, hiszen a kifejezés egyértelműen negatív tartalmú), ideértve az illegális letöltéseket is. Ettől függetlenül persze az emberek egy nagy szelete még végzi e tevékenységet. Vagyis a válaszadók jelentős többsége hajlamos beismerni egyes tényeket, míg mások beismerésétől elzárkózik (vagy épp az ellenkezőjét mondja).
Forrás: HENT, 35. oldal
Haladjunk kicsit tovább. A 32-39. oldalak egységesen az internetezők szokásait igyekezett csokorba gyűjteni. Az internet-használat aránya hazánkban egyre nagyobb, habár a felmérés szerint az idős korosztály körében rendkívül csekély. Ezen személyek körében aztán relatíve csekély (mindkét esetben 17%) azok száma, akik beismerték, hogy egyszer vagy többször már megtekintett filmet, illetve zenei tartalmat annak kifejezett tudatában, hogy az adott mű illegális forrásból származik. Tovább csökken azok száma, akik beismernék, hogy le is töltöttek ilyen tartalmakat (filmek esetén 11, zenék esetén 12, szoftver esetén 5, könyvek esetén pedig 4%). Az emberek többsége (79%) otthonról végzi fenti tevékenységeit.

Forrás: HENT, 11. oldal
Végül íme néhány (további) gondolat a jelentés árnyoldalairól. A legtöbb problémám a dokumentummal kapcsolatban a szóhasználat, a kérdésfeltevés pontatlanságaival akadt, valamint azzal, hogy a készítők teljességgel mellőzték a metodika ismertetését. Utóbbiról csak annyit, hogy az 1000 fős reprezentatív minta önmagában nem elég meggyőző információ a kérdőív megbízhatóságának alátámasztására. Így csak bízni tudok abban, hogy az idősek (60+) és a fiatalok (30-) korosztályainak egyike sem felülreprezentált. (Ugyanez igaz például a földrajzi régiók szerinti megoszlásra stb.) Ami a szóhasználatot illeti: a dokumentum több esetben is párhuzamosan használja a “hamis, másolt” szavakat (CD és DVD lemezek kapcsán). Ez a módszer azonban prejudikál, hiszen minden másolt lemezt hamisnak állít be, holott “nem minden rovar bogár”. Ugyanezt erősítik meg az olyan kérdések, mint “vásárolna tudatosan hamis (nem jogtiszta, másolt, nem megbízható forrásból származó, illegálisan letöltött) terméket”? A hamis szó ilyetén történő kiszélesítésével személy szerint nagyon nem tudok egyetérteni. Az pedig már szinte mellékes, hogy olyan választási lehetőségek is akadtak egyes esetekben (lásd 50-53. oldalak), mint “egyet is ért, meg nem is”.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.