Jó értesítés nélkül nem viszed semmire

Döntetlenszagú ítélet hozott William Pauley, a new yorki déli körzeti szövetségi bíróság bírája, a Capitol Records v. MP3Tunes ügyben 2011. augusztus 22-én. A tárhely szolgáltató ellen az EMI (és több más jogosult, köztük a perhez nevét adó Capitol) indított pert azért, mert az MP3tunes használói a jogosultak engedélye nélkül többszöröztek legkevesebb 350 dalt és album borítókat. A bíróság azonban csak részben adott helyt a keresetnek.

Michael Robertson (aki az MP3.com alapítójaként 2000-ben már átélt egy hasonló kaliberű pert) 2005-ben alapította az MP3tunes.com oldalt, melyen 2005 ősze óta lehet free és premium szolgáltatás keretében online zenei tartalmakat tárolni. Az ítélet szerint több mint 300.000 regisztrált felhasználója volt az oldalnak.
Bár a zenei tartalmakat a felhasználók a számítógépeikről is feltölthették (a LockerSync programmal), az igazi problémákat az MP3tunes mellett működő Sideload oldal létezése szülte. Az ingyenesen elérhető zenei tartalmakra utaló linkgyűjtemény (melynek jogszerűsége nem képezte a per tárgyát) használata során letöltött zenei tartalmakat ugyanis az MP3tunes a felhasználó tárhelyén is (ingyen) mentette. A Sideloadon elérhető linkek indexét, melyet az MP3tunes szerverein tároltak, a szolgáltató a felhasználókkal “együttműködve” állította össze: a Sideload plug-in használói által fellelt zenefájlok (és weboldalak) automatikusan bekerültek a linkgyűjteménybe.
Az MP3tunes-t végül 2007 végén azért perelte be több zenei kiadó, mert a weboldal üzemeltetői három értesítési és eltávolítási (É&E) levélnek is csak részben tettek eleget. Bár a levélben foglalt tartalmakra utaló Sideload linkek törlésre kerültek, nem így az MP3tunes fiókokba másolt példányok, és az MP3tunes nem tett eleget a kiadók azon “kérésének” sem, hogy még a notice-and-take-down levelekben konkrétan meg nem jelölt műveket is töröljék a rendszerből.
Az ítélet rendhagyó módon előbb a DMCA felelősségkorlátozási tételeit (safe harbor) vette szemügyre, s csak ezután tért ki az elsődleges és a másodlagos felelősség kérdéseire (holott ezt fordítva lenne szerencsés). Mindenesetre az ítélet (mely itt érhető el) nyomvonalán haladva tekintsük át a felperesek által a safe harbor rendelkezésekkel összefüggésben felhozott érveket és azok sorsát:
1. Az MP3tunes elmulasztott ésszerűen fellépni az ismételt vagy kirívó jogsértőkkel szemben. Az amerikai joggyakorlat szerint ésszerűnek akkor nevezhető az ismételt jogsértőkkel szembeni fellépés, ha a) van az elektronikus kereskedelmi szolgáltatónak értesítési és eltávolítási politikája; b) a szolgáltató nem akadályozza a jogosultat az É&E levelek kiküldésében; és c) megfelelő körülmények között megszünteti azok felhasználói jogosultságát, akik ismételt vagy kirívó jogsértést követnek el.
S bár a felperesek szerint az MP3tunes szándékosan “elfordította tekintetét” a jogsértőkről, a bíróság szerint azonban a szolgáltató azzal, hogy felszámolta 153 ismételt jogsértő accountját, igazolta a felperesek állításának téves voltát. A bíróság azt is kiemelte, hogy míg azok a felhasználók, akik engedély hiányában is tudatosan feltöltenek tartalmakat a netre, eltérően ítélendők meg azoktól, akik pusztán személyes célokra töltenek le az internetről dalokat (mint a jelen esetben is). (Az amerikai szerzői joggal kapcsolatos ismereteim szerint ezt volt az első olyan – digitális szerzői jogi – ítélet, amelyben ez az érvelés szó szerint elhangzott!)
