Újabb terv a kalózok visszaszorítására

A szerzői jogosultak és érdekképviseleteik (adott esetben állami segédlettel kiegészülve) egyre több eszközzel igyekeznek visszaszorítani a kalózoldalak működését. A legutóbbi bejegyzésemben a domain címek lefoglalására irányuló Operation in our Sites modellről írtam. Úgy fest, hogy az IFPI egy – újnak nem nevezhető – alternatív megoldást kíván a jövőben alkalmazni: igyekszik elérni, hogy a különféle hitelkártya cégek (vagy sok esetben a PayPal) függesszék fel a kalóz oldalaknak nyújtott pénzügyi szolgáltatását. (Jelen esetben az IFPI orosz és ukrán illetőségű oldalakra kíván lecsapni. A teljes történetről az előbbi linkre kattintva az Ars Technicán kaphat mindenki képet.)
A modell valóban nem új, se elméleti, se gyakorlati értelemben. Még tavaly terjesztették az USA Szenátusa elé a Combating Online Infringement and Counterfeits Act (COICA) javaslatot, amelyből azonban nem lett törvény. Ennek elsődleges oka technikai jellegű: az USA jogalkotási rendje szerint a kétévente megújuló Képviselőház mandátumának végeztével el nem fogadott javaslatokat törlik a napirendről. Persze az újbóli napirendre tűzést semmi nem akadályozza.
A COICA egyik eleme az lett volna (lenne), hogy a “pénzügyi tranzakciós szolgáltatók” bírósági végzés alapján kötelesek lennének megtagadni a jogsértőnek tekinthető oldalak részére nyújtott szolgáltatásaikat. Egyes hírek szerint a hitelkártyacégek (legalábbis a MasterCard) benne lennének ebben. Mindenesetre konkrét gyakorlati példa is hozható: nem is olyan régen a PayPal fagyasztotta be a Wikileaks “számláját”. (Habár az mindenki számára világos, hogy amit a Wikileaks csinál az egészen más, mint amit a The Pirate Bay tesz.)
Ezek a törekvések – természetesen nem véletlenül – több irányból is komoly támadásnak vannak kitéve. Nem biztos ugyanis, hogy teljesen jogos lenne a hitelkártyacégeket arra kényszeríteni, hogy a fentiek szerint cselekedjenek. (Sokadjára teszem, ám most is szükségesnek érzem, hogy visszautaljak a netes semlegességgel kapcsolatos bejegyzésemre.) Másrészt arra is érdemes utalni, hogy a Perfect 10 trilógia alapján a hitelkártyacégek közvetett felelősséggel (alapvetően) nem tartoznak felelősséggel az online tranzakciós keretek biztosításában kimerülő segítségükkel elkövetett jogsértésekért. És akkor olyan kérdést már fel sem teszek, mi van azzal a pénzzel, amit már valaki befizetett? Ja, és vajon nem várható, hogy a “kalózoknak” titulált szolgáltatók minderre reagálva saját tranzakciós rendszert fejlesszenek ki?
Eszembe nem jutna lebecsülni a szerzői jog létének indokoltságát, magam is szerző vagyok, számomra mégis kellemetlen a fenti hír, mivel arra világít rá, hogy még mindig a pozíciók bebetonozása a prioritás a jogosulti oldalon, és nem az alternatívák kidolgozása. Nagyon is logikus a fenti lépés, s az fontos lépcsője lehet a fájlcseréléssel szembeni küzdelem evolúciójának, azonban a gyakorlati érvényesíthetőségét kétségesnek érzem, és abban sem vagyok biztos, hogy mindezzel egyszer s mindörökre megoldódnának a “kalózkodás” problémai. A szerzői előjogokhoz való kérlelhetetlen ragaszkodás már jó ideje csak tüneti kezelés szerintem, és jó irányba semmiképp nem vezethet.
Update #1: Wow, köszönet a HVG-nek, a bejegyzésem bekerült a napi merítésbe!

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.