A többségében kulcsszavakra épülő, azonban még így is tartalmas előadás valamennyi diája tartogat érdekes, elemzésre váró megállapításokat. Vegyük szemügyre ezeket, egészen pontosan azokat, amelyekhez érdemben hozzá lehet szólni.

A 4. dia szerint az online letöltött tartalmak 95%-áért a fogyasztók egy petákot sem fizettek, s e jogellenes felhasználások 45-55 százalékban oszlanak meg a P2P (a végfelhasználók számítógépein tárolt és egymás között megosztott tartalmak) és a nem P2P technológiák (például centrális szervereken tárolt tartalmak, felhő alapú tárolás, DDL oldalak, fishing, blogok, közösségi oldalak, USENET, proxik stb.) között. Érdemes egy pillantást vetni az amerikai hanglemezipari lobbiszervezet, a RIAA friss számaira. A RIAA adatai ugyanis a fentiektől eltérést mutatnak. S bár igaz, hogy a világ nem csak az Egyesült Államokból áll, ez utóbbi statisztikák fényében az IFPI 95%-os riogatása talán túlzás. (Némileg magyarázatot adhat minderre a tény, hogy a prezentáció későbbi diái elsősorban arról tanúskodnak, hogy Latin-Amerika milyen mértékben fertőzött a fájlcserélő hálózatok használatával. Mivel a konferencia Panamában került megrendezésre, tökéletesen érthető a latin-amerikai országok említése, ugyanakkor némiképp félrevezető lehet amiatt, hogy más, szignifikáns országokról kevés szó esik.) 

Mo Ali a legfontosabbnak ítélt veszélyek között említette a szerzői jogosultak levelezésébe való betörést, a tartalmak ily módon történő megszerzését, a mobilhálózatokon terjedőben lévő illegális felhasználási formákat, a felhő alapú tárolást (a 19. dia egy ábrán összegzi a jelenleg működő legfontosabb DDL szolgáltatókat – eszerint jelenleg a piac durván felét a Filesonic fedi le). Ez utóbbinál az előadás szerint két út járható a DDL szolgáltatók számára, ha nem akarnak a bezárás sorsára jutni: 1. (ha lehet, mondja Mo Ali, inkább) proaktív/előzetes szűrés vagy 2. hatékonyan működő értesítési és eltávolítási eljárás. Ez és az ehhez hasonló meglátások némiképp furcsák, hiszen például az első lehetőséget törvény nem írja elő, sőt Európában és az Egyesült Államokban az általános nyomon követés tilalma az irányadó (ami a proaktív szűrést megnehezíti). A sor azonban folytatódik: további veszélyt jelentenek az üzletszerűen tevékenykedő bűnözők, valamint speciálisan nevesítve az ukrán/orosz tengely (több mint 50 letöltést díjfizetés ellenében kínáló oldalt azonosított az IFPI, melyek évente több száz millió dollárt vesznek ki a jogosultak zsebéből). 

Ennek megfelelően az IFPI – az eddigi gyakorlatot követve – a jogellenes felhasználások visszaszorítása érdekében a pénzügyi tranzakciós szolgáltatókkal köt együttműködési megállapodásokat (ami ugye a PIPA/SOPA törvénytervezetek egyik kardinális eleme lett volna az Egyesült Államokban), az Interpol segítségével igyekszik lefülelni a jogsértőket, valamint a reklámozásokból származó bevételeket is törekszik visszavetni. Mindemellett folyamatos, jól képzett munkavállalók figyelik a netet, jelentéseket készítenek, sőt automatizált eszközök kifejlesztése van folyamatban. Ennek eredményeként 2011-ben 15 milliónál is több link eltávolítását sikerült elérni, s Mo Ali külön sikerként nevesíti a The Pirate Bay, a LimeWire és a Demonoid elleni fellépést. Az IFPI – meglepő vagy épp nem meglepő módon – az internet-hozzáférés szolgáltatók oldaláról is két utat lát járhatónak a jogsértésekkel szembeni fellépések terén: proaktív szűrés vagy hatékony értesítési és eltávolítási eljárás. A kritikám e téren tökéletesen megegyezik a fentebb említettekkel. Sőt, az ISP-ktől az IFPI azt várná el, hogy a „jogsértő oldalaknak” ne biztosítson hozzáférést, az adott ország joghatóságán kívüli jogellenes weboldalakat blokkolja (hm??? – másként: milyen alapon, ha bíróság meg sem állapítja a jogsértést), illetve vezessenek be (Mo Ali nyilván úgy gondolja, hogy önként és dalolva, saját költségükön) fokozatos válasz rendszert a jogsértők értesítése és hatékony elrettentése céljából (ez aztán a zavaró javaslat, hogy finoman fogalmazzak). Sőt, az IFPI mellszélességgel kiáll amellett, hogy a weboldalak blokkolása hatékony és járható/járandó út. (Ezzel összefüggésben lásd a 39. diától.) A technikai lehetőségek ismertetése és a The Pirate Bay és a btjunkie olaszországi elvérzése azonban nem feltétlenül győz meg engem az állítások helyt állóságáról (mind technikai úton kijátszhatónak tűnik a blokkolás, mind hozhatók ellentétes példák az olaszhoz képest).

Összességében elmondható, hogy egy tartalmas, de erős túlzásokat és komoly problémákat megjelenítő előadást tart(hat)ott Panamában az igazgató úr. A prezentáció tartalmáról lásd még az SG.hu írását, angolul a TorrentFreak cikkét, németül a Netzpolitik bejegyzését.