Scarlet: nem fújta el a szél!

Tavasszal már sejteni lehetett, hogy mi lesz az ítélet. A tegnapi napon közzétett ítéletével az Európai Unió Bírósága – Cruz Villalón főtanácsnok véleményét osztva – a Scarlet (régen Tiscali) v. SABAM ügyben úgy döntött, hogy nem kötelezhetők az internetszolgáltatók még bíróság által sem a P2P alkalmazások korlátlan (a teljes ügyfélkörre és a szolgáltatón áthaladó valamennyi adatra kiterjedő) preventív, időkorlátok nélküli szűrésére és blokkolására, melynek költségei csakis a szolgáltatót terhelik.

2004-et írtunk, amikor a belga szerzőket, zeneszerzőket és kiadókat képviselő SABAM úgy találta, hogy az akkor még Tiscaliként ismert Scarlet ISP előfizetői engedély nélkül töltenek le az internetről P2P alkalmazások segítségével jogvédett zeneműveket. A SABAM ezért az egyedi felhasználók perlése helyett a közbülső helyen található ISP-t igyekezett megfogni, azt követelve, hogy a bíróság kötelezze a szolgáltatót a jogellenes forgalom kiszűrésére (“tegye lehetetlenné vagy akadályozza meg” a letöltéseket, lásd: Ítélet, 20. pont). Az elsőfokú ítélet – három év elteltével – helyt adott a felperesi követeléseknek, és az ISP-t kötelezte a preventív szűrésre.
A Scarlet természetesen nem hagyta annyiban az ügyet, fellebbezésében több kifogást emelt az ítélettel szemben [a preventív szűrés technikai lehetetlensége, az elektronikus kereskedelmi irányelv tiltja az adatátvitel általános ellenőrzését (21. cikk), az adatok titkosságának követelménye is sérülhet (vö.: LSG és Promusicae ügyek)]. A fellebbviteli fórum pedig az alábbi kérdésekkel fordult az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatali eljárás keretében:
1) A 95/46, 2000/31 és 2002/58 irányelvekkel összefüggésben értelmezett 2001/29 és a 2004/48 irányelvek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. és 10. cikkére figyelemmel lehetővé teszik‑e a tagállamoknak, hogy felhatalmazzák az alapeljárásban eljáró nemzeti bíróságot arra, hogy az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatót […] arra kötelezze, hogy teljes ügyfélköre vonatkozásában in abstracto és megelőző jelleggel, kizárólag saját költségére és időbeli korlátozás nélkül valamennyi, szolgáltatásán áthaladó – kimenő és bejövő – elektronikus adatátvitelt szűrő rendszert működtessen, különösen a »peer‑to‑peer« szoftverek vonatkozásában, annak érdekében, hogy hálózatán azonosíthassa az olyan zeneművet, filmet vagy audiovizuális alkotást tartalmazó fájlokat, amelyekre nézve a felperes, állítása szerint, jogokkal rendelkezik, majd blokkolja ezek továbbítását, akár lekéréskor, akár elküldéskor, pusztán a következő jogszabályi rendelkezés alapján: »[e]mellett [a nemzeti bíróságok] eltilthatj[ák] a jogsértő magatartástól azokat a közvetítőket, akiknek szolgáltatásait harmadik személy a szerzői vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe«?

2)  Amennyiben az [első] kérdésre adott válasz igenlő […], az említett irányelvek arra kötelezik‑e a nemzeti bíróságot, hogy alkalmazza az arányosság elvét, amikor a kért intézkedés hatékonyságáról, illetve visszatartó hatásáról kell döntenie az olyan közvetítő jogsértő magatartástól való eltiltására irányuló kérelem ügyében, amelynek szolgáltatásait harmadik személyek a szerzői jogok megsértése céljából veszik igénybe?

