Középiskolások az internetről és a fájlcseréről

2011. márjus 25-én a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) nyilvánosságra hozta az “Online felmérés középiskolások körében – 2011” című jelentését, mely az említett korosztály internetezési szokásainak feltérképezésére irányult.

A legtöbb kutatáshoz hasonlóan e 68 diából álló dokumentumból is nehéz rövid és tömör blogbejegyzést készíteni. Szorítkozzunk ezért a lényegre (a jelentés összefoglalása egyébként megtalálható a 4-6. diákon), bár mint a végéig érők látni fogják, ez így is hosszú lett…
Kik is?
A közel 17 ezer válaszadó fele-fele arányban áll lányokból és fiúkból, akiknek a nagy többsége 1-3 órát szokott iskolai napokon netezni. (Hétvégén az Internet használat jelentősen megugrik: hétköznap a több mint három órát netezők aránya 24% volt, hétvégén viszont ennek pont a duplája.) A válaszadók 70%-a állítja, hogy a netet filmek és zenék nézésére/hallgatására használja, s majdnem ilyen gyakori a chatelés is. Dobogós a “letöltök dolgokat, amik érdekelnek/tetszenek” válasz, 52%-kal. S bár a legnépszerűbb zenehallgatás és filmnézés terén egyenlő a fiúk és lányok aránya, a chatelésben a lányok, a letöltésben a fiúk aránya magasabb a másik nemnél. Az is megfigyelhető (ha nem is szignifikáns, de érezhető) különbség, hogy míg a lányok inkább a zenére és a fényképekre, a fiúk inkább a filmekre, a játékokra és a szoftverekre fókuszálnak.
Mit is?
A felmérés érdekes megállapítása, hogy a streamelés domináns a teljes mintán belül is (24%), s különösen kiemelkedik a lányok körében (32% kontra fiúk 17%). Életkorban előre haladva az is megfigyelhető, hogy az idősebb diákok elsősorban inkább letöltik, és úgy tekintik meg a filmeket, semmint hogy előbb megtekintsék, aztán készítsenek maguknak egy másolatot.
Azok között, akik a filmek letöltésére szavaznak (a teljes mintának ők az 53.5%-át teszik ki), domináns a BitTorrent technológia alkalmazása, illetve a “fórumok, letöltést kínáló oldalak linkjeinek” használata is erőteljes (29%, főleg lányok körében). (Habár ez a kérdés nem biztos, hogy teljesen egyértelmű, noha felteszem a RapidShare és társai linkekre gondoltak a kérdésfeltevők.) SMS-sel a válaszadók 4%-a, “más módon” három százalékuk fizetett már filmekért (vagyis összesen a teljes minta kb. 3.75%-a). A filmek streamelésében az ingyenesen nézhető, erre szakosodott oldalak, valamint a videómegosztó oldalak bírnak szignifikáns jelentőséggel (habár ez utóbbi némileg becsapós, mert hollywoodi mozifilmeket teljes egészében utóbbiakon nem lehet megtekinteni, és ezért a “film” szó némileg félrevezető a kérdésben).
A zenékkel kapcsolatos válaszok már némileg másként alakulnak. Itt a válaszadók többsége inkább úgy reagál, hogy streamelni és letölteni is szokott, illetve a nemek közötti különbség sem domináns. Sőt, a felhasznált technológia is egyértelműen háromszereplősre duzzadt, a BitTorrent (55%) és a fórumok/letöltést kínáló linkek (45%) használata mellett “más fájlcserélők” használata (36%) is jelentős. Bár az utóbbi kettő nagyjából konstans az átlagéletkor fényében, a torrentezési kedv a korral csak erősödik. Illetve míg a BitTorrent ismét dominánsan erőseb a fiúk körében, addig a második helyezett linkek használata terén ismét a lányok “járnak az élen”. (Az sms-sel és egyéb módon fizetők aránya 5%, ami a 11473 válaszadót is szem előtt tartva nagyjából a teljes minta 3.5%-a lehet).
