Kalóz apróhirdető szerzőknek

A mai reggel érdekessége volt számomra a Magyar Kalóz Párt Facebook oldalán olvasott azon hír, miszerint a szervezet 1-2 héten belül online felületet indít szerzői művek apróhirdetés jellegű formában történő eladására. Bár az ötletről már privát levelezés keretében hallottam, ez így igazán elemezhető koncepció. Íme röviden a véleményem róla.

A Magyar Kalóz Párt (MKP) utólagos engedelmével bemásolom ide a teljes felhívást:

1-2 héten belül elindul a Magyar Kalóz Párt új oldala, ahol a szerzők közvetlenül adhatják el, illetve kínálhatják ingyen a szerzeményeiket a vevőknek. Nincs jutalék, nincs regisztrációs díj, nincs tagdíj, nincs semmi rárakodó költség! Ez lényegében egy apróhirdető oldal lesz, ahol közvetlenül felveheti egymással a kapcsolatot a vevő és az eladó. Csak az a lényeg, hogy a mű a sajátod legyen és ne legyél tagja semmilyen jogvédő szervezetnek, ezt a kettőt szigorúan ellenőrizni fogjuk.

A számlaadást, szállítást, stb. neked kell megoldanod, mi csak a felületet adjuk. 

Itt piaci áron fognak elkelni a műveid, nincs maszatolás, nincs mellébeszélés.

A kezdeményezés mozgatórugója az a hipotézis, hogy a jelenlegi engedélyezési rendszerben túlzottan idő- és költségigényes egy szerzői mű felhasználási jogához hozzájutni. A formálódó MKP ezért állhatott elő ezzel az izgalmas ötlettel. Ahogy a végén is hangsúlyozzák: a cél az átlátható és a szerzők, illetve a fogyasztók érdekeit egyensúlyozó megoldás kialakítása. Valójában azonban a kezdeményezés a jelenlegi szerzői jogi keretekkel részben ellentétes

A fenti rövid tájékoztatás első (két) mondata némileg félrevezető. Ha itt a műpéldányok (tehát a könyv, vagy a CD lemez) értékesítéséről van szó, akkor az MKP ötlete kiváló is lehetne, hiszen biztosan sok szerző unja a banánt, hogy a nagy könyvesboltok zsebre teszik a haszon legjavát. (Magam is írtam már alá bizományosi szerződést a legnagyobb hazai könyvesbolttal, nem mondom, sokat nem látok egy-egy könyvemért.) A hazai könyves szakmában azonban nagyon ritka, hogy a könyv kiadása után a kiadó ne szerezzen jogot a kötetek terjesztésére is. Vagyis az egyetlen reális alternatíva a magánkezdeményezéssel történő kiadás lehetne, amit viszont a legtöbb szerző nem tud megfinanszírozni, és a bevételek lassú csordogálása nem biztos, hogy garantálja a kifizetődőséget.

Ha az MKP tényleg a fentieket célozza, akkor viszont az első bekezdés végén olvasható két feltétel (“a mű a sajátod legyen” és “ne legyél tagja semmilyen jogvédő szervezetnek”) tűnik alaptalannak. A magyar szerzői jog igenis lehetővé teszi az egyszer jogszerűen megvásárolt műpéldányok utólagos értékesítését. Ezt hívják “jogkimerülésnek” [Szjt. 23.§ (5) bekezdés], ami annyit tesz, hogy az eredeti szerzőnek “kimerül” az a joga, hogy az egyszer már eladott példányok újbóli eladását (vagyis terjesztését) kontrollálja. Persze az ilyesféle értékesítés kizárása nem ütközik a szerzői jogba, végső soron mégis oda vezethet, hogy a leglelkesebb szerzők/eladók kivételével nagyon kevés tranzakcióban fog a felület közreműködni. Másrészt akkor érdemes lenne a “mű” szót a “műpéldány” szóra cserélni. (A mű sokkal inkább a szellemi alkotásra, semmint annak hordozójára utal.)
A “jogvédő szervezeti tagság” kizárása rendkívül érdekes. Egyrészt terminológiailag nem helyes, mert a sokak által szidott Artisjus valójában nem “jogvédő” szervezet, hanem “közös jogkezelő szervezet”. Valószínű, hogy az MKP amúgy abból indul ki, hogy ezek a közös jogkezelők ördögtől valók. Pedig valójában nem, sok esetben a szerzők életét teszik könnyűvé (központosított engedélyezési, jogdíj-beszedési és -felosztási mechanizmusai révén), illetve egyes felhasználások után még jogdíjat is fizet a tagjainak. (Persze ennek mennyiségét sokan kritizálják, sok esetben joggal, sok esetben jogtalanul.) A közös jogkezelést végső soron a törvény írja elő, sőt sok esetben kötelező jelleggel. Utóbbi esetben kizárt, hogy bizonyos szerzők bizonyos jogait ne a közös jogkezelő engedélyezze. Egy példával élve, mely a könyveket is érinti: a kötetek fénymásolása/szkennelése segítségével magáncélú többszörözés után a szerzőknek ún. reprográfiai díj jár. Ez a jogdíj a szerzőket megilleti, persze le lehet mondani róla [vö.: Szjt. 21.§ (8) bekezdés]. Ezt azonban nem hiszem, hogy az MKP jogosult lenne követelni.

