Hírmorzsák #2.4

R.I.P. Warez. Elérhető hazánkban is a Deezer. Az amerikai Kodály  gyűjteménye – online! Szerzői jog kontra védjegyjog a sportban. Passzív vagy aktív tárhelyszolgáltatók. – Hírmorzsák #2.4.

R.I.P. Warez – Sógorom lelkesedésének köszönhetően nem maradok le erről a tavalyi bejegyzésről, melyet Dojcsák Dániel publikált a HWSW oldalon. A cikk rendkívül érzékletesen írja le, hogy a kezdeti sikerek ellenére mi vezethet el a warez szolgáltatások bukásáig is. Dojcsák jól látja, hogy a fájlcserélés elterjedése a fogyasztói “lustaság”, illetve az ingyenes fogyasztás iránti igény megerősödésének volt köszönhető. Ha ez tényleg igaz, akkor könnyen megérthetővé válik, hogy miért lehet akkora jelentősége a felhő alapú és a streaming szolgáltatások térnyerésének. Ezek ugyan a tartalmak tényleges birtoklása ellen hatnak, valójában azonban ez inkább előny, semmint hátrány. Az azonnali megtekinthetőség, illetve a lebukás esélyeit csökkentő távoli tárolás lehetősége vezérszóként segíti e technológiák terjedését. Persze ettől szerintem még nem kell temetni a torrentezést. Most, hogy már a streamelés is egyes kliensek alapfunkciói közé tartozik, messze a torrent alkonya. (Még egy zárójeles megjegyzés: minden bizonnyal velem van a hiba, de a warez és a torrent oldalak ilyen szintű összemosását én nem tartom terminológiailag helyesnek.)
Elérhető hazánkban is a Deezer – Nem is oly rég felröppent a hír, hogy talán hazánkban is piacra lép a francia Deezer online zenerádió. Az ITCafé cikke szerint bár hivatalos bejelentésre még nem került sor, igenis működik a szolgáltató weboldala. Most, hogy már igénybe vehető lesz a Deezer, érdemes a működését is röviden megismerni, de e ponton az olvasó és az ITCafé engedelmével inkább idéznék a híradásból: “A 2007-ben Franciaországban elindított Deezer egy zenei streaming szolgáltatás, mely ingyenesen alapvetően netrádióként, előfizetési díj fejében pedig online zenegépként és a fájlok feltöltésének lehetősége révén privát zenetárként is használható. A fizető ügyfelek le is tölthetik a lejátszási listáikat és kedvenc számaikat, melyek a jelenleg 13 millió dalból – köztük magyar felvételekből is – álló repertoárból választhatók ki.” A hír azért is kifejezetten örömteli, mert ezzel újabb legális online szereplő lesz jelen a piacunkon. Most már csak hazai fejlesztésű szolgáltatásokból kellene minél több!

© Alan Lomax
Forrás: The American Folklife Center

Az “amerikai Kodály” gyűjteménye – online! – Rendkívül érdekes cikkre bukkantam a New York Timesban. Eszerint digitalizálják és online elérhetővé teszik az Egyesült Államok valaha volt talán legfontosabb népzenekutatójának, Alan Lomaxnek a teljes anyaggyűjtését. A NYT cikke szerint ez 5.000 órányi (avagy 15 ezer) hangfelvételt, 400.000 láb hosszúságú filmtekercs, 3.000 videokazetta, 5.000 fénykép (a mellékelt kép fényében úgy tűnik, hogy Lomax még zseniális fotós is volt), számtalan kézirat, rádiós és televíziós műsor, interjú és még ki tudja miféle források digitalizálását  és hozzáférhetővé tételét jelenti. Az egyébként texasi születésű úr máris belopta magát a szívembe. Meglátása szerint ugyanis az afro-amerikai zenei kultúra tudatos lenézése (miközben bizonyítottan ez gyakorolta a legnagyobb hatást az olyan fehér zenészek karrierjére, mint Elvis Presley vagy Eric Clapton) a legnagyobb hiba volna, mivel az Egyesült Államok ezeken keresztül tett hozzá a legtöbbet a világ zenei kultúrájához. A tartalmak a “The Alan Lomax Collection From the American Folklife Center” oldalán lesznek február végétől elérhetők. (Persze kissé nagyzolóan Global Jukebox lesz a neve.)