A kérdőívekre adott válaszok fényében rendkívül feltűnő, hogy játékokat és szoftvereket elég jelentős mennyiségben szoktak a fiatalok fájlcserélő oldalakon keresztül beszerezni. (A teljes mintához viszonyítva előbbit a válaszadók 23%-a, utóbbit 18%-a.)
Miért is?
A három legfontosabb válasz arra a kérdésre, hogy miért töltenek le az internetről a fiatalok, úgy hangzik röviden: “egyszerű és gyors”, “nem akar fizetni azért, ami ingyen van”, “már a mozi előtt meg lehet nézni az új filmeket”. Ezen felül ugyancsak erőteljes az a válasz, hogy “máshonnan nem lehet beszerezni”, illetve hogy “nincs pénzem máshogy beszerezni”.
Ezek igen figyelemre méltó válaszok és arányok, melyek közül szerintem csak a második és a harmadik az, ami a fiatalok “terhére róható”. A többi szerintem a ma megfigyelhető Internetes világban nem lehet meglepő, illetve az 5. helyezett “nincs pénzem” pedig kis magyar realitás.
Legális? Nem legális?
Végül egy jelentős részt szentelt a felmérés olyan kérdéseknek, amelyek a fiataloknak a felhasználás jogszerűségéről, avagy épp jogellenességéről vallott nézeteit elemezte (bár itt már gyakorlatilag csakis a letöltés érdekelte a kérdezőket). Eszerint egyrészt a válaszadók 53%-a figyel arra, hogy csakis jogszerű forrásokat töltsön le (javarészt a lányoknak köszönhetően, noha a fiúk pont hogy könnyebben jönnek rá, mi jogszerű, és mi nem). Meglepő módon minél nagyobb városban laknak a válaszadók, annál inkább érdektelenek a források jogszerűségét illetően. Viszonylag kiegyenlített a mezőny (egyaránt 20-30% közötti eredménnyel) atekintetben, hogy félnek-e, tartanak-e a szankció lehetőségétől, s ez mennyiben befolyásolja a letöltéssel kapcsolatos véleményüket.
Egy újabb színes ábra kiválóan érzékelteti, hogy a fiatalok általában jogellenesnek tartják a letöltött tartalmak pénzért történő értékesítését, illetve általában jogszerűnek a boltban vásárolt adathordozó saját számítógépre történő rippelését (ide értve a szoftverről készített biztonsági másolatot is). Ezeken felül azonban eléggé megosztottnak tűnik a mezőny atekintetben, hogy vajon miként kell minősíteni az internetről való ingyenes letöltést vagy épp feltöltést, a megvásárolt regény szkennelését és annak internetre való feltöltését stb. Ez egyértelműen annak tudható be, hogy nincsenek információik a szerzői jog alapjairól. (A jelentés később kitér arra, hogy elég gyér a szerzői jogi oktatás a gimnáziumokban, bár mondjuk a kerettantervnek nem tudom, hogy milyen mélységben lehet a része.)
Ugyancsak jelentősek azok az arányok, amelyek a jogszerű források vásárlásával kapcsolatos kérdésekre adott válaszokból következnek. A “legnépszerűbb” jogszerű forrás a könyv, bár a 29% “gyakori” vásárló elég alacsony. A szoftvereket egyáltalán nem vásárlók 59%-a éppúgy szignifikáns. Mindenesetre az világosan megállapítható, hogy a “nem” válaszok aránya a tárgyalt műhordozóknál elég jelentős (valahol 40% körül mozog). És az is feltűnő, hogy a tartalmakat ingyenesen letöltők utóbb nem igazán szokták az adott tartalmat pénzért is megvásárolni (mindössze a válaszadók 27%-a jelezte ezt), habár a kor előrehaladtával a fizetési hajlandóság nő.
Ez így elsőre és másodjára is elég hosszú lett, pedig igyekeztem. Ha valaki viszont még mindig nem telt el az adatokkal, és az elemzésre váró trendekkel, akkor további (az enyémnél hamarabb megjelenő) elemzéseket olvashatnak az ITCafén Barna József tollából, valamint az ESZERINT-en Békés Gergelytől.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.