Nem valószínű, de ha a fenti modell mégis a szerzői jogok (vagyis nem a műpéldány, hanem a könyvben található szellemi terméken fennálló vagyoni és személyhez fűződő jogok) “eladásáról” szólna, akkor az teljességgel jogellenes lenne. Ebbe egyelőre nem megyek bele, mert valószínűleg nem ezt célozza az MKP.
Bízok benne, hogy a blogot olvasó lelkes MKP tag kommentben reagál majd a fenti szövegre, és akkor tovább tudjuk folytatni a szakmai beszélgetést.

9 thoughts on “Kalóz apróhirdető szerzőknek”

  1. Névtelen says:

    Tisztelt Tanár úr! Nem lenne járható megoldás a könyvek tekintetében az, hogy az ebook-ok tekintetében létrehoznak egy közös jogkezelőt, és azon keresztül értékesítenek? A védelmi technológiák megvannak, és így a könyvek költségeit is minimálisra lehetne csökkenteni. Különösen indokoltnak látom ezt pl. jogi tankönyvek kiadásánál, ahol a könyv tartalma állandó jelleggel veszti el tartalmának hatályosságát. Bodó Balázs könyve pl. elérhető ebook formájában, a "materiális" kiadásra tekintettel minimális áron (kb. a harmada, ha jól emlékszem). Lehet érdemes lenne a Kalóz Pártnak egy ilyennel indítani.

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kíváncsian várom az MKP reakcióját erre a felvetésre is. A szerzői jogi törvény reformja fényében erre akár lehetőség is lesz.

  3. Magyar Kalóz Párt says:

    Kedves Péter!
    Először is megköszönném, hogy foglalkozol a kezdeményezéssel. Másodszor pedig nem szeretnék vitatkozni egy jogásszal, hiszen nem nyerhetek. 🙂
    A Magyar Kalóz Párt apróhirdető felülete külföldi szerveren, nemzetközi domainen alatt fog működni. Az egyetlen magyar kötődése a nyelv lesz.
    A kezdeményezés oka az átláthatatlan, drága, jogi dolgokkal(elnézést érte) agyonnyomott hazai jogkezelés. Ezt szeretnénk lecsupaszítani az alapokig, ahol a vevő és az eladó (szerző) van.
    Ez talán eléggé idealista megközelítés és nem is túl jogszerű, de a kályhától indulnánk el.

    Elképzelhető, hogy az apróhirdető oldalán történő eladások során inkább adományt kap a szerző, mint vételárat, de adott esetben az adomány összege magasabb lehet, mint a kinyomott és eladott könyv után a kiadók által a szerzőnek fizetett összeg.
    E-book, zeneszám, film(?) esetén a szerző egy egyszer használatos letöltő linket ad el, amin a szerzeménye található. A vevő ezt letölti, ennyi a lényeg.
    Kézzelfogható mű esetén pedig postázza, ha az ő kezelésében vannak a terjesztési jogok. Ezt a szerző tudja és mérlegeli.

    Persze a soraidat olvasva a "ne legyen tagja jogkezelő egyesületnek" szabályon enyhíthetnénk, de azért megértheted, hogy az oldalunkon eladott művek esetén a szerzőt kívánjuk segíteni, nem pedig a jogkezelő új kávégépét szeretnénk áttételesen finanszírozni. 🙂

    Mivel a hosszú kommenteket senki nem szereti, így egyelőre ennyit.

  4. Névtelen says:

    >A védelmi technológiák megvannak
    Hahaha, oh wow.

  5. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves MKP!

    Köszönöm, hogy írtál kommentet. Nem hiszem, hogy csak azért, mert jogvégzett lennék, ne lehetne engem meggyőzni. (Szerintem egy igaz vita sosem a "győzelemről", inkább a vélemények megosztásáról, és a kompromisszumról szól.)

