Az MR1 – Kossuth Rádión az „Érintő” rovatban ma a fájlcserélés jelenségével foglalkoztak. A kérdés az volt, hogy miként vélekednek az emberek arról, amit a jogvédők lopásnak tekintenek. 

Bár Banner Géza tömör felvezetése kissé sommásra sikeredett, a fél órás beszélgetés, melyben egy „egyszerű júzer” mellett Tóth Péter Benjámin, az Artisjus stratégiai és kommunikációs igazgatója, Kovács A. Tamás netjogász, és Kéri Ferenc, a Kábelkommunikációs Szövetség elnöke is megszólalt, rendkívül viccesre sikeredett szerintem. Nem véletlen, hogy a véleményemet is kendőzetlenül fogom leírni.

Az elsőként felhangzó riportban a kérdező jól indít: „Hát ez most legális vagy nem legális?” Mire a júzer válasza: „Ennek eldöntése nem az én feladatom, én csak csinálom, vagy legalábbis használom ezeket a fájlcserélőket.” E felhasználótól aztán több, visszatérő, és igencsak reális érvet hallhatunk: a mozikban 10-20 éve leadott filmeket tölti le, sorozatokat azért, mert a szinkronhangok pocsékak (sőt az eredeti megtekintésével a nyelv is tanulható), és ráadásul akkor nézheti meg az epizódokat, amikor akarja. „Ne de mi most itt a fájlcserélés dicsőítését zengjük, holott…” – vág közbe a riporter, s megjegyzi, hogy egyes országokban szigorúan büntetik e cselekményeket, persze máshol meg nem. Éles szemű, az egyszer biztos.

A júzer szerint nem lehet egykönnyen eligazodni a kérdés jogi vonatkozásaiban, miközben a riporter már a felnégyeléshez, a kerékbetöréshez és a spanyol inkvizícióhoz (később húsz év gályarabsághoz) hasonlítja a jogvédők törekvéseit. Na, ezen mosolyognom kell. A júzer mondjuk bölcsen vélekedik: az egyszerű letöltőket nem szokás macerálni, a tartalmakat pénzért árulók lekapcsolását viszont jónak tartja: ne nehogy már az alkotók munkájából gazdagodjanak meg a megosztók. Ám rögtön ezután kibújik a szög a zsákból: a jogvédőknek el kellene fogadniuk, hogy az internet ezért is jött létre! Ha ez a kiindulópont, akkor ez a műsor kevés korrekt szakmaiságot fog magába foglalni. Főleg azok után, hogy a júzer azt mondja: „ha lead egy filmet a jútúbon 20 részbe eltördelve, és akkor az valószínűleg legális, mert hát a jútúb az legális”. Jesszum pepi! A jogdíjas érvelést pedig egyenesen hagyjuk. A csúcs: „ez az élet, ezt üzenem nekik (a jogvédőknek)”. A végén még a rendes kurucok is szóba kerülnek. Ez akár lehetne a magyar kalózpárt szlogenje is! Pandúrok, ez az élet, ezt üzenik nektek a rendes kurucok!

Végre váltunk! Tóth Péter Benjámin következik, akitől először a fájlcsere fogalmáról faggatnak, majd visszakanyarodunk oda, hogy nem jogsértő a fájlcsere Spanyolországban (ez sarkított, de valamennyire igaz) és Nagy-Britanniában (ezt meg honnan veszik?), viszont az az Egyesült Államokban. Arra már Kovács A. Tamás „netjogász” válaszol, hogy „mit mond a magyar jog”, van-e különbség az egyszerű letöltés, a fájlcsere stb. között. Kovács úr megfontolt választ igyekszik adni, keresi a szavakat, s a magáncélú többszörözés hazai jogirodalmi vitájáról tesz említést (melynek magam is szereplője vagyok). Az SZJSZT szakvéleményének az említésével az egyszerű letöltés jogsértő jellege mellett foglal állást Kovács úr. Ezen talán annyira berágott a telefonkapcsolatot kiépítő rádiós kolléga, hogy szét is kapcsolta a vonalat.

Sebaj, van stúdióvendég is! És van kérdés is: ha valami egyszer elérhető a hálón, miért ne használjuk ki a helyzetet? Tóth Péter rutinos! Nem az a lényeg, hogy kit tartunk jogsértőnek, mert ez csak meddő vita, a lényeg, hogy legyenek legális alternatívák! Jaj, de egyetértek ezzel! Ja, és Tóth Péter nagyon rutinos! Szerencsére magas volt a labda a jútúb legális voltáról a júzer részéről, melyek Tóth Péter helyre is igazított, majd a YouTube törekvéseiről beszél, s ennek részeként arról is hallhatunk, hogy a YouTube-bal már az Artisjus is tárgyal. Hajrá!!!

Kovács úr visszatért. A kérdés: vállalja-e fájlcserélők védelmét? A válasz tömör: igen, büntetőjogi perekben. És mi van a lefoglalt szerverekkel? Vannak ítéletek ilyen ügyekben? Sajnos a válasz elég ködös.

Majd egy kicsit elkanyarodunk a témától: „saját készítésű” lemezek lejátszása sportolás közben. Ezt hagyjuk. Rögtön ezután kapcsolják Kéri Ferencet, aki a kábelszolgáltatók nevében nyilatkozik, s rögzíti, hogy nem tűnik jó megoldásnak az ISP-k bevonása a fájlcsere elleni küzdelembe. Irreális elvárás, hogy a „postás ISP-k” felbontsanak minden levelet, hogy az jogellenes tartalommal bír-e, folytatja Kéri. Mennyiben felelős tehát a technikai szolgáltató a tartalomért? Semennyire, illetve – korrigál Kéri – csak ha bíróság kötelezné a fellépésre, aminek nem tesz eleget.

Megyünk tovább, s máris az árazási problémához lyukadunk ki. (Lásd erről pont Tóth Péter bejegyzését az ESZERINT blogon.) Itt ismét klasszikus, fontos érveket hallunk: biztosan kidolgozhatók olyan üzleti modellek, amelyek mellett megéri áttérni a legális, de fizetős szolgáltatásokra.

Végül „a torrentezés a tűz mellett az emberiség nagy találmánya”, veti fel a műsorvezető. Ezzel még Tóth Péter is egyetért, pontosabban – ismét rutinosan – olyan irányból közelít, hogy a fájlcsere a zenekiadás válságát eredményezte, nem a zenehallgatásét. Ha ez utóbbi kerülne válságba, akkor lennénk nagy bajban! A riporter stílszerűen ezért azzal zárja, hogy ők sem felejtettek el zenélni, jöjjön hát egy dal! (Mondjuk jobb is jöhetett volna…)

A műsorról készült hangfelvétel elérhető ezen a linken, a Napközben műsorra kattintva, 10:34:30-től kb. 10:56-ig. Ma ráadásul az Ütköző című műsorban a zeneipar jelenéről és jövőjéről is szólt egy beszélgetés. Ezt most nem fogom kivonatolni, de rendkívül jól indul: a mai fiatalság az ingyenes netes felhasználásokkal ügyesen megtisztították a magyar piacokt a fölösleges alkotásoktól. Ez is vicces lesz:-) (A műsor 12:32 után kezdődik.)