Magyarország is bekerülhet a Special 301 Reportba

Az International Intellectual Property Alliance (IIPA) 2012 februárjában tette közzé a 2012-es “Special 301 Report” vonatkozásában tett javaslatait. E dokumentumba hazánk is bekerült a “speciális említést érdemlő országok” körébe. Ez a lehető legjobb, ám ennek ellenére említést (vagyis némi dorgálást) érő kategóriája a jelentésnek. Nézzünk bele, hogy miért is szereplünk mi e listán.

A 301-es jelentés alapvetően az Egyesült Államok szerzői jogosultjainak érdeksérelmével járó nemzetközi fejleményeket szokta csokorba gyűjteni, s mint ilyen, egy nagyon speciális nyomásgyakorlási módszer arra nézve, hogy az amerikaiakkal kereskedelmi kapcsolatokat ápoló országok minél stabilabb védelmet biztosítsanak a szerzői jogoknak, ezzel garantálva a “békés kapcsolatot” az Egyesült Államokkal. Az IIPA által készített jelentés azonban nem “maga” a Special 301 Report, ezt majd az Egyesült Államok kereskedelmi ügyek kormányzati felelőse, az USTR fogja elkészíteni. Az IIPA jelentésének persze súlya lehet.
A 2012-es jelentésbe hazánk is belekerült, szerencsére csak a legenyhébb kategóriába kerültünk bele. A jelentés összefoglalója egyrészt örömét fejezi ki, hogy a magyar hatóságokkal mindig is szoros és sikeres együttműködése volt az amerikai érdekképviseleteknek. Ugyan pozitív fejleménynek tekinti a jelentés, hogy hazánkban a szerzői joggal kapcsolatos büntetőügyekben immáron a Nemzeti Adó- és Vámhivatal járhat el, a jelentés ennek ellenére megjegyzi, ez ideiglenesen az ügyek elbírálásának lassulásával járhat (elsősorban a költségvetési megszorítások és a szakértők számának csökkenése miatt). Az összefoglaló a jogérvényesítés intézményi szintű hátráltatójának tekinti, hogy a bizonyítási eljárás büntetőügyekben mindig szakértő kirendelését feltételezi (ami sokat lassít az eljárásokon), hogy az ügyészek és a bírák “idegenkednek az eljárások lefolytatásától”, illetve hogy a lefolytatott eljárásoknak nem születnek igazán elrettentő ítéletek. A jogalkotás szintjén pedig két körülményről tesz említést a jelentést: egyrészt a közös jogkezelés “liberalizációjáról”, másrészt arról, hogy az illegális forrásból történő másolás tilalmának hiányáról. (Számomra meglepő, hogy az első témakörbe “beleszól” a jelentés, és legalább ennyire meglepő, hogy a másik – egyébként néhány évvel ezelőtt aktuális – témát felemlegeti.)
A jelentés megszövegezői ennek fényében az alábbi intézkedéseket jelölnek meg prioritásként a jogérvényesítés és a jogalkotás terén:
– a HENT 2008-as intézkedési tervének a megvalósítása; 
– a NAV ösztönzése arra, hogy hatékonyan fellépjen az online “kalózkodással” szemben; 
– a rendőrök és vámhivatalnokok képzésére fordítandó források bővítése;
– az internetszolgáltatók ösztönzése a tartalomiparral való együttműködésre;
– a szoftverek üzleti célú, engedély nélküli felhasználóival szembeni erőteljes fellépés;
– annak előmozdítása, hogy a rendőrök és az ügyészek mind több ügyet juttassanak a bíróságok elé, a bírák pedig elrettentő ítéleteket hozzanak (ez a pont nekem nagyon nem tetszik, főleg azért, mert prejudikál: mintha minden ügyben csakis szigorú szankciót lehetne kiszabni);
– a szellemi tulajdonvédelmi jogok fontosságával kapcsolatos oktatási/tájékoztatási program beindítása az internetes “kalózkodás”, a CD/DVD írás és az oktatási intézmények közelében működő fénymásoló szalonok által végzett kereskedelmi mennyiségű fénymásolási tevékenység negatív hatásairól;
– a kötelező szakértői bizonyítás felszámolása büntetőperekben, helyette pedig mintavételezési eljárás alkalmazása (felteszem az elmaradt vagyoni előny felbecsülésére);
– az Szjt. oly módon történő módosítása, hogy a magáncélú többszörözés szabad felhasználási esetköre ne foglalja magába az olyan eseteket, amikor a felhasználónak tudomása volt a forrás jogellenes természetéről;
– az Szjt. oly módon történő módosítása, hogy a külföldi előadók és a hangfelvétel-előállítók is részesüljenek a jogdíjakból (e kritika alaptalan – lásd Békés Gergely kommentjét alább);
– kerüljön elfogadásra az Szjt. reformtervezete (no, ez valójában már megtörtént tavaly – tehát ebből az derül ki, hogy a kézirat tavaly december előtt került lezárásra).
A fentiekben igyekeztem tárgyilagosan visszaadni a jelentés legfontosabb elemeit (megjegyzem, hogy néhány oldalon további részleteket tudhatunk meg a szerzői jogsértések általános kereteiről hazánkban, ezek elolvasását mindenkinek javasolom, habár én most eltekintek ezeknek a bemutatásától). Meg kell mondjam, több megállapítás sem nyerte el a tetszésemet, és itt különösen a rendőrök, az ügyészek és a bírók “ösztönzésével”, illetve a szakértői bizonyítás felszámolásával kapcsolatos prioritásokra gondolok. Ennek ellenére sok haszna van egy-egy ilyen dokumentumnak. Érdekes nagyon látni, hogy egy külföldi ország miként látja a hazai fejleményeket. (Persze a saját IP politikájának szemüvegén keresztül.) Különösen a szoftverek, az audiovizuális tartalmak és a könyvek engedély nélküli felhasználása kapcsán.

