Elfogadták az új Btk.-t

A magyar Országgyűlés – sajnos ismét csak egy rapid, a szakmaiságot csekély mértékben tükröző eljárás után – elfogadta a Büntető törvénykönyvről szóló új törvényt, vagyis a Btk.-t. A korábbiakban már többször értekeztem ennek várható tartalmáról, a zárószavazást követően mégis indokoltnak látom még egyszer hangsúlyozni az ezzel kapcsolatos véleményemet.

Érdemes folyamatában látni az eseményeket. Idén februárban került nyilvánosságra a Btk. szövegtervezete. “Relatíve” sok idő, több mint két hét állt rendelkezésre ahhoz, hogy a szakma a véleményét megformálja a tervezet tartalmát illetően. A Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület – részben az általam megfogalmazottakra is tekintettel – saját véleményt dolgozott ki, és juttatott el az illetékeseknek. Ebben több olyan szakmai hibára is felhívtuk a figyelmet, ami a koncepció vonatkozó részeinek rövid átolvasása után világossá válhatott. Nem sokkal később meg is született a második, módosított verziója a Btk. tervezetének, amelyet az MSZJF-es kollégák ismét véleményeztek. (Ezúttal sajnos nem volt lehetőségem külön feljegyzést írni a változásokról, de az MSZJF által előadottakkal maradéktalanul egyetértek.) És mindezek után áprilisban jött a hideg zuhany. A 3.0-ás verzió egy teljesen új bekezdéssel egészítette ki a legfajsúlyosabb szakaszt, a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése tényállását. Hadd hangsúlyozzam: a szakmai közönség véleményének kikérése nélkül került ez az új rendelkezés beiktatásra. Ez alapján rögtön felkiáltott az internetes társadalom: immáron nem jogellenes a fájlcserélés. Ez persze egyáltalán nem igaz. A szerzői jogi törvény alapján a jogosultak bármikor benyújthatnak kártérítési igényt a fájlcserélőkkel szemben. Csak épp utóbbiak nem büntethetők a büntetőjog eszközeivel.

A T/6958-as törvénytervezet 445-447. oldalán található indokolás világossá is teszi (kicsit kiolvasva belőle mindazt, amiről a szerzői jogászok, köztük magam is többször hangsúlyoztunk), hogy a fájlcserélés dinamikus jelenség, amely a letöltésen felül gyakorlatilag a lehívásra történő, vagyis nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételt is szükségessé teszi. A jogalkotó ezt felismerve világossá tette az indokolásban: a büntetőjogot meg kívánja tartani ultima ratio eszköznek, vagyis végső megoldásnak a jogérvényesítésben. Az indokolás alapján (p. 447.) az is világos lehet, hogy az újonnan bevezetett (és általam alapvetően támogatott) 100.000 Ft-os értékhatárt meg nem haladó fájlcserélés eleve nem bűncselekmény, 100.001 és 500.000 Ft között pedig az új 384.§ (5) bekezdése zárja ki a büntethetőséget. Ami azonban nem jelent mást, mint hogy 500.000 Ft fölött továbbra is megvalósítja a bűncselekményt valamennyi fájlcserélő. Nem tisztem számolgatni, nem lévén igazságügyi szakértő, de az eddigi tapasztalataim fényében ez azt jelenti, hogy megközelítőleg 200 film, avagy 3000 dal letöltése alatt nem beszélhetünk bűncselekményről. (Szoftverek esetén a helyzet más, azoknak az értéke egyedileg meghatározandó, habár ezen eljárás – tipikusan a kiskereskedelmi nettó ár alapul vétele – aggályokat is felvet. Persze aggályokat nem csak e téren, hanem valamennyi többi értékmeghatározásnál találhatunk.) Mindez pedig azt jelenti, hogy elvileg a hatóságoknak továbbra is nyomozniuk kellene, ha a fenti értékhatárt átlépi a fájlcserélő. Hogy erre azonban mikor és hogyan lehet rájönni, az már nehéz dió. Mondhatni, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a fenti megközelítés nem azt fogja eredményezni, hogy a NAV – értékhatár ide vagy oda – egyáltalán nem fog foglalkozni a privát fájlcserélőkkel. (Messzire mutató gondolatok ezek szerintem, így most lezárom őket, nem találgatok.)

Update: Az ITCafé nagy bombát robbantott ezzel a kérdéssel kapcsolatban egy június 29-ei cikkében. Az én fenti számításom alapjaiban dől így össze.

Az új Btk. másik érdekessége, hogy törvényi egységet hoz létre a fájlcserélők (és minden szerzői jogsértő) vonatkozásában. Vagyis most már nem a sértettek számához igazítja majd a jogalkalmazó a bűncselekmény rendbeliségét, hanem ún. “összefoglalt bűncselekményként” vizsgálja a fájlcserélést, s így minden eljárás csak egy rendbeli vétség (értékhatártól függően bűntett) lesz. Valljuk be, nem lesz ez rossz a kriminálstatisztika szempontjából. (Nagyjából a tizedére is visszaeshet papíron az eljárások száma.)

