A „Kertvárosi gettó” című rajzfilmsorozat talán a legszarkasztikusabb rajzfilm(sorozat), amit valaha is láttam. A faji előítéleteket leplezetlen cinizmussal ábrázoló sorozat második évadának első epizódja a szerzői jogi kalózkodásról szólt – megspékelve a „szokásos” bőrszín témával. Rumli bátya pedig egyenesen fenomenális!

A fenti YouTube videó nem adja vissza az egész epizód érzésvilágát (annál is inkább, mert rajzfilmekben ritkán látható képi világot készítettek ehhez az epizódhoz, melyben a japán filmek hangulatát idéző jelenetek is vannak). A filmes kalózkodásról, a moziban felvett kamerás felvételekről, az ezzel szemben kifejtett jogosulti ellenpropaganda, és az epizód zárása mind kiváló példája a témát érintő társadalmi felfogásnak. Aki a sorozatot követi/követte, kiválóan tudja kezelni annak mondandóját és stílusát, mindenki mást pedig óva intek attól, hogy a Freeman család mozis szórakozását követendő példának tekintse.

(Ja, és persze az említett epizód nem újdonság, de csak most jutott eszembe, hogy erről ezt a miniposztot közzé tegyem.)