© Daniel Moore
Forrás: New York Times

Szerzői jog kontra védjegyjog a sportban – A NYT – tényleg meglepő módon – egy másik rendkívül érdekes szerzői jogi vonatkozású témát is feldolgozott a napokban. A cikk szerint ugyanis rövidesen ítélet várható egy olyan ügyben, mely egyaránt alapjaiban érintheti a képzőművészet, a szólásszabadság és a védjegyjog területeit. Történt ugyanis, hogy Daniel Moore, aki sport témájú festmények készítésével foglalkozik, perre ment az Alabamai Egyetemmel, mivel annak mérkőzéseit, játékosait, következésképp a csapat brandjét is meghatározó védjegyeit (logót, mezeket, egyéb megjelöléseket) ábrázoló festményeket készített, majd azokat poszter formájában értékesítette. (A poszterek ára annak függvényében, hogy papírra vagy vászonra nyomja, aláírja és/vagy számozza-e, 35 és 3000$ között mozog.) Az elsőfokú bíróság szerint Moore az alkotói és szólásszabadság jogából következően bármit lefesthet, és azt posztereken is értékesítheti, de e képeit már nem nyomtathatja például bögrékre vagy naptárakra az egyetem engedélye nélkül. Mindkét fél természetesen fellebbezéssel élt, Moore szerint a szerzői jog az átdolgozás jogát fenntartja a szerzőnek, így a bögrékre való nyomtatáshoz is joga van Moore-nak. Az egyetem szerint viszont a védjegyeit meg kell védeni az ilyesféle felhasználásokkal szemben. A másodfokú ítélet, ha minden igaz, február 2-án, vagyis holnap születhet meg. Sokan már most precedensnek tekintik a majdani ítéletet. (No persze ehhez az kell, hogy későbbi bíróságok is kövessék azt.)

Passzív vagy aktív tárhelyszolgáltatók – A Kluwer Copyright Blog szerzője, Francesco Spreafico érdekes fejleményről számolt be az olasz joggyakorlatból. Meglátása szerint az olasz bíróságok sajátos értelmezési módszerrel élnek a tárhelyszolgáltatókkal kapcsolatos felelősségkorlátozó rendelkezések alkalmazásakor. Meglátásuk szerint ugyanis az elektronikus kereskedelmi irányelv 14. cikkén alapuló nemzeti szabályok csak azoknak a tárhelyszolgáltatóknak biztosíthatnak kimentést a felhasználóik által elkövetett jogsértésekért fennálló felelősség alól, akik valójában csak passzív jelleggel működnek közre a szolgáltatás nyújtásakor. Amint aktív szereplőivé válnak a tartalmak mozgásának, már felelhetnek a jogsértésekért. Spreafico szerint a bíróságok ennek során az irányelv (42) preambulumbekezdésére támaszkodnak, miszerint

“Az ebben az irányelvben megállapított, felelősség alóli mentességek csak azokra az esetekre vonatkoznak, amelyekben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó tevékenysége olyan hírközlő hálózat működtetésének és az ahhoz való hozzáférés biztosításának technikai folyamatára korlátozódik, amely hálózaton keresztül harmadik személyek által rendelkezésre bocsátott adatokat továbbítanak és ideiglenesen tárolnak, a továbbítás hatékonyabbá tételének kizárólagos céljával; ez a tevékenység pusztán technikai, automatikus és passzív jellegű, ami azt is jelenti, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtónak sem tudomása nincs a továbbított, illetve tárolt adatról, se nem kezeli azt az adatot.”

Teljességgel osztom Spreafico véleményét, miszerint ez egy téves bírósági jogértelmezés. Vastaggal kiemeltem a preambulumbekezdés e ponton releváns elemét. E két tevékenység egyértelműen az egyszerű adattovábbítás (mere conduit) és a gyorsítótárolóban történő ideiglenes tárolás (caching) tevékenységére utal. A tárhelyszolgáltatók esetén a helyes preambulumbekezdés a (46)-os számú. És e helyütt a passzivitást az irányelv nem tette kötelezővé. Spreafico jelzi, hogy a kérdéses olasz ítélet már csak azért is zavaros, mert mindezt csak a videó tartalmak tárolása esetére mondja ki, egyéb esetekben nincs a fentiekhez hasonló szűkítés az olasz gyakorlatban. (Ezzel összefüggésben érdemes egy pillantást vetni a L’Oréal v. Ebay döntésre.) Az ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be, ezért nem jogerős. Remélem hallok majd a folytatásról.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.