    No, egy kérdés: nem lehet, hogy itt némi félreértés is szerepet játszik a koncepció megindításában? Mind a facebook hír, mind a kommented arról tanúskodik, hogy a kiadói szisztéma sokszor igazságtalan szisztémája zavar? Az, hogy a kiadók és a könyvterjesztők sokat tartanak meg a bevételekből és kevés jut a szerzőnek? Mert ha igen, akkor ez nem "jogkezelési" kérdés, hanem szerződési / kiadói kérdés. Ezért nem is hiszem, hogy a jogkezelőket semmiképp nem fosztjátok meg egy új kávégéptől. (A hasonlat vicces. Elmondod mit jelent?)

    Másik gondolat: a külföldi szerveres gondolatot értem. Nem vagyok ebben jártas, ezért utána kell járnom, de ha egy külföldi domainen regisztrált weboldalon eladok egy könyvet én innen Szegedről, akkor vajon melyik ország joga szabályozza az adásvételt? Tartok tőle, hogy a magyar. És akkor a kályha eleve füstöl. Ígérem, ennek utánajárok.

    No egyelőre ennyi. Figyelni fogom a fejleményeket.

    Üdv,
    MP

  6. Magyar Kalóz Párt says:

    Kedves Péter!

    Egyszerűbben fogalmazva a kiadók és a jogkezelők innen nézve ugyanannak a szerzőkre rátelepülő iparágnak a résztvevői.
    Ami egyébként nem lehet túl harmonikus, hiszen a szerzők a bevételek kisebb részét kapják meg, lényegében ők a járulékos költségek és nem fordítva. Mint ha a bekötött, borítóval ellátott üres könyvlapokat töltenék meg az írásaikkal.

    Azt elfogadom, hogy a szerzőknek nincs pénzük kiadni a műveiket, de akinek van, az minden esetben sajátmaga finanszírozza. Nem véletlenül.

    Az eladásról:
    Ha a saját szerzeményeidet nem árulhatod szabadon, annyiért amennyiért akarod, akkor valami nem kerek(persze eltekintve a már leszerződött művektől és szerzőktől).
    Ez a kezdeményezés lehet hogy bénácska és kiforratlan még, de mint írtam már, csak egy utat próbálunk kitaposni a többiek előtt, aminek eredményeként több pénz juthat a szerzőnek és talán a hagyományos kiadásból származó bevételek felosztása is változni fog.

    A nemzetközi szervert és domaint csak azért említettem, mert e rátelepülő iparág érdekeit sértjük, sérteni fogjuk és ezek nem jogi érdekek, hanem kizárólag anyagiak. Ez csak egy megelőző védekezés a "felület" számára.
    Semmi törvénytelenséget nem kérünk az eladóktól(szerzőktől), ezért lényegtelen az ő szemponjukból, hogy hol van a szerver és ők hol és hová adják el a "használt" könyveiket, cd-iket. 😉

    És mivel olvastam, hogy szereted a netes kifejezéseket, ezért legközelebb tovább "generálhatjuk a kontentet", mára elfáradtam. 🙂
    Jó éjszakát

  7. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves MKP!

    Az első bekezdés fényében már sokkal jobban átlátható a kezdeményezés célja. Amikor a "melyik ország joga" szabályozza kérdést írtam, nem akartam utalni arra, hogy jogsértő lenne eredendően a program. Csak azt mondtam, hogy nem biztos, hogy ezzel a magyar jog hatósága alól kikerül a projekt.

    Amúgy a szerzők érdekeit védő értékesítési lánc nagyon is logikus és ésszerű gondolat. Majd meglátjuk, miként fog alakulni. Az biztos, hogy ehhez a szerzőkön felül jó művek és nagy közönség kell. Úgyhogy talán kiforratlannak mondhatnánk a projektet, de bénácskának nem.

    Arra azért figyeljetek, hogy korrekt általános szerződési feltételeket tegyetek fel majd a honlapra a regisztrációhoz kötve.

    No, folytassuk, ha elérhető a weboldal.

    Üdv,
    MP

  8. s.peter says:

    ">A védelmi technológiák megvannak
    Hahaha, oh wow."

    No igen. Péter blogja azért (is) kiváló imho, mert sok joghallgató már itt megtanulhatja h kb. hogyan találkozik a valóság és a jog a tágan vett IT különböző területein.

    éshát biztosabb forrás is, mint néha egy-egy progtervmatossal leülni sörözni a JATE Klubban és megpróbálni rájönni h mit is akar a három és négy betűs rövidítéseivel:)

  9. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves s.peter!

    Ez tetszik:-) Bevallom őszintén, az imho-t is csekkolnom kellett.

    Névtelen kommentelőnk pedig World of Warcraft rajongó lehet;-)

    Üdv,
    MP

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.