A múlt héten mindez megtörtént. A neves médiajogász és csapata (mely javarészt a brit Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatal, az Intellectual Property Office, munkatársaiból állt) múlt héten közzétette 130 oldalas reformkoncepcióját. (Tekintettel az anyag méretére, az alábbi összefoglalót a bevezető és az összefoglaló fényében készítem el.)

A jelentés első számú megállapítása, hogy a jelenlegi jogszabályi keretek akadályozzák az innovációt és a gazdasági fejlődést, ezért módosítani szükséges őket (egészen pontosan „IP law must adapt to change„). Hargreaves fokozottan hangsúlyozza azt is, hogy megállapításaikat gazdasági „bizonyítékokra” alapozták, semmint lobbisták feltételezéseire vagy kalkulációira.

A jelentés 10 nagy fejezetből áll. Ebből az első rész a digitális forradalomról és annak kihívásairól beszél. A második összefoglalja azokat a fontos gazdasági adatokat, amelyre a csapat alapította elképzeléseit. A harmadik fejezet a nemzetközi jogi vonatkozásokat összegzi.

A negyedik rész egy új, digitális környezetre hangolt engedélyezési szisztéma („Digital Copyright Exchange„) bevezetését szorgalmazza, amely lehetőséget teremtene korunk digitális világában a gyorsabb, „automatizáltabb” és olcsóbb engedélyezésre, ami egyúttal a felmerülő jogvitákat is képes lenne hatékonyabban feloldani. (Lásd különösen: 4.31-39. pontok.) Hargreaves azt is hangsúlyozza, hogy Angliának szorgalmaznia kell az Európai Unióban a határokon átnyúló engedélyezési modellek bevezetését (4.40-42.) Végül e fejezet (4.52-60.) az árva művek körüli dilemmák feloldására is javaslatot tesz, méghozzá egy külön engedélyezési szisztéma törvénybe iktatása formájában.

Az ötödik fejezet a szerzői jogból ismert szabad felhasználási esetkörök szélesítését javasolja. Elsőként a szerzők azt vizsgálták meg, hogy van-e realitása a fair use teszt bevezetésének Angliában (így már sokkal jobban értem, hogy miért próbálkoznak az írek is ezzel). Mivel erre kevés esélyt látnak (5.12-19.), inkább arra tesznek javaslatot, hogy az Infosoc irányelv által felkínált lehetőségekkel éljen bátrabban az angol jogalkotó (5.32-38.). Ennek keretében említést nyer a paródia célú szabad felhasználás bevezetése (amely jelenleg csak a fair dealing általános szabálya alapján, eseti mérlegelés függvényében tekinthető megengedettnek), a nem kereskedelmi jellegű kutatások támogatása, és a könyvtári archiválás szélesítése (melyet már Gowers is javasolt). Ezen felül a dokumentum – ugyancsak kölcsönözve a Gowers jelentésből – a forrásművek formájának átalakításával járó másolás (format-shifting) engedélyezését is szükségesnek tartja (5.27-31.). Ez jelenleg ugyanis a könyvtári archiválást akadályozza, akárcsak a magáncélú többszörözésnek, pl. egy dal CD-ről MP3 lejátszóra való rippelése esetén.

A hatodik és hetedik fejezet szabadalmi és formatervezési kérdésekkel foglalkozik. Ezekkel érdemben nem kívánok és tudok e helyütt foglalkozni.

A nyolcadik rész a jogérvényesítés szükségességét hangsúlyozza, melynek keretében két figyelemre méltó megállapítást tesz. Egyrészt az illegális fájlcseréléssel kapcsolatos kutatások következetlenségére (módszertani hiányosságaira) utalva megállapítja, hogy e jogsértések a) feltehetőleg nem okoznak akkora kárt, mint arra a jogosultak hivatkozni szoktak; b) több szektorban kimondottan pozitív tendenciákat is képesek előidézni. Épp ezért a szerzők azt is kiemelik, hogy alaposan ellenőrizni kell majd, hogy a Digital Economy Act – mely a vele szemben indított bírósági felülvizsgálat sikertelensége folytán 2012-ben hatályba fog lépni – csakis a valós gazdasági folyamatokra (és nem feltételezésekre) reagáljon.

A 9. fejezet a kis és középvállalkozásoknak az IP szektor fellendítésében vállalt jelentőségét emeli ki. Az utolsó rész pedig arra tesz javaslatot, hogy amennyiben az angol kormány az innováció és gazdasági fejlődés erősítésében kulcsfontosságú szerepet kíván szánni a Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatalnak, akkor szükséges annak jogosultságait bővíteni. Az új jogok legkiemelkedőbbike az lenne, hogy a Hivatal „törvényerejű véleményeket” („statutory opinions”) adhatna ki, melyeket a bíróságoknak az előttük folyó eljárásokban kötelező jelleggel figyelembe kellene venniük.

E tömör összefoglaló remélem, hogy sokak érdeklődését felkelti aziránt, hogy elmélyedjen az angol IP jog rejtelmeiben. Csak járjon (több) sikerrel (mint a Gowers jelentés)!

Aki a jelentés mélyére kíván látni, töltse be a Guardian, a Telegraph, a BBC, az Ars Technica cikkét, vagy az InTechWeb Blog bejegyzését. Sőt, már a Kluwer Copyright Blogon is olvasható egy cikk Guido Westkamp tollából.

(Idei 100. bejegyzés!)

Update #1: Nagy örömmel látom, hogy az ITCafé szemlézte a bejegyzést. Ezer köszönet!