A Bíróság ítéletében helyesen kiemelte, hogy az online szerzői jogsértések világában egy szövevényes irányelvi jogalkotással rendelkezik az EU. Ezeknek csupán egyike az elektronikus kereskedelmi irányelv, miközben az ún. InfoSoc, illetve a Jogérvényesítési irányelvek egyaránt előírásokat tartalmaznak a jogsértésekkel szembeni fellépés vonatkozásában [előbbi irányelv 8. cikk (3) bekezdés, míg utóbbi irányelv 11. cikke érdemel figyelmet]. Ezek alapján akár fel is lehetne lépni az ISP-vel szemben a már megtörtént és a jövőbeli jogsértések elkövetésének megakadályozása érdekében, de csak akkor, ha ez nem áll ellentétben az Elker-irányelvvel. Másrészt, mivel minden fenti norma irányelvi jogalkotás, ezért ezek nemzeti jogba átültetett szabályait kell a konkrét jogesetben alkalmazni.
A szűrés kapcsán az EUB hangsúlyozta, hogy 
E tekintetben nem vitatott, hogy a szűrőrendszer létrehozása azt feltételezné, hogy:
– az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató valamennyi ügyfele elektronikus adatátvitelének összességében azonosítsa elsőként a „peer‑to‑peer” forgalomba tartozó fájlokat;
– e forgalom keretében azonosítsa másodsorban azon fájlokat, amelyek olyan műveket tartalmaznak, amelyekkel kapcsolatban a szellemi tulajdonjog jogosultjai azt állítják, hogy jogokkal rendelkeznek;
– harmadikként azt határozza meg, hogy e fájlok közül melyeket cserélik jogellenesen, és
– negyedikként pedig blokkolja az általa jogellenesnek minősített fájlcseréket.” (38. pont)
Ebből kiindulva a Bíróság helyt adott a Scarlet azon érvének, hogy a SABAM által elképzelt szűrés ütközést mutat az általános nyomon követés tilalmának elvével, sőt “a vitatott szűrőrendszer létrehozására vonatkozó meghagyást akként kell tekinteni, hogy nem tartja tiszteletben azt a követelményt, hogy igazságos egyensúly álljon fenn egyrészt a szellemi tulajdonjog védelme, amelyben a szerzői jog jogosultja részesül, másrészt a vállalkozás szabadságának védelme között, amelyben az olyan gazdasági szereplők részesülnek, mint az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatók.” (49. pont) Még egy sőt: a Bíróság az ügyfelek személyes adatainak, illetve az információk fogadását és közlését védő jog sérelmét is elképzelhetőnek tartja (50. pont).
Az Európai Unió Bírósága ezért úgy találta, hogy a hivatkozott irányelvi normákkal
“ellentétes az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatónak az olyan szűrőrendszer létrehozására való kötelezése, amely
– a szolgáltatásain – különösen a „peer‑to‑peer” szoftvereken útján – áthaladó valamennyi elektronikus adatátvitelt érinti;
– teljes ügyfélkörére, megkülönböztetés nélkül alkalmazandó;
– megelőző jellegű;
– költsége kizárólag a szolgáltatót terheli,
– időbeli korlátozás nélküli, és
– alkalmas arra, hogy e szolgáltató hálózatán azonosítsa az olyan zeneművet, filmet vagy audiovizuális alkotást tartalmazó fájlok mozgását, amelyekre nézve a felperes, állítása szerint, szellemi tulajdonjogokkal rendelkezik, annak érdekében, hogy blokkolja azon fájlok továbbítását, amelynek cseréje sérti a szerzői jogot.”
Általános következtetések:
– Az ügy ékes bizonyítéka a fájlcseréléssel szembeni jogi küzdelem nehézségeinek. 2004 óta hét év telt el. Nemcsak hogy a fogyasztási szokások megváltoztak, de még a P2P technológiák is. Napjainkra hiába beszélnénk előzetes szűrésről, ha az online anonimitást biztosító szolgáltatások, vagy a felhő alapú technológiák folytán lassan bárki a köd homályába veszhet. S mint látjuk, az ISP-k (és más közvetítő szolgáltatók) felelősségre vonása (ha csak eltiltó határozatok segítségével is) elég nehézkes az EU területén.
– A bíróság egyik érvelése különösen jelentős lehet az ISP-k kezében a jövőre. (Sokan hivatkoztak már erre, most a Bíróság is elfogadta ezt.) Eszerint: “Másrészt az említett meghagyás a tájékozódás szabadsága sérelmének veszélyével járna, mivel e rendszer valószínűleg nem lenne képes különbséget tenni a jogellenes és a jogszerű tartalom között, így alkalmazása a jogszerű tartalmú adatátvitel blokkolását is kiválthatná.” (52. pont) Ebből az következik, hogy amennyiben képes egy ISP különbséget tenni az adatforgalom jogszerűségét illetően, vele szemben könnyebben lehet eljárást indítani, de ha erre képtelen, akkor lényegesen könnyebb (jogi) helyzetben van.

– Végül rendkívül fontos, hogy bár különösebb érvelés nélkül, de a Bíróság azt is kijelentette, hogy az IP-címek védett személyes adatok, “hiszen lehetővé teszik az említett felhasználók pontos azonosítását”. Szerintem ezzel (51. pont) azért lehet vitatkozni, mégis fontos gondolat.

Az ítélettel kapcsolatos összefoglalók közül lásd magyar nyelven Nagy Balázs és Bede Máté írását a Jogi Fórumon (köszönet érte Névtelen kommentelőmnek), valamint Barna József írását az ITCafén. Angolul (egyelőre kevés elemzéssel) az IPKat oldalon, belépés után az IP Watch-on, ennél is több az 1709Blogon, valamint a TorrentFreaken. Ja, és íme a New York Times cikke az ítéletről – még az amerikaiakat is érdekli a dolog.

Kommentek:

komment

7 gondolat “Scarlet: nem fújta el a szél!”

  1. HADO Pista says:

    Nem tudom kinek van igaza. De nem is érdekel. Inkább letorrentezek még pár kalózos filmet XDDD

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Ha jól esik…

  3. Névtelen says:

    hát igen, ha a "le" előtag arra vonatkozott h kizárólag letölt, akkor akaratán kívül még jogkövető is volt…Pista mérsékelten tájékozott:)

    kicsit tágabban a témához: szerintem bölcs döntés. HA sikerülne ilyen szűrőrendszer kiépítése (amit gyakorló – bár nem protokoll – fejlesztőként kétlek), túl nagy lenne a csábítás egyre több és több tartalom ellenőrzésére.

  4. Névtelen says:

    Tisztelt Tanár úr! Tegnap szembejött velem a TV-ben a Telenor új reklámja, amiben azzal reklámozza magát a cég, hogy a koncerten részvevő hölgy telefonja segítségével közvetíti az ott elhangzottakat egy – feltehetőleg – ismerősének (aki egyébként mikulás ruhában hallgatja mindezt). A Telenor az előadók jogainak megsértésére buzdít, vagy csupán ők is a szerzői jog újratöltésének időszerűségére hívják föl a figyelmet? 🙂 (sajnos a reklámot nem találtam meg a neten, pedig szívesen belinkeltem volna)

  5. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Hűha! Nyitva tartom a szemem. Ha látom, akkor írok újra. Ha megtalálod a neten, linkeld, és akkor írok újra. Mindenesetre izgalmasan hangzik. (Bár felteszem a "buzdítás" nem lesz igaz, de baki attól még lehet.)

  6. Névtelen says:

    Én a Comedy Central-on láttam, ott viszonylag gyakran adják.

  7. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Akkor majd igyekszek valamelyik este odakapcsolni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.