Hatékony! De jó?

Ahogy arra korábban már folyamatos frissítés mellett utalást tettem, a Lyonban tartott órám keretében négy vállalkozó kedvű hallgatóval egy mini kutatást végeztem négy DDL szolgáltató (Hotfile, Megaupload, File Factory és Limelinx) értesítési és eltávolítási gyakorlatáról. 

E négy szolgáltató kiválasztását egyrészt az indokolta, hogy az európai RapidShare-ről már vannak tapasztalataim, common law (USA és Kanada) országokban üzemelő oldalakkal kapcsolatban azonban még vannak hiányosságaim. Ugyancsak kiváló indokot jelentett, hogy mind a Megaupload, mind a Hotfile per elé néz az Egyesült Államokban (feltételezem ezért mostanság nagyon odafigyelnek az értesítésekre, sőt úgy tűnik, hogy a Hotfile felszámolta a prémium szolgáltatását pont ezen a héten). A kanadai Limelinx azért került képbe, mert a kutatásban egy kanadai fiatalember is részt vett, a File Factory pedig (mint extra) a negyedik résztvevő kedvéért került be a kalapba (lévén se a maláj, se a tajvani hallgató nem tudott DDL oldalt mutatni nekem saját országából).

A kutatás keretében egyik lyoni előadásom prezentációját töltöttem fel a DDL oldalakra, melyben szerepelnek ugyan különféle fényképek, ezek többsége azonban nem jogvédett. A fájl feltöltése után az elérési útvonalakat rejtő linkeket a jelen blogon “juttattam a nyilvánossághoz”. A hallgatókat arra kértem, hogy egy idő után küldjenek eltávolítási kérelmet a szolgáltatónak a prezentációban lévő fényképeken fennálló – maguknak követelt – szerzői jogok megsértése miatt. A négy hallgató közül három is precízen megfogalmazott, az amerikai DMCA-ben található szabályozással összhangban lévő értesítést küldött (melyre az amerikai oldalak – a Hotfile, a Megaupload és File Factory -, mint követelmény, konkrétan utalnak). A negyedik hallgató – kutatási szempontból szerencsésen – rövid, komolytalan levelet küldött elsőre.

A három komoly levélre nagyon gyorsan (a DMCA szerint “expeditiously”) reagált a Hotfile (80 perc), a Megaupload (3 óra) és a LimeLinx (max. 5 óra). A File Factory azonban – feltehetőleg a szolid figyelmeztetés miatt (mely értelemszerűen nem tartalmazta valamennyi DMCA követelményt) – nem tett semmit 24 órán keresztül. E hallgató a 24 óra elteltével a másik háromhoz hasonló, a DMCA-vel összhangban álló újabb kérelmet postázott a szolgáltatónak, aki erre egy napon belül deaktiválta a linket. (A pontos időkeretet sajnos nem tudom, a hallgató nem rögzítette ezt a tényt.)

Külön érdekesség, hogy a négy szolgáltatóból mindössze egy (a Hotfile) küldött válaszlevelet a panaszos félnek. Ebben tájékoztatta a panaszos felet a link deaktiválásáról. Mivel mind a négy esetben az ingyenes szolgáltatás keretében töltöttem fel a prezentációt az oldalakra, ezért a DDL oldalak valószínűleg nem tudnak a nyomomra jutni. Épp ezért tűnhet fontos kérdésnek, hogy a saját honlapjukra milyen tartalmú szöveget töltöttek fel a linkek deaktiválását követően.

A mellékelt képen ezekről a szövegekről készítettem egy áttekintő táblázatot, melyek mind sablonszerűnek tűnnek. Különösen vicces, amikor azt olvashatjuk, hogy a feltöltő törölte a linket. (Ez természetesen technikailag lehetséges, ha azonban a szolgáltató deaktivál egy linket eltávolítási kérelem miatt, talán fontos lenne a fenti “opciót” egyszerűen mellőzni.) A helyzet kellemetlensége alapvetően az, hogy ha egy jogszerű felhasználó által megosztott tartalom kerül törlésre, a fenti szövegek nem nyújtanak egyértelmű fogódzót a törlés okáról, esetleg a lehetséges következményekről (az eltávolítással szemben benyújtható panaszról).

Végül még egy fontos megjegyzés: a DMCA a felelősségkorlátozási rendelkezésekre való hivatkozás érdekében elvárja, hogy az online szolgáltató hatékony intézkedéseket tegyen az újbóli jogsértések megakadályozására. Hangsúlyozom ismét: a tartalmakat nem a prémium (regisztrációt igénylő), hanem az ingyenes “free” szolgáltatás keretében töltöttem fel. Ilyen esetben nehezen tudok bármiféle olyan intézkedést elképzelni, ami érdemben meg tudná akadályozni, hogy én – ezúttal például már Magyarországról – ismét feltöltsem a jogsértő tartalmakat (esetleg más védett alkotást töltsek fel). Épp ezért logikusnak tűnne, hogy a feltöltési részmozzanat technikai oldaláról próbáljon a szolgáltató hatékony “repeat infringement policy”-t bevezetni. Ezt nagyjából úgy tudom elképzelni, ahogy a RapidShare teszi az MD5 eljárással. Bár ez a gyakorlatban könnyen kijátszható védelem, mégis több mint a semmi. Úgy fest azonban, hogy a négy szolgáltató egyike sem tesz semmit a tartalmak újbóli feltöltése ellen! Egészen pontosan a linkek deaktiválását követő néhány órán belül ismét kísérletet tettem ugyanazon prezentáció feltöltésére, és akadálytalanul sikerült is ez.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a fenti “mini kutatás” csupán teszt jellegű, kevésbé kidolgozott próba volt. Ennek ellenére érdekes tapasztalatokkal bővítette ismereteimet a témát illetően, és szerintem a résztvevő lyoni hallgatók is örömmel ismerték meg az értesítési és eltávolítási eljárás részleteit, a többiek pedig érdeklődéssel hallgatták meg e tapasztalatokat.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.