Ez a statisztika éve lesz

Elsőre igaznak tűnik a fenti cím, hiszen eddig is tömegével jelentek meg kutatási anyagok a fájlcserélés negatív hatásairól (és csekély mennyiségben annak pozitív hatásairól), azonban az eddigi alig több mint két hónapban már legkevesebb öt olyan anyag született, amelyekről – azok jelentősége folytán – magam is készítettem posztot (itt, ott, és amott).

Legnagyobb sajnálatomra tegnap fedeztem fel, hogy az egyik általam követett blog (Copyrights and Campaigns) bezár. Erről az oldalról azonban eljutottam egy másikra (Copyhype), amit eddig nem követtem, de most már fogok, mivel rendkívül színvonalasnak tűnik. Ezen az oldalon találtam egy olyan bejegyzést, ami a mostani írás alapját képezi. Az itt talált tanulmányról szóló gondolataimat az E.SZER.INT-en publikáltam, amit most ide másolok.

2011 igen “sűrűnek” ígérkezik fájlcsere fronton. Nem csak a jogi fejlemények miatt, hanem az ezeket megalapozó, ritkábban éppen kritizáló, tanulmányok és felmérések folyamatos felbukkanása miatt is.

A mai röpke bejegyzés figyelemfelkeltő céllal két újabb anyagot bocsát közszemlére. A Canadian Intellectual Property Council februári elemzése egy néhány évvel korábban megjelent kanadai kutatást (illetve annak egy 2010-es módosított, online is elérhető verzióját) kritizálja. Az Andersen és Frenz által jegyzett 2007-es alaptanulmány szerint a fájlcserélés pozitív hatást gyakorol a CD piacra (“havi egy P2P alapú letöltés évi 0.44 plusz CD megvásárlását eredményez” – bár ezek az arányok elsőre némileg megmosolyogtatóak). A 2010-es módosított verzió lényegesen másként fogalmaz, amikor rögzíti: “nincs kapcsolat a P2P alapú letöltések és a CD eladások között”. Andersen és Frenz mindennek ellenére a tanulmányuknak a beszédes “Don’t blame the P2P fi le-sharers: the impact of free music downloads on the purchase of music CDs in Canada” címet adták.

A CIPC “The True Price of Peer to Peer File-Sharing” című reakciója alapjaiban igyekszik porba dönteni a fenti anyagot. Andersen és Frenz elsősorban annak köszönheti a CIPC kritikáját, hogy egy domináns kérdésnek és az arra adott válaszoknak az elemzését egészében mellőzték. A kérdés arra keresett választ, hogy P2P hiányában milyen százalékban vásárolnának zeneműveket az emberek online zeneboltokban vagy CD-n. A válaszadóknak 75%-a (!) válaszolt úgy, hogy P2P hiányában valamilyen formában biztosan vásárolna jogszerűen dalokat. A CIPC elemzésének konklúziója az, hogy a P2P léte több száz millió (kanadai) dolláros veszteséget jelent a zeneiparnak. A jelentés készítői arra is felhívták a figyelmet, hogy még a “hardcore” fájlcserélők kétharmada, akik egyébként sosem költenek zenére, is nyitottak lennének a jogtiszta dalok vásárlására, ha nem léteznének ingyenes P2P szolgáltatások.

E két kutatási anyagot tudományos igényességgel elemzi a Copyhype blogon Terry Hart.

Köszönhetően a közösségi oldalaknak és – mint a tartalomjegyzékből kiderült – a kötet egyik szerzőjének (Bodó Balázsnak) egy másik figyelemre méltó kutatási anyagról is érdemes beszámolni. A The Social Science Research Council március 6-án tette közzé Media Piracy in Emerging Economies című, több mint 400 oldalas tanulmánygyűjteményét. Érthető módon a terjedelmes anyagot még nem sikerült végig olvasnom, ám – címe után – már tartalomjegyzéke is izgalmasan hangzik. Magam sem ismerek másik olyan kutatást, amely ily széles körben (Dél-Afrika, Oroszország, Brazília, Mexikó, Bolívia, India) engedne betekintést fejlődő országok nemzeti jogába és fájlcseréléssel kapcsolatos tapasztalataiba. A kiváló szerzői jogász (és egyben a Google szenior jogtanácsa), William Patry az alábbi szavakkal jellemezte a kötetet:

“The Social Science Research Council’s study is a landmark in the copyright literature: an actual empirical investigation into what works and what doesn’t in the enforcement arena. If policy makers want to be guided by evidence and not rhetoric, they will begin with the Council’s study and stay with it for a very long time.”

Mindezeken felül figyelemre méltó a kiadvány első és utolsó fejezete is. Az első, “Rethinking Piracy” című fejezetet Joe Karaganis írta, az utolsót pedig Bodó Balázs jegyzi “Coda: A Short History of Book Piracy” címmel. A komparatív nemzeti példákon felül ezek is bizonyára hasznos olvasmányt jelenthetnek.

A kötet többféleképp szerezhető be: az SSRC oldaláról (a különféle opciókat szemlélve hazánk azon országok közé tartozik, ahol ingyenesen is le lehet tölteni a tartalmat), vagy a Scribdről.

Kellemes olvasást mindenkinek!

Update #1: Kellemetlen, hogy a jelen szerkesztő nem úgy akarja a dolgokat megjeleníteni, ahogy én akarnám. Ezért elnézést a zöld betűs rész furcsa tagolásáért.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.