Nagyjából ennyi, amit szerettem volna külön is kiemelni. Valamennyi korábbi írásomat ajánlom az olvasók figyelmébe, hiszen az új 384.§ a fentieken felül is több érdekességet rejt magában (terminológiai érdekességek, pl. a jövedelemszerzés használata; az üzletszerűségre utaló fordulat elhagyása; a minősített esetek újra szabása). A lényeg viszont az, ami fent olvasható. Az elfogadott javaslat gyakorlatilag már csak két lépcsőn kell, hogy feljusson. Az első az Országgyűlés elnökének az aláírása. Ez nem hiszem, hogy nagy akadály lenne. Végül a köztársasági elnöknek is alá kell írnia a törvényt. Mivel nem vagyok büntetőjogász, sőt igazán alkotmányjogász sem, nem tudom, hogy akad-e bármiféle ellenvetése Áder Jánosnak a szöveggel szemben. Ha nem, akkor hazánknak hamarosan új büntető törvénykönyve lesz. Ráadásul a törvény utat fog mutatni az európai országoknak fájlcsere és büntetőjog viszonylatban. Hogy persze ez milyen út lesz, még magam sem tudom.

(Köszönet Ujhelyi Dávidnak, hogy megosztotta velem a törvény elfogadásának a hírét. Magamtól bevallom, most nem kerestem volna rá a fejleményekre.) 

Kommentek:

komment

7 gondolat “Elfogadták az új Btk.-t”

  1. Névtelen says:

    Apró megjegyzés: az új 384. § (1) bek. nem összefoglalt bűncselekmény, hanem a törvényi egység ún. különleges esete (amikor a jogalkotó kifejezett rendelkezése folytán közömbös a passzív alanyok száma)

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Köszönöm a kiigazítást. Ez esetben lehet, hogy félreértettem az indokolást.
    Üdv,
    MP

  3. Névtelen says:

    Végre egy értelmes Btk. módosítás. Legyünk realisták: párszáz film és néhány ezer zene egy átlagos nem bit-rezisztens egyetemista elévülési időn belüli forgalma (bár értékhatár szempontjából azért kíváncsi leszek a bírói gyakorlatra, hiszen mostmár "komolyan" tétre megy), sőt, esélyesen ma már a gimisták is simán besöpörnek ennyit.

    Nem vitás, hogy aki ebből akar megélni, arra kíméletlenül le kell csapni, és komoly vagyoni (akár szabvesztős) hátrányt okozva ejnyézni, alatta viszont nekem értelmetlennek tűnik, a matricából úgyis csorog a kompozíció.

  4. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Íme egy nagyon fontos fejlemény az ügyben: http://itcafe.hu/hir/bunteto_torvenykonyv_btk_fajlcsere_torrent_p2p.html

    Erről a NAV gyakorlatról nem tudtam, ezért az én fenti kalkulációm is tárgytalan. TELJESEN!

    Ugye "kompenzációra" gondolt a kommentelő? 🙂

  5. Névtelen says:

    Ennek ismeretében meg sírok, kb. USA szintre viszi a jogalkalmazást ebből az aspektusból…800 bucks…egy vicc.

    (És amúgy vagyoni kompenzációra, vagyis kompozícióra gondoltam, de lehet persze h ezt ma már nem használják rá, nekem is csak büntetéstani emlékeimből maradt meg, büntetőjoggal meg nem foglalkozom:)

  6. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Akkor én kérek elnézést, ha a kompozíciót úgy kritizáltam, hogy amögött releváns jelentés van. Egyszerűen csak nem hallottam ilyen környezetben. Azért remélem az USA szintjét nem érjük el…

  7. Gyömbér Béla says:

    Szerintem abszolút értelmetlen a törvénymódosítás. Egyébként teljesen egyetértek Péterrel, hogy a rendbeliségek drasztikus csökkenése éreztetni fogja a hatását a statisztikákban. Ez nyilván több szereplő érdeke volt. Másrészt szerintem tipikusan olyan törvényhellyé fog válni, amit mindenki úgy forgat ki, ahogy csak akar. Akinek érdeke, mondhatja azt, hogy Magyarországon dekriminalizálják a fájlcserét, és ezzel utat enged a kalózkodásnak, bármit is jelentsen ez. Akinek érdeke mondhatja azt, hogy lám, dekriminalizáltuk a fájlcserét, és mégis csökkent a jogsértések száma (rendbeliség kérdése). Akinek érdeke mondhatja, hogy nem dekriminalizáltuk a fájlcserét, mert aki fájlcserél, az úgysem három filmet fog megosztani, hanem több tucatot, csak a bagatell jellegű cselekményeket vontuk ki a felesleges büntetőjogi szankcionálás alól. Én azt mondom megint nem jutottunk egy arasznyival sem közelebb nemhogy a probléma megoldásához, de magához a problémához sem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.