5 thoughts on “Magyarország is bekerülhet a Special 301 Reportba”

  1. Béla Gyömbér says:

    Érdekes, hogy megint visszakerültünk, egyébként 2010-ig minden évben rajta voltunk a "watch",vagy a "priority watch" kategóriában, vagy a mostanihoz hasonlóan a "special mention" szekcióban, amiben "nem hirdetnek eredményt" minden évben. 2011-ben lekerültünk róla, cikkezett is picit a sajtó erről.

    Ezek szerint lehet, hogy tavaly csak kimaradtunk a CTRL+C-ből.

    Pár éve egy dolgozat kapcsán végignéztem az archív jelentéseket egészen a 90-es évek közepéig, és szerintem nem sok köze van a valós problémákhoz a leírtaknak, különösen meghökkentő a PECSA-piacot ostromló panaszáradat az ezredforduló körüli jelentésekben. Ha jól emlékszem egyébként minden évben megírják, hogy valami szörnyen nem jó, de jelezték, a hatóságok együttműködőek, de oda kell figyelni, és egyébként a jogosultakat védő szervezetek jelen vannak, folyamatban az érdekérvényesítés: ASVA, BSA, HENT, Artisjus stb. minden alkalommal megemlítve, ha lehet többször is.

  2. Békés Gergely says:

    Kedves Péter,

    az IIPA egy amerikai jogvédő szervezet, ami "csupán" ajánlásokat fogalmaz meg a Special 301 reportot megjelentető amerikai állami hivatal, az USTR számára. Az anyag, amire hivatkozol, az idei évre vonatkozó IIPA ajánlás, magát a reportot az USTR még nem jelentette meg idén.

    Az IIPA ajánlásai közül az előadókra és a kiadókra vonatkozó sajnos tévedésen alapul. A hazai jogszabályok – tegyük hozzá, vitatható módon – a kölcsönösségre tekintet nélkül oltalmazzák az amerikai jogosultakat. Ebből az következik, hogy miközben az amerikai előadók/kiadók igen jelentős jogdíjat kapnak hangfelvételeik magyarországi sugárzása után, a magyar jogosultak ilyenről még csak nem is álmodhatnak (az USA jogrendje ugyanis a sugárzás után díjigényt nem ismeri el a szomszédos jogi jogosultak számára). Remélem, az USTR szakemberei felismerik a tévedést, és a jelentésbe nem veszik át az IIPA ajánlását.

  3. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Gergő!

    Special 301 Report fronton még újonc vagyok, épp ezért nagyon köszönöm a kiigazítást, melyet felvezettem a szövegbe. Az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók kapcsán tett megjegyzésedre pedig utaltam a szövegben.

    Köszönöm még egyszer,
    P

  4. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Béla!

    Köszönöm a reakciót. Ahogy lentebb Gergő írta, elnéztem, és ez nem maga a jelentés, hanem "csak" az IIPA javaslata/véleménye ezzel kapcsolatban. Kíváncsian várom, a rendes riportba felkerülünk-e.

    És köszönöm a hasznos megjegyzést a harmadik bekezdésből is!

    Üdv,
    P

  5. Béla Gyömbér says:

    Ezek szerint lehet, hogy anno csak az IIPA ajánlásokat olvastam át, mert most fel se tűnt, hogy a tényleges kibocsátó a Special 301 Report esetében a USTR hivatala…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.