Mi is lett a módosítók sorsa?

Békés Gergely kollégám figyelemfelkeltő e-mailje nélkül talán észre sem vettem volna, hogy már elérhetők online „A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról” szóló T/4859-es számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok. Vegyük szemügyre azok sorsát, amelyeket nem is oly rég magam is részletesen bemutattam.

A 4859/3-as és 4859/4-es számú módosító indítványt L. Simon László (FIDESZ) nyújtotta be. Ezek azt célozták, hogy a közös jogkezelő szervezetek a befolyó jogdíjakból 5 helyett 10%-ot használhassanak fel a jogosultak érdekében, egyúttal azonban ennek az összegnek – és az árva művek hasznosítása után befolyó összegek, jogosultak javára felhasználható 25%-os részének – a 70%-át azonnal passzolják is át a Nemzeti Kulturális Alap részére. Mindkét indítvány 218 igen, 55 nem ellenében, 36 tartózkodás mellett került megszavazásra. L. Simon harmadik, 4859/5-es számú – technikai részleteket tartalmazó – módosítóját is elfogadta a parlament.

A kormánypárti Kupper András 4859/6-os számú módosító indítványa a mű integritáshoz fűződő jogának törvényi szövegét írta volna újra. Meg kell, hogy mondjam: örömmel tölt el, hogy az Országgyűlés weboldalán azt olvasom: nincs szavazás a módosító indítványról. Az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság – módosító indítványokkal kapcsolatos – ajánlásai között az olvasható, hogy az indítvány nem házszabályszerű. Így ez a javaslat elbukni látszik. (A korábban általam említettek mellett Faludi Gábor integritás jogával kapcsolatos írását épp a napokban mutattam be röviden. A kiváló szerzői jogász úgy érvelt: bíróságaink jelenleg helyesen értelmezik a törvényi klauzulát. Ennek fényében egyébként sem tűnt/tűnik indokoltnak az Szjt. 13.§-át módosítani.) 

A magyar demokrácia negatív csodája, hogy az ellenzéki javaslatok rendre elbuknak. Ez most is így történt. A korábbiakban rögzített szigorúan szakmai nézőpontom szerint ez részben jó, részben rossz.

Az LMP-s Karácsony Gergely és Vágó Gábor több módosítót is benyújtott. A 4859/7-es számú indítvány azt szerette volna elérni, hogy a közös jogkezelők az SZTNH honlapján is tegyék közzé a törvény által megkívánt egyes dokumentumokat. Én ezt az indítványt személy szerint elleneztem, mert fölösleges duplikációja lenne a munkának, illetve technikailag sem tűnik „könnyen megoldhatónak”. Az OGY – bár nem hiszem, hogy rám hallgatott volna, de 80 igen 234 ellenében elvetette az indítványt. A 4859/8-as számú módosító a közös jogkezelők ingyenes tájékoztatási kötelezettségét írta volna elő. Az Országgyűlés erről még csak nem is határozott, mivel az illetékes bizottságok tagjainak egyharmada sem támogatta az előterjesztést. A 4859/9-es számú indítvány a közös jogkezelés liberalizációjának 2013. május 1-ei határnapig történő eltolását javasolta. Az Országgyűlés 87 igen mellett 227 nem ellenében elvetette ezt is. Magától értetődőnek tűnhet, hogy ha a képviselők elfogadták L. Simon 4859/3-as és 4-es indítványát, akkor az LMP alternatív – szerintem még drasztikusabb – javaslatát (4859/10) nem fogja támogatni. Így is lett: 85 igen v. 227 nem. (Hova lett két ellenzéki ekkor?) Végül Karácsonyék utolsó indítványát személy szerint nagyon támogattam. A 4859/11-es számú indítvány a képző-, fotó- és iparművészeti alkotások idézését (szabad felhasználását) tette volna lehetővé. Korábbi bejegyzésemben hangsúlyoztam: ez szakmailag – talán csak szerintem – egészen jó ötlet. Az illetékes bizottságok tagjainak viszont egyharmada sem támogatta ezt az indítványt. Sajnálom.

Végül az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 4859/15-ös számú, technikai elemeket tartalmazó indítványát persze simán elfogadták a képviselők.

Ja, és igen! Zárószavazás előtti két módosító indítvány érkezett még. L. Simon tovább csiszolgatta 4859/3-as módosítóját a 4859/19-es számú indítványában. Eszerint a közös jogkezelő szervezeteknek nem csak, hogy le kell passzolniuk a jogosultak javára fordítandó összegek 70%-át, hanem erről még a kultúráért felelős miniszternek is véleményt kell formálnia, mielőtt az SZTNH javaslatára az igazságügyért felelős miniszter jóváhagyná azt. (Ez így még egynéhány hét csúszást jelent majd az ügyvitelben.) A módosító emellett még két jogtechnikai módosítást tartalmaz, illetve – eddig ez a törvényszerkesztőknek szemet se szúrt, mondjuk nekem sem – a Fővárosi Bíróság kifejezést Fővárosi Törvényszékre cserélte. Az Országgyűlés 278 igen, 9 nem és 33 tartózkodás mellett elfogadta ezt a módosítót.

A 4859/20-as számú indítvánnyal olyan történt, mint semelyik másik kormányzó oldalhoz köthető javaslattal: a képviselők elvetették azt! Az Alkotmányügyi bizottság által benyújtott módosító azt célozta volna, hogy az L. Simon féle „70%-os pénzeszköz átadás” és a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény között jogi koherencia biztosított legyen. Ennek megfelelően a módosító az Nkatv. 4.§-át oly módon írta volna át, hogy bevezette volna „törvény alapján átadott pénzeszközök” kategóriáját. Bevallom férfiasan, az ilyen technokrata szabályokhoz nem értek, az NKA működését ilyen mélyen nem ismerem. A módosító talán jó célt szolgált, talán nem, mindenesetre elbukott.

No, akkor most már várhatjuk az egységes szerkezetbe foglalt örvénymódosítást, és lassan kezdhetjük tanulni az új Szjt.-t.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük