Feltalálták az ausztrál viaszt?
A fájlcserélés egyelőre megállíthatatlannak tűnik. Ez nem csupán a szerzői művekhez való hozzáférés könnyedsége és ingyenessége miatt igaz, hanem azért is, mert a jelenségben így vagy úgy érintett szereplők (elsősorban a magánszemélyek, a P2P szolgáltatók, az internetszolgáltatók, a szerzői jogosultak és azok érdekképviseletei, valamint az államok) képtelenek közös nevezőre jutni a megoldást illetően. Az egyet nem értés az egyik legnagyobb akadálya a jogsértések elleni hatékony fellépésnek, valamint annak, hogy a fogyasztást ismét (többségében) jogszerű mederbe tereljék. Az AFACT v. iiNet ügy tapasztalataiból okulva az iiNet ISP most egy olyan modellel rukkolt elő, amely megoldást kínálhat a fenti problémára.
Az AFACT v. iiNet ügyben a bíróság kimondta, hogy az ISP nem tartozik felelősséggel az előfizetői által elkövetett szerzői jogsértésekért. Ezzel a fórum rögzítette, hogy alapesetben az ISP nem hasonlítható a P2P szolgáltatókhoz (pl. az Ausztráliában pervesztes KaZaA-hoz). Az iiNet a héten kiadott egy olyan vitairatot, amelyben talán sikerült feltalálnia az „ausztrál viaszt”, alternatívát kínálva több olyan problémára is, melyek a fájlcseréléssel szembeni küzdelem jelenlegi világában panaszra adhatott okot. Ilyen például a HADOPI törvény alapján elrendelhető internet-hozzáféréstől való megfosztás, amely feszegeti a szólásszabadság és információhoz jutás szabadságának határait (legfrissebben lásd itt); az ISP-k aktív bevonása a fájlcsere elleni küzdelembe, ami könnyen előidézheti a netes semlegesség csorbulását; avagy a jogérvényesítéssel kapcsolatos terhek megosztása (vagyis ki mit fizessen, és e költségeket kire lehet áthárítani).
Az iiNet vitaanyaga szerint a mozifilmek jogellenes megosztásának legjelentősebb oka az, hogy a tartalmak nem érhetők el ésszerű időn belül digitális formában, és akkor is csak drágán. Az iiNet ráadásul komoly kritikával illeti a filmipart azért, hogy a filmek népszerűsítésére szánt irdatlan összegekkel olyan túlkeresletet generáltak, amelyből fakadó igényeknek nem képesek megfelelni, ezzel is hozzájárulva a kalózkodás kifejlődéséhez. (Mindez egybecseng azzal, amit Bodó Balázs is írt doktori értekezésében.) Mindez főleg annak fényében igaz, hogy bár a zeneipar, az elektronikus könyvek piaca és a szoftvervilág is küzd a fájlcserélés bántalmaival, mégis működőképes és fejlődő digitális alternatívát képesek felkínálni.
Az iiNet most egy olyan új megoldási javaslattal rukkolt elő, amely képesnek tűnik megoldani azt a dilemmát, ami abból fakad, hogy jelenleg nincs olyan eljárás vagy szervezet, amely a jogosultak bíróságon kívüli igényérvényesítésének határt tudna szabni (vö. a copyright trollokkal), ezzel is létrehozva egy egyensúlyi állapotot az érdekoldalak között.
A fenti ábra az iiNet által javasolt megoldást ismerteti. Eszerint a szerzői jogosultak feladata lenne a jogsértők utáni nyomozás, s a begyűjtött bizonyítékokat egy független szervezetnek kellene eljuttatniuk, amelynek döntenie kell e bizonyítékok meggyőző erejéről. Amennyiben a jogsértés igazoltnak tűnik, a független szervezet az ISP-hez fordul, s a jogsértő személyes adatainak kiadását kezdeményezi. Az így megszerzett adatokkal a független szervezet – és sosem a szerzői jogosult – rendelkezik, és ez alapján értesítést küldhet az érintett fogyasztónak, ismételt jogsértés esetén pedig akár szankciókat is alkalmazhat. Végül – rendkívül fontos elemként – a fogyasztónak világos fellebbezési joga lenne a független szervezethez minden jogsértéssel kapcsolatos gyanúsítás esetén.
Az sem meglepő, hogy az iiNet az eljárás során felmerült költségek legjavát a szerzői jogosultakra terhelné, nem az ISP-kre. A domináns kérdés a költségek viselésével kapcsolatban ugyanis az, hogy „kinek az érdekében áll” az adott részfeladat.
A szankcionálásra pedig ugyancsak egyedi ötlettel rukkoltak elő az ausztrálok: a közlekedési szabályszegésekhez hasonló „pontrendszert” lehetne bevezetni különféle fokozatokkal és elévülési idővel. Az internet-hozzáférés felfüggesztését azonban nem találja sem arányosnak, sem szükségesnek az iiNet.
A fenti modell megfontolandó ötleteket tartalmaz. Több olyan eleme van persze a rendszernek, mely magyar környezetben – vagy például világviszonylatban – másként vagy nehezen lenne alkalmazható. (Így például az iiNet említést sem tesz arról, mennyire reális ötlet a szerzői jogosultaktól elvárni egy világszintű ellenőrzést, s hogy ennek milyen kontraszelektív következményei lennének. Például csak egy szintig várható el, hogy a költségek jogosultakra terhelése ne jelenjen meg a szerzői művek vételárában, tovább fokozva az ingyenes és a fizetős jogszerű tartalmak között – feltéve, hogy a jogosultak nem váltanak más üzleti modellekre.)
(A fenti jelentésről a TorrentFreak is készített bejegyzést, amely elérhető az alábbi linken.)