Új stratégiák a fájlcsere elleni küzdelemben

Legutóbbi posztomban arról írtam, hogy mit hozott 2010 a fájlcserélőknek. Úgy fest, hogy a TorrentFreak is örömmel készít olyan perspektivikus anyagokat, amik a fájlcserélés jövőjére helyezik a hangsúlyt. Nos, tegnap kijött egy újabb cikkük, ami a 2011-re várható kalózkodás elleni stratégiákat gyűjti össze. Nézzük át röviden ezeket, és röviden véleményt is mondok ezekről.

1. Domain lefoglalások: 2010-ben valóban látható volt egy olyan feltörekvő trend, elsősorban az USA-ban, ami a jogsértésekkel szembeni közdelem eszközeként egyes domainek lefoglalásában nyilvánult meg. Vagyis ne tégy fát a tűzre, különben a Bevándorlási Hivatal lefoglalja a weblapodat, amit nem is valószínű, hogy visszakapnál.

Magánvéleményem szerint ez nagyon NEM MENŐ. Sajnos nem vagyok tisztában az USA ezzel kapcsolatos szabályaival, most mégis úgy gondolom, hogy ez a fajta viselkedés sokkal inkább “kínai”, semmint demokratikus.

Ennek ellenére tökéletesen egyet kell értenem a TF írójával, aki szerint 2011-ben biztos, hogy lesz torrent oldal, aminek le fogják foglalni a domainjét. Hogy erre országhatárokon átnyúló jelleggel van-e lehetőség? Szerintem nem, bár ha az USA-ban már azért megbüntetnek, ha a külföldön elkövetett szerzői jogsértés gazdasági hatásokkal bír az USA-ban, nem lepődnék meg…

2. A torrent oldalakra helyezett nyomás: a TorrentFreak állítása szerint 2011-ben is nyomást fognak gyakorolni a jogvédők az egyes torrent oldalakra, ergó a nyilvánosság elé citálják őket, felteszem bombázzák őket levelekkel, rossz hírüket keltik. Egyetértek azzal az állítással, hogy ez ha rövid távon hasznos is lesz majd, akkor sem lesz tartós siker.

3. Az internetszolgáltatók általi blokkolás: az elmúlt években már nem kevés esetben merült fel, hogy lehetséges-e a torrent oldalak ISP-k általi blokkolása. Nos, ez ugye több-kevesebb sikerrel megvalósult Olaszországban és Dániában, azonban például a Norvégia egy kiváló példa az ellenkezőjére. Ezen a ponton a tudományom természetesen kevés, hiszen ahhoz minden egyes ország anyagi és eljárásjogát, illetve (ami fontos szerintem) bírósági esetjogát, valamint egyéb kis rejtett vonásait, attitűdjeit is ismerni kellene. Hiszen bármikor előfordulhat, hogy egy bíróság előtérbe tol eddig nem látott érveléseket (pl. alapjogi érveket), és ezzel akadályozza meg a torrent oldalak elsötétítését. És akkor jegyezzük meg: reményeim szerint idén kijön az Európai Bíróság két döntése az ISP-k fájlcseréléssel szembeni tevőleges feladatát illetően. Mindenesetre az eddigi három stratégia közül a legfontosabbról beszélünk európai viszonylatban!

4. A pénzügyi források zárolása: igen, hihetetlenül érdekes stratégia lehet, hogy – amint az a Wikileaks esetében is lehetett hallani – az egyes oldalaknak juttatott adományokat (pl. PayPal-os átutalásokat) és például az oldalak reklámbevételeit zárolnák. Érdekesnek érdekes, de csak addig tűnne rendben valónak, amíg bíróság állapítja meg, hogy bűncselekményt követnek el az adott oldal üzemeltetői. Rendkívül szomorúnak tartom, hogy a Wikileaks esetén “külső nyomásra” döntött úgy a PayPal és a Mastercard, hogy nem bocsátják a cég rendelkezésére a meglévő pénzforrásaikat. Ez megint amolyan “kínai” módszer, és szerintem NEM MENŐ.

5. A reklámozási kedv megingatása: na, ez végre egy olyan gondolat, ami a társadalomra is figyel. Szögezzük le az elején: nem minden torrent oldal helyez el reklámokat a saját felületein. Felteszem, hogy ez a megállapítás csak az oldalak csekélyebb részére igaz, de igaz. Viszont végső soron igenis sokaknak megéri és érdeke a fájlcserére fogékony fiatalokat ily módon elérni. Ez marketing kérdés, viszont látni kell, hogy ezzel olyan oldalakat támogatnak a reklámozók, amelyeknek a célja jogilag kétséges. Én azért is látok ebben sok fantáziát, viszont egyelőre kevés realitást, mert a fájlcseréléssel szembeni küzdelem részeként szükséges a társadalom beidegződéseinek a megváltoztatása. A reklámozók “nyomás alá helyezése” önmagában szerintem nem elég, de egy fontos részelem. Mert érdemes tisztán látni: minimum két irányban érdemes a változtatásokat megcélozni: a kínálati és a keresleti oldalon. A kínálati oldalnak változtatni kell azon érthető, de értelmetlen célkitűzésén, hogy a digitális világban ugyanolyan modellek szerint értékesítse a szerzői műveket, a fogyasztói oldalnak meg nem szabad magára hagynia azokat, akik szállítják nekik a szórakozás különféle formáit. Csakhogy kettejük között ott van egy nagyon sokrétű közvetítő szféra. Az itt megtalálható reklámozók szerepvállalása pedig minden esetben a realitások talaján áll: ott fognak hirdetéseket megjelentetni, ahonnan abból a legtöbb hasznot tudják húzni. Ennyiben tehát a jogosultak általi törekvés a reklámozók megváltoztatására mindaddig hiú reménynek tűnik, amíg maguk nem kínálnak fel e mellé reális alternatívát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.