Szemezgetés – InfoJog 2010. december

Legnagyobb örömömre az Infokommunikáció és Jog legfrissebb száma sok-sok hasznos olvasmányt tartalmaz a digitális szerzői jogi témakörök iránt fogékony olvasóknak.

A folyóirat leközölte új cikkemet a RapidShare jogi felelősségének tárgyában. Ezzel kapcsolatban a blogon is írtam bejegyzést, most ezt fejlesztettem cikk minőségűre és mennyiségűre. (Boldog vagyok, hogy a folyóirat honlapján pont az én cikkemet tették online elérhetővé, tehát íme a link, tessék olvasgatni🙂

A Fórum rovat egy nagyon érdekes konferencia összefoglalást tartalmaz. Egy szerzői jogi jogérvényesítéssel kapcsolatos konferencián adott elő több szerzői jogász (illetve azzal foglalkozó szakember), így Gyenge Anikó, Békés Gergely, valamint az Origo jogtanácsosa, illetve Bodó Balázs. Előadásaik rövid összefoglalása nagyon hasznosnak tűnik.

Gyenge Anikó a szerzői jogi jogérvényesítés attitűdjeit taglalta. Így van proaktív attitűd (elébe menve a dolgoknak szabályoz a jogalkotó egyes kérdéseket, pl. árva művek esetén), követő attitűd (reagál a fejleményekre, pl. a felhasználói adatok kiadása, mint a fájlcserélés elleni küzdelem egyik lehetséges útja, ACTA) és passzív/kiváró attitűd (közvetve kapcsolódó, de releváns megoldások, pl. a védelmi idő növelése).

Bodó Balázs írását nem lehet röviden elemezni, mert annyira sok benne a tartalom, néha vitatható, néha heves bólogatást kiváltó megállapítás. Inkább csak a lényeg összefoglalása álljon itt. Bodó szerint a kalózok és a feketepiac csak akkor jelenik meg, ha a kínálati és a keresleti oldal között nincs összhang, vagyis a keresletet a kínálat nem tudja kielégíteni. Ennek megfelelően nem is a feketepiac felszámolása a megoldás pl. a fájlcserére, hanem a legális kínálat bővítése. Mondom, heves a bólogatás, de azért vannak különvélemények.

Detrekői Zsuzsa írása elsősorban a közös jogkezelésből eredő nehézségeket foglalta össze, rávilágítva azon egyszerű tényre, hogy néha olyan drága a legális szolgáltatás kialakítása és üzemeltetése, hogy nem éri meg beindítani azt. A helyzet ennyiben persze tényleg szomorú, és nem véletlen, hogy a jogkezelőkkel szemben milyen komolyak az ellenérzések. Részben ennek tudható be. (Két dolog: nem illesztem be a videót, mert nem tetszik, de íme egy link a Belga “Artisjus” c. dala… Sokat elárul. És íme egy friss bejegyzés Tóth Péter Benjámin tollából a német GEMA “kommunikációs bakijáról“. Ez is tanulságos.)

Végül Békés Gergely előadásának vázlata is figyelmet érdemel