2. Az MP3tunes nem tett eleget az értesítési és eltávolítási levelekben foglaltaknak. A bíróság a Viacom v. YouTube ügyben foglaltakra hivatkozással jelezte, hogy inadekvát az olyan É&E levél, amely pontatlanul vagy hiányosan tartalmaz az érintett műre vagy felhasználásra vonatkozó utalásokat. (Hogy mennyire fontos ez, lásd a februári, lyoni diákjaimmal lefolytatott kutatás eredményét.) Épp ezért a felperes követelését elutasítva nem marasztalta el a bíróság az MP3tunes-t azért, mert az nem tett eleget a levelek azon kérésének, hogy töröljék a speciálisan meg nem határozott műveket, illetve minden más művet, melynek szerzői jogai az EMI-t illetik. Azon művek másolatait azonban, melyeket az felperesek pontosan megjelöltek, a bíróság szerint az MP3tunes-nak törölnie kellett volna a felhasználók tárhelyéről is, mivel a jogosulti értesítés ezek beazonosítására egyértelműen alkalmas volt.
3. Az MP3tunes figyelmen kívül hagyta a jogsértésre utaló egyértelmű tényeket (red flag test). Bár a felperesek szerint az MP3tunes üzemeltetői tisztában kellett, hogy legyenek a Sideload oldalról elérhető tartalmakat kínáló forrásoldalak nyilvánvalóan jogsértő voltáról, a bíróság szerint ez nem nyert bizonyítást. Ismét a Viacom ítéletből kiindulva a bíróság úgy érvelt, hogy az általános ismeret önmagában nem elegendő, az érintett weboldalakon található olyan szavak pedig, mint “free”, “mp3” vagy “file-sharing”, önmagukban nem tekinthetők “nyilvánvalóan” jogsértésre utalónak. (A bíróság finoman jelezte, hogy az EMI is gyakran ingyenesen tesz az interneten hozzáférhetővé tartalmakat.)
4. Az MP3tunes kontrollálta a jogsértéseket és profitált azokból. A felperesek szerint az MP3tunes által nyújtott szolgáltatás alkalmas arra, hogy felkeltse az érdeklődést a weboldal iránt, illetve hogy növelje annak látogatottságát. A bíróság szerint azonban, mivel a szolgáltató ingyenesen tárolta a Sideload oldal segítségével letöltött tartalmakat a felhasználói tárhelyeken, a fenti érvelés alaptalan. Ha ez így lenne, akkor a Google vagy a Yahoo! keresőmotorjait is könnyedén felelősségre lehetne vonni, ami a bíró szerint a DMCA lényegét ásná alá.
Ami pedig a szerzői jogi felelősséget illeti: mivel a bíróság szerint ad 1) a felperesek egyértelműen rendelkeztek a kérdéses művek szerzői jogával és ad 2) az alperes szolgáltatását igénybe vevők bizonyíthatóan engedély nélkül használták fel e műveket, az MP3tunes “közreműködői felelősségének” (“contributory liability“) megállapításához szükséges közvetlen jogsértés adottnak vehető. A közreműködői felelősség megállapítása pedig akkor lehetséges, ha a feltételezett jogsértőnek ad 1) tudomása van a felhasználó(k) által elkövetett közvetlen jogsértés(ek)ről és ad 2) lényeges módon hozzájárul e jogsértés(ek)hez. A bíróság szerint az MP3tunes egyértelműen be tudta azonosítani valamennyi letöltést, ezért a tudati oldal világosan igazolható. Akárcsak a közreműködés, mely megvalósul, ha a szolgáltatás az egyedüli eszköze a jogsértés elkövetésének. Ehhez ugyanis a tények fényében nem férhetett kétség.
Bár hangsúlyozom, hogy rendhagyó, hogy előbb a kimentésről elmélkedett a bíróság, s csak aztán tért ki a felelősség kérdésére, a konklúzió világos: az MP3tunes nem tartozik felelősséggel az eltávolított, illetve a felperesek által konkrétan meg nem jelölt tartalmakért, azonban a jogsértés megállapítható a világosan megjelölt tartalmak tárhelyen tartása miatt.
Mi várható az ügytől? Először is ez csak egy elsőfokú ítélet, és mind a képen látható Robertson, mint a felperesek minden bizonnyal fellebbezni fognak. (Sok egyéb kérdésről szót sem ejtettem, de már így is hosszú a bejegyzés.) Én személy szerint a safe harbor rendelkezésekkel kapcsolatban a 3. és 4. pontban említettek sorsát tartom bizonytalannak. Különösen fontos az is, hogy a bíró által többször idézett Viacom ítélet is csak elsőfokú, tehát annak már minimális mértékű felülbírálása boríthatja Pauley bíró ítéletét. Ezért inkább osztom Terry Hart véleményét, miszerint ez gyanúsan döntetlen szagú eredmény, s határozottan félrevezetőnek tartom a TorrentFreak bejegyzését, mely az MP3tunes nagy győzelmeként ítéli meg a döntést, holott erről szó sincs.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.