Six strikes – are you out?

A múlt héten adtam hírt arról, hogy az MPAA, a RIAA és a legnagyobb ISP-k között egy olyan új megállapodás körvonalazódik, amely egy, az európai “három csapás” rendszerekhez hasonló, attól azonban alapvetően eltérő “six strikes” szisztéma bevezetését tenné lehetővé. A múlt héten e megállapodás (“Memorandum of Understanding“) megköttetett, méghozzá a Fehér Ház hathatós közreműködésével.


Az új rendszer értelmében létre kell hozni egy független harmadik szervezetet (“Center for Copyright Information“), amelynek feladatai közé fog tartozni a közvélemény tájékoztatása, a feltételezett jogsértőkkel szembeni értesítések feldolgozására szolgáló fokozatos válasz rendszer, illetve a kármérséklési eszközök kidolgozása és életre keltése, a kidolgozott modell működőképességének időszakos felülvizsgálata. Az internetszolgáltatók négy lépcsőben hat (vagy több) figyelmeztetést (“Copyright Alert”) küldenek az érintett fogyasztónak, érdemi szankció alkalmazására viszont csak az ötödik alert után kerülhet sor. E “szankciók” felölelhetik a sávszélesség csökkentésétől kezdve a korlátolt webes keresésen át az internetkapcsolat majdnem teljes felfüggesztését is (ilyenkor a Top200 weboldal még mindig betölthető lenne). Ennél fontosabb “válaszlépés” lehet elvileg, hogy az ISP-k a legális felhasználások (portálok) felé tereljék a fogyasztókat. A fájlcseréléssel vádolt felhasználó egyébként 35$-os eljárási díj ellenében felülvizsgálatot kérhet, vagyis “bíróságon kívül megtámadhatja” a jogsértéssel kapcsolatos feltételezés valóságalapját. (A megállapodás részleteiről lásd például a TorrentFreak, az Ars Technica és a New York Times cikkét.)
A már múlt héten is feszegetett problémákon felül egy újabb kérdésre kellene választ találni: ha a megállapodást eredendően önkéntesnek tervezték, akkor mégis miért siettek a legnagyobb ISP-k annak aláírásával?
A legfrissebb elemzések érdemi választ adnak e kérdésre. Az Ars Technica és a New York Times szerint az ISP-k érdekei alaposan megváltoztak az elmúlt években. Pár éve még határozottan kiálltak az előfizetők “jogainak” (privát szférájának) védelme mellett, lassan azonban a hozzáférés-szolgáltatói pozíciójukon túllépve vezető tartalomszolgáltatókká válnak. (A NYT által idézett példa szerint a Comcast idén szerezte meg az NBC-t.) Ily módon azonban az ISP-k, illetve egészen pontosabban az ISP-k mögötti, más piacokon is jelenlévő óriáscégek, érdekeltté váltak abban, hogy hálózataikat a felhasználók ne jogellenes célokra használják, hanem esetleg, de nem kizárólag a cégóriások által tulajdonolt tartalomszolgáltatók legális kínálatának megtekintésére/meghallgatására.
A fejleményekre a jövőben is érdemes alaposan odafigyelni. Nem csupán azért, mert olyan szisztémával állunk szemben, amely teljes mértékben mellőzi a bírósági eljárás közbeiktatását, és csupán egy “független harmadik szereplő” által gyűjtött adatokra alapozott feltételezésekre építkezik, és von le következtetéseket a felhasználók “jogszerűségét” illetően. (A kiskapuk megtalálása, vagyis más illegális vagy illegálisnak tűnő alkalmazások használata pedig kimondottan könnyűnek tűnik.)
Az USA határain túl is számolhatunk következményekkel. A TorrentFreak szerint a fokozatos válasz rendszerének ötlete legújabban már Ausztráliát is elérte (még frissebb hír itt), és az IFPI szerint komoly nemzetközi hatásai is lehetnek majd ennek az új konstrukciónak. Keep your eyes open!
(PS: 300. bejegyzés a blogon!)
Update #1: a bejegyzést a Gépnarancs oldalon is közzétettem.
Update #2: Íme az ITCafé írása Dajkó Pál tollából, és íme egy toledói volt diákom, Fred Roth, elemzése a témát illetően. Like!
Update #3: A Kluwer Copyright Blogon Johan Axhamn, az E.SZER.INT blogon pedig Gyenge Anikó és Békés Gergely kollégák írtak a kérdésről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.