Hírmorzsák #2.24

Nagyon elcsúsztam a Hírmorzsák rovattal az elmúlt időszakban, pedig a hírek csak özönlöttek… Ennek megfelelően rövid időn belül két külön csokorral is jelentkezni fogok. Először a kicsit régebbiek gyűjteményével.

Rájár a rúd a hazai fájlcserélőkre. Gondolatok a könyvtárak helyzetéről és feladatairól. A francia Kasszációs Bíróság elkaszálta az “értesítési és »távol tartási« eljárást”. Kinek is üzlet a három csapás Új-Zélandon? Mi ez, Chanel? Nem, ez Pichanel! – Hírmorzsák #2.24.


Fotó: NNI – Forrás: Index

Rájár a rúd a hazai fájlcserélőkre – Az elmúlt hetekben két fontos hírről számoltak be az online újságok a hazai fájlcserélés helyzetéről. Először is még augusztusban történt, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársai lefoglalták a CinemaStore nevű, korábban torrent trackerként, a lefoglalás időpontjában már “csak” – ha minden igaz, lévén nem használtam sosem ezt az oldalt – linkek gyűjteményeként funkcionált. Amennyiben bizonyítást nyer, hogy bevételre tettek szert az oldal üzemeltetéséből, nagy bajban vannak, még akkor is, ha a védekezés szerint a bevétel csak a szerverek fenntartására voltak elegendő. Szeptember közepi hír szerint pedig kezdetét vette a hazai történelem – állítólag – legnagyobb “warez pere”, mely ügyben milliárdos károk, 28 vádlott és sok egyéb érdekesség repked a levegőben. A részletekről az Index cikkezett hosszasan.

Forrás: WIPO Magazine
Gondolatok a könyvtárak helyzetéről és feladatairól – A WIPO Magazine 2012/4-es számában jelent meg a British Library szerzői jogi osztályvezetőjének, Ben White-nak a tollából egy korrekt összefoglaló a könyvtárak helyzetéről a digitális korban: a tudás terjesztése, a kulturális örökség megőrzése, a digitalizálás kérdésköréről, mindezt vegyítve a felmerülő klasszikus szerzői jogi problémákkal. A témakör iránt érdeklődőknek kötelező irodalom. (Köszönet a linkért Munkácsi Péternek.)

A Kasszációs Bíróság épülete
Forrás: Wikipedia

A francia Kasszációs Bíróság elkaszálta az “értesítési és »távol tartási« eljárást” – Először is egy kis magyarázat: az előbbi furcsa kifejezés a “notice and stay down” angol kifejezés tartalmi fordítása, most egyszerűen jobb nem jut eszembe rá. Tartalma szerint nem jelent mást, mint hogy a francia alsóbb fokú bíróságok néhány év alatt olyan gyakorlatot fejlesztettek ki, miszerint a korábban már jogsértőként megjelölt, és az internet-hozzáférés szolgáltató által eltávolított tartalmat az ISP a továbbiakban is köteles “távol tartani” a hálózatától, vagyis annak újbóli feltöltését köteles megakadályozni. Ugyanakkor a nyár folyamán a francia magánjogi bírósági rendszer csúcsán álló Kasszációs Bíróság (Cour de Cassation) megsemmisített három, a fentiekkel megegyező tartalmú fellebbviteli bírósági ítéletet. A megsemmisítő erejű döntés értelme pedig nem más, mint az, hogy a “távol tartás” kötelezettsége ütközik az uniós elektronikus kereskedelmi szabályozásból ismert általános nyomon követés tilalmának elvével. A bíróság ennek megfelelően kifejezésre juttatta: a jogosultak minden szerzői jogsértést egyedileg kötelesek az ISP felé jelezni, akik ezt követően nem kötelesek általános jelleggel monitorozni rendszerüket, hogy a kérdéses tartalom bármikor ismét feltöltésre került-e a rendszerükbe.

