Cikkajánló #3.4 – Az ACTA polgári jogi kérdései
Kőhidi Ákos, blogunk egyik szerzője, a magánjogi felelősségtan jeles ismerője, újabb tömör cikket jelentetett meg a Jogi Iránytű, az MTA Jogtudományi Intézetének tájékoztató kiadványának a hasábjain. A témát ezúttal a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás (ACTA) polgári jogi vonatkozásai adták.
„A Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás eges polgári jogi kérdései” címet viseli Ákos tanulmánya. Az ACTA megszületésével és jogi sorsával kapcsolatos rövid felvezetést követően olyan kérdésekről olvashatunk a cikkben, mint az ACTA által használt terminológia hibái (pl. „hamisítás”, vagy az általam is rendszeres jelleggel kritizált „kalózkodás” kifejezés), a rosszhiszeműség/gondatlanság kérdésének bizonytalanságai a megállapodás szövegében, és – mindenekelőtt, illetve leghosszabban – az Ákos által jól ismert kártérítési alakzatok (vö. ACTA 9. cikk).
A kártérítéssel kapcsolatos rendelkezések sok vitára adtak eddig is okot. Ezekbe enged röviden betekintést a szerző. Különösen a „sérelmet szenvedett fél érdekeit megfelelően kompenzáló, kártérítés mértékére vonatkozó vélelem” kártérítési alakzaton belül magának a vélelemnek a lehetséges tartalma kapcsán, illetve a kártérítési alakzatok kumulálhatósága vonatkozásában. Utóbbinak azért van jelentősége, mert bár a megállapodás szövege azt várja el kötelezően a szerződő felektől, hogy a három lehetséges alakzat egyikét bevezessék, ugyanakkor nem tiltja meg véletlenül sem azt, hogy egynél több alakzat is kötelezővé váljék. Ha ez valóban megtörténne, akkor magától értetődik, hogy a kártérítések potenciális összege megemelkedne, hogy azonban ez a realitások talaján álló elképzelés-e, nem tudom.
Bár az ACTA elfogadásának esélyei rohamosan csökkennek (legutóbb épp Neelie Kroes utalt arra, hogy ő már lélekben „kezd felkészülni a SOPA és ACTA nélküli világra”), ettől még rendkívül tanulságos és fontos a fentiekhez hasonló kérdésekről beszélni.