A közel száz résztvevővel megtartott eseményen elsőként Tóth Péter Benjamin, az Artisjus stratégiai és kommunikációs igazgatója, szerzői jogi tudora beszélt az átdolgozások kérdéséről átfogóan. A közönség megismerhette a szerzői jogi törvény kapcsolódó alaprendelkezéseit, így különösen azokat, amelyek a zenei feldolgozások kapcsán érintett jogosultak „szentháromságát”, vagyis a szerzőket, az előadóművészeket és a hangfelvétel-előállítókat illetik;a vagyoni jogokat; a személyhez fűződő jogokat, avagy azokat az eseteket, amikor nincs szükség engedélyre a felhasználásról (például valaki csak egy ötletet használ fel). Péter előadásában több kiváló példát is hozott, melyek mentén világossá válhatott, nagyjából milyen mértékű átalakítás szükséges ahhoz, hogy egy új teljesítményt átdolgozásnak értékeljünk, s hogy e helyzetben a szerzői jogi törvény mit mond. (Péter rendkívül érdekes előadásának számomra egyik legmaradandóbb élményeként immáron hosszú ideje a Youtube-ot bújom és Norbert Kristóf dalait hallgatom. A „Never Gonna Give You Up” feldolgozása briliáns!) (És íme Tóth Péter prezentációja a SlideShare alkalmazáson keresztül megosztva.)

Másodikként következtem én. Külön öröm volt számomra, hogy a felkérést többek között az áprilisi Zenei hálózatok esten tartott, a tegnapinál feltétlenül hosszabb időtartamra rúgó előadásom alapján kaptam. Itt ugyanakkor az idővel kellett határozottan megküzdenem, és – végül – 35 percbe sűrítve előadást tartanom a sampling fejlődéséről és jogi vonatkozásairól (különösen esetjogáról) az Egyesült Államokban és az európai országokban. A legfontosabb példákat most is lejátszottam, nagy megelégedésemre a legtöbb esetben a jelenlévő zenészek vajmi gondolkodás nélkül rájöttek, milyen hangmintát is akarok mutatni az egyes példákban. (Íme a prezentációm.)

Harmadikként Tisler Szilvia, a Universal Music Publishing Magyarország kiadói igazgatója tartott rendkívül hasznos előadást az átdolgozások gyakorlati vonatkozásairól, különösen arról, hogy milyen lépcsők mentén kell haladni abban az esetben, ha valaki egy másik szerző művét, előadó teljesítményét vagy hanglemez-előállító hangfelvételét akarja átdolgozni. Az előadás egyik legérdekesebb része az volt, ahol Tisler Szilvia az engedélyek elutasításának klasszikus okairól, körülményeiről (az ezekkel kapcsolatos tapasztalatokról) beszélt: csekély az eladni tervezett példányszám, a demó felvétel nem nyerte el a jogosult tetszését stb. (Íme Tisler Szilvia prezentációja.)

A rendezvény végeztével az előadókhoz lehetett kérdések sokaságát intézni. Záporoztak is, sőt még a hivatalos zárást követően is jöttek a résztvevők informális beszélgetésekre. Nekem sajnos időben dobbantanom kellett, de bízok benne, hogy aki úgy látja, megtalál majd még a kérdéseivel.

(Külön köszönet Fazekas Istvánnak, aki a szervezőkön keresztül lehetővé tette, hogy a fotóit használjam.)