Digitális Médiafogyasztási Kiáltvány

Dóri olvasóm volt olyan szíves, hogy felhívta a figyelmemet a Digitális Médiafogyasztási Kiáltványra. Egy alig néhány nappal ezelőtt tartott konferencián húsz lelkes fiatal összeállított egy rövid, de igencsak tartalmas dokumentumot. E kiáltvány azon feltételeket tartalmazza, amelyek teljesülése esetén a kiáltvány aláírói (akik a mai napon már ostromolják a 7000-et) vállalják, hogy fájlcserélés helyett a legális szolgáltatásokra térnek át.

Mivel magam is úgy látom, hogy a fájlcsere valós alternatíváját a működőképes üzleti modellek képezhetik (és nem a konstans pereskedés), ezért örömmel szignáltam magam is, valahol a 6321. és 6324. között, a dokumentumot. Ennek ellenére vannak olyan elemei ennek a manifesztumnak (mely tényleg annyira rövid, hogy az egész ráfért egy képernyőnyi felületre), amelyeket érdemes közelebbről is szemügyre venni.
A kiáltványnak öt része van: 1.) árazás; 2.) nyelvek; 3.) kényelmi szempontok; 4.) kínálat; 5.) jogok.
Az árképzéssel kapcsolatos feltételrendszer szerintem hűen tükrözi a filmekért rajongó és egyidejűleg azok alkotóit megbecsülő fogyasztók vélekedését: egy film letöltése ne legyen drágább, mint megnézni a moziban. Ez teljesen jogos, és nem véletlen, hogy nagyon nehezen tudja a hazai közönség tolerálni, ha egy DVD sok ezer forintba kerül. Ugyanígy teljesen életszerűnek érzem azokat a követeléseket, hogy a letöltés kényelmes és egyszerű keretek között történjék (nulla reklám és figyelmeztetés), és hogy a fogyasztó jogai világosak legyenek. Arról nem is beszélve, hogy a hatásos műszaki intézkedések (DRM) mellőzését várják el az aláírók.
Valójában mégis az tűnik a leginkább irreálisnak, ami a legális szolgáltatás “világszintű elvárásaival” függnek össze. Jelenleg legalábbis lehetetlennek tűnik, hogy egy olyan legális rendszert dolgozzanak ki a jogosultak, amelynek keretében minden elérhető nyelven letölthetővé és élvezhetővé válnak a tartalmak, illetve ehhez hasonlóan hogy minden valaha gyártott film elérhető legyen. Ezzel összefüggésben szerintem maga az árképzés struktúrája is túlzottan elméleti: mit jelent egy mozijegy? Mennyibe kerül az az USA-ban, illetve Magyarországon, esetleg Kamerunban? Mindezek mellett továbbá szimplán szerzői jogi aggályai lehetnek a bárki által készíthető és terjeszthető feliratokkal kapcsolatos követelménynek.
Belátom, az álmokból születnek néha a legjobb megoldások, és szerintem a manifesztum megalkotói merészet álmodtak. Elsőre mégis túl merészet. A legnagyobb aggodalmam egyébként nem az ingatag jogi és gazdasági tényezőkben van, hanem abban, hogy meg is valósulna valami ilyesféle globális online legális szolgáltatás, mi garantálja, hogy abba mindenki belép? Ergó megtérülnek-e a befektetett energiák?
Mindezek ellenére szerintem üde színfolt ez a kiáltvány a mozgalmas hét végére!
Update #1: E bejegyzés rövidített verzióját feltettem az ESZERINT blogra is.

One thought on “Digitális Médiafogyasztási Kiáltvány”

  1. Lac99 says:

    Némileg hasonló, youtube-on találtam egy kiemelt kommentet egy videónál (lényegtelen, de itt: http://www.youtube.com/watch?v=El1kgCqD7Xk)
    "Dear Vevo, Let me start by saying that your filthy dick-rich corporation sucks youtube dry of democracy and fun. Ever since these big companies started paying off youtube so they could post their shit…etc, we have been getting flagged for infringement every time we include a song we like in our videos. This is YOUtube, the place where we can post OUR videos.To people who want greedy corporations expelled indefinitely from youtube – thumbs up and copy this into Vevo videos."
    Van benne némi igazság is azért… Kíváncsi vagyok, hány helyen fog feltűnni, én itt láttam először. De figyelem a vevót ezután. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.