Forrás: TorrentFreak

Kinek is üzlet a három csapás Új-Zélandon? – Az Új-Zéland szigetén bevezetett fokozatos válasz rendszert A fájlcsere dilemma című könyvemben is méltattam azért, hogy a jogsértésekkel kapcsolatos értesítési eljárás költségeit a jogosultak (illetve képviselőik) nyakába varrta, egészen pontosan 25 új-zélandi dollár megfizetését tette kötelezővé az ISP-khez eljuttatott értesítésenként. A rendszerrel szembeni jogosulti tiltakozás valahol érthető is, hiszen ha a nagyjából 20 amerikai dollárnak megfelelő összeget a jogosultak leszurkolják gyakorlatilag jogsértésenként, nincs nagyon értelme profitról beszélni. A jogszerű tartalomfogyasztás bevételei mind elúsznának a jogérvényesítésre. Így hát nem lehet meglepő, hogy a filmipar például mindmáig egyetlen értesítést sem küldött az ISP-k felé. Ugyanakkor egy friss tanulmány szerint az ISP-k sem igazán jártak jól a jelenlegi üzlettel. Egyes adatok szerint az ország öt legfontosabb internet-hozzáférés szolgáltatója közel egy millió új-zélandi dollárt költött a törvény előírásainak megfelelő rendszer kiépítésére, a gyér számú értesítés folytán azonban mindmáig nem térült meg a befektetett pénz, és a rendszer folyamatos fenntartásának költségei folytán nem is biztos, hogy valaha meg is fog térülni. A mellékelt ábra kiválóan jelzi, hogy az elmúlt fél évben nincs 3000 a beérkezett értesítések száma, s az ebből befolyó díjak messze alulmúlják a felmerült költségeket az ISP-k oldalán. Meglepő módon talán épp a fájlcserélők számára lehet jó üzlet az új-zélandi modell. A TorrentFreak cikkében található adatok szerint az emberek közel fele felhagyott a torrentezéssel, a rendszer szeme elől eltűnt embereknek pedig csak egy csekélyebb része keresett alternatív megoldást. Sokan megijedtek a harmadik csapás után érvényesíthető 15.000 NZD összegig terjedő kártérítés lehetőségétől. Vagyis a rendszer vélhetően elérte célját – persze az ISP-k bánatára és a jogosultak elégedetlensége mellett. Összetett az élet arrafelé.

Forrás: The Guardian

Mi ez, Chanel? Nem, ez Pichanel! – Nem is juthatott volna más eszembe megboldogult Frank Drebin őrmester örök érvényű mondatán kívül, mely a Csupaszt pisztoly 2 és 1/2 című filmben hangzott el. (Egyelőre nem találok hozzá linket, úgyhogy inkább írok tovább.) Született ugyanis egy olyan ítélet az Egyesült Királyságban még augusztusban, ami alapján bátran állítható, az eljárás alá vont Anton Vickerman komoly slamasztikába került. A fenti linken keresztül elérhető alig 8 oldalas bírósági ítélet szerint Anton tudatosan linkelte a jogvédett audiovizuális tartalmakat a Surf the Chanel nevű weboldalon, gyakran a mozifilm bemutatóját követően egy napon belül. A tevékenység azonban, lévén bevételt keletkeztetett Anton számára (volt olyan év, amikor 300.000 fontot) a brit jog alapján bűncselekményt eredményezett, és az eljáró bíró négy év szabadságvesztésre ítélte a vádlottat. A döntés főleg annak fényében lehet érdekes, hogy – bár a nemzeti jogok mindig eltérnek – a Surf the Chanel oldalon ugyan több ezer tartalom került linkkel megjelölésre (2009-ben 5500), azonban ez mennyiségileg messze elmarad a legelső hírben említett hazai warez perben érintett terabájtok mennyiségétől. Más szavakkal: igencsak érdekes kérdés, hogy – ha sikerül a magyarok bűnösségét bizonyítani – hány évet kaphatnak a vádlottak. A Guardian ugyanakkor éles hangon tesz említést arról, hogy a vádat nem a szerzői jogsértésekre, hanem a brit common law (vagyis esetjog) alapján fejlesztett “összeesküvés (“conspiracy”) tényállására alapozták, amely azonban akár 10 éves szabadságvesztés büntetést is magával vonhatna. Szegény ember, ez tényleg Pichanel!

Kommentek:

komment

Egy gondolat “Hírmorzsák #2.24”

  1. Fiskális says:

    A könyvtárak helyzete ebben a témában nagyon speciális valóban. Lélektanilag sem könnyű, hiszen egy több ezer éves kultúra fő "csapásiránya" kell, hogy néha 180 fokos fordulatot vegyen. Egy csomó axióma, ami a helyben elérhetőségre, a fizikailag épített kollekcióra, a példányok véges voltára stb. épült az inog s változik.
    Szóval nagyon komplex a kérdés, s szerintem, szerintünk a kulcsa nem is a digitalizáció, hanem a hálózatba kerülés maga.
    Írtunk ezekről egy barátommal egy hosszabb cikket, akit érdekel ez a vonatkozás itt találja:

    Sennyey Pongrácz – Kokas Károly

    Hogyan változtatta/változtatja meg a könyvtárak jelenét és jövőjét a számítógépes világhálózatba kerülés?

    http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=5548&issue_id=531

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.