Ennél lehetett volna nagyobb (általános) vita is…

Az elmúlt időszakban már kétszer írtam “A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat (T/4859) tartalmáról (előbb itt, majd itt). Arra is utaltam, hogy a kormány sürgősségi tárgyalást kért. A múlt héten – elég hamar – le is zajlott az általános vita. Tegnap már a részletes vita is. Íme, néhány apróság erről a nagy vitáról.


Szerencsére Országgyűlésünk honlapja adatok tömkelegét zúdítja a kíváncsi olvasóra egy-egy törvény megalkotásának menetét illetően. A múlt heti általános vita beszédei már elérhetők.

Dr. Répássy Róbert, KIM államtitkár, a törvényjavaslat előadójaként a szerzői jog vonatkozásában a következőket adta elő:
A szerzői jogi törvény módosításának elsődleges célja, hogy a közös jogkezelő szervezetek egyesületi formájának megtartása mellett átláthatóvá tegye e szervezetek működését és gazdálkodását, versenyhelyzetet tegyen lehetővé az azonos szerzői művek és kapcsolódó jogi teljesítmények területén jogkezelést ellátó szervezetek között, korlátok közé szorítsa a jogosultaknak járó jogdíjakból történő levonást, és megteremtse a szociális, kulturális célú felhasználás kormányzati kontrollját, végül pedig megreformálja a díjszabások jóváhagyási rendjét.

A hatékonyságon alapuló átlátható, közös jogkezelési rendszer megteremtése elősegíti egy innovatívabb környezet kialakulását, egyúttal hozzájárul új üzleti modellek létrehozásához, a kulturális sokszínűség, a kreativitás és a helyi repertoár előmozdításának támogatásához.

Az új szabályozás az alkotói kulturális és piaci önrendelkezés sérelme nélkül, az egyesületi formát megőrizve, szigorú kontroll mellett, a többes szolgálat lehetőségét megnyitva egy átláthatóbb, egységesített, teherbíró, de fenntartható támogatási politikával rendelkező és szabatos monitorozású közös jogkezelői rendszert kíván működtetni. A törvényjavaslat emellett kisebb terjedelemben érinti a szerzői jogi törvény egyéb rendelkezéseit is, így a sugárzás fogalmát, a követő jogot, a fizető köztulajdont, a szabad felhasználást, az árva művek tárgyi hatályát. A módosítások kiigazítják a szerzői jogi szakértő testületre és az egyeztető testületre vonatkozó szabályokat is.

Ebből tehát tökéletesen kiolvasható, amelyről kvázi már eddig is tudni lehetett: a cél a közös jogkezelés jelenlegi kereteinek “átláthatóbbá tétele”. Kétségtelen: sok kérdésben erre mindig szükség van. Felülvizsgálat, külső ellenőrzés mindig feltárhat olyan hiányosságokat, diszfunkciókat, amelyek felszámolása a hatékonyságot növeli. A törvényjavaslat tartalma azonban ezt legalább annyira meg is fogja nehezíteni, nincs kétségem.

A következő felszólaló Gulyás Dénes, a kulturális és sajtóbizottság előadója volt. Az ő öt perces előadását nem másolnám ide, kissé hosszú. (Egészében lásd itt.) Gulyás úr a közös jogkezelés jelenlegi helyzetéből szintén a beszedés és felosztás aránytalanságáról beszél, holott szerintem az új modell sem fogja csökkenteni a költségként elröppenő forintokat. Gulyás úr szerint:
Ez a beszedési modell, hogy tudniillik a beszedést egy felkészült és erre kihegyezett szervezet végzi, vizsgálatok tanulsága szerint nemhogy nem módosította, hanem sok esetben drágábbá tette a szerkezetet, mert a működtetési költségek sokszor kétszer kerülnek levonásra, a beszedést lebonyolító szervezetnél általában 17 százalékosan, majd pedig a felosztást végző szervezetnél 11 usque 15 százalékos mértékben. Ha a kettőt összeadjuk, akkor több mint harmada nem jut az eredeti kulturális alkotókhoz.
(…)

Elérkezett az idő, hogy a törvényi monopóliumot megtörjük, és nyissuk meg a lehetőséget arra, hogy műfajonként többes közös jogkezelés vegye kezdetét. Erős korlátokat állítunk e tekintetben, hogy a belső piaci külföldi, nagy tőkeerejű, közös jogkezelők a magyar repertoár jelentős hányadával szerződést közvetlenül nem köthetve, illetve a magyar piaci felkészültséget bizonyítva ne vehessék át a dominanciát ezen a piacon, ugyanakkor legyen vége az indokolatlan törvényi felhatalmazottságú monopóliumnak ezen a területen.

Na és hogy világossá váljék: a bizottság nem igazán ért a szerzői joghoz, íme a két záró gondolat:
Két megjegyzés volt még a bizottsági ülésen, a jelenlegi gyakorlat ugyanis az, hogy az Artisjus szed jogdíjat olyan kulturális rendezvények után is, amelyekhez semmi köze nem volt, sem mint szellemi szerzőnek, sem mint szervezésben közreműködőnek, és nagyon sok esetben ezek a kulturális rendezvények vagy nagyon kevés pénzből és nagyon kevés fellépti díjért jönnek létre. Rendkívül aggályosnak tartják a művészek, hogy ez így van, ennek a megváltoztatását is javasolnám.

A másik pedig az, hogy a különböző hang- és adathordozókon eleve az árakba be van építve az Artisjus által egy díj, ami tulajdonképpen büntető jellegű díj, mert honnan tudja az Artisjus azt, hogy én azt milyen tartalommal fogom megtölteni, saját fényképeimet, adataimat viszem-e föl, vagy pedig valami jogvédelem alá tartozó programot.
Az elsőként említett dolog így humbug. Az Artisjus sosem a rendezvények után szedhet jogdíjat, hanem a rendezvényen előadott művek felhasználása után. A második pedig arra utal, hogy a bizottság tagjai nem olvassák sem a szerzői jogi könyveket, de hogy az Alkotmánybíróság határozatait sem (124/B/2004. AB számú határozat), az egyszer biztos. Az üreshordozó díj NEM BÜNTETÉS, hanem “a szerzői és felhasználói érdekek normatív kiegyenlítésének hatékony technikai megoldása tehát az, hogy átalánydíjat épít be az üres hordozók árába.” (Az idézet egy bírósági ítéletből származik!)

Dr. Vas Imre, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója volt a legfrappánsabb:
Köszönöm szépen. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 2011. november 14-ei ülésén megtárgyalta a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/4859. számú törvényjavaslatot, és azt egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta. A vitában gyakorlatilag minden frakció azt fejtette ki, hogy ennek a javaslatnak az általános vitára való alkalmasságát támogatja, egyéb érdemi hozzászólás nem volt.

Köszönöm szépen.
Nem, én köszönöm! E tartalmatlan beszédről elég ennyi elemzés.

No, és mindezek után jöttek a vezérszónokok és a többi – két vagy több percben – hozzászóló politikus. Nem kívánok ezen véleményekbe belemenni, de azért akiket érdekel, íme a lista az összes felszólalásról (időrendi sorrendben): Dr. Gyimesi Endre (FIDESZ), Dr. Steiner Pál (MSZP), Spaller Endre (KDNP), Bana Tibor (Jobbik), Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik), Dr. Schiffer András (LMP), Karácsony Gergely (LMP), Vágó Gábor (LMP), majd ismét ő, Pörzse Sándor (Jobbik), ismét Karácsony Gergely, ismét Vágó Gábor, Z. Kárpát Dániel (Jobbik), ismét Gaudi-Nagy Tamás, ismét Pörzse Sándor, Bana Tibor (Jobbik), ismét Karácsony Gergely, ismét Vágó Gábor, soron kívül Répássy Róbert, ismét Gaudi-Nagy Tamás, ismét Schiffer András, ismét Z. Kárpát Dániel, ismét Schiffer András, Dr. Gruber Attila (Fidesz), ismét Gaudi-Nagy Tamás, Zagyva György Gyula (Jobbik), ismét Répássy Róbert, végül ismét Gaudi-Nagy Tamás.


A törvényjavaslat általános vitája tehát ennyiből állt. Időben összesen kb. másfél órát tartott a tervezet általános vitája. Lehetett volna több is. Jobb is. A zárszó egy pihent vicc lesz: az első törvény Apáthy István nevével szokás párhuzamba. A fentiek fényében mégis leginkább a kormánypárti képviselők szinte teljes, illetve az MSZP gyakorlatilag teljes APÁTIÁJA a tervezet kapcsán.

(Folyt. köv. a módosító indítványokkal, és amint fent lesz a neten, akkor a november 21-ei részletes vita elemzésével.)

Kommentek:

komment

2 gondolat “Ennél lehetett volna nagyobb (általános) vita is…”

  1. Magyar Kalóz Párt says:

    A szokott remek összeállítás ismét. Köszi.

    Az "apátiát" talán az magyarázza, hogy a politikai elitünk ebben kérdésben nem igazán tudta egymást ekézni.

    Az én javaslatom az lenne, hogy a közös jogkezelést egy állami szerv végezze, mégpedig költségvetési pénzből és ez a szolgáltatás minden állampolgárának alanyi jogon járjon.
    Hogy ott mennyi a működési költség? Kit érdekel, nem a jogdíjakból megy.
    Egyébként ennél kevésbé fontos területekre is létrehoznak új állami szerveket.

    Viszont a szerzői jogdíj "alanyi jogon járását" eltörölném és az egészet kitenném a piacra. Boldoguljon ott.
    Ha írok mondjuk egy regényt, akkor a ennek a szerzői jogát védje,kezelje az állami szerv, viszont az anyagi részét csak én élvezném, ha ügyes marketinges és/vagy jó szerző vagyok.
    Ha egyik sem vagyok, akkor írok az asztalfióknak, ahogy szokták mondani.

    A Magyar Kalóz Párt néhány hónapon belül létrehoz egy olyan internetes felületet, ahol a szerzők saját maguk kínálhatják az árujukat (hiszen az) és az érte kapott pénz teljes egészében az övék, hiszen a vevőtől kapják közvetlenül.
    Természetesen nem monopóliumra törekednénk, hanem csak egy példát mutatni, hogy így is lehet értékesíteni. Talán lesznek követőink.

    Kedves Péter! Tudom hogy ez így elég demagóg és felületes duma egy jogtudós számára, de a lényeg benne van.

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Magyar Kalóz Párt!

    Én ezt nem hívnám demagógiának. Ez egy modell. Ennek a szerzői jogi oldalát végig lehet és kell gondolni. Azzal persze, hogy ennek egy jelentős része valóban jogi változtatást igényelne.

    Az állami, központosított jogkezelés 1996-ig jelen volt hazánkban, lásd: Szerzői Jogvédő Hivatal. Ezt szándékosan szüntették meg, és adták ki a közös jogkezelést a "piacnak". Noha ez ma egy műtípusnál ugye csak egy jogkezelőt jelent, tehát ez is kvázi monopol. A reform vitája is arról szól, hogy ez a monopol helyzet jó-e vagy sem. (Én ugye azt mondom, hogy a "liberalizációtól" nem lesz jobb a modell. De a Parlament félek úgyis megszavazza.)

    No, amint azt a felületet létrehoztátok, én is végigfutok rajta:-)

    További jó véleményformálást és artikulálást!

    Üdv,
    Péter

    UI: A beszédek egy része sokat elmélkedik a "kalózkodásról". Répássy Róbert is mond egy "okosat" a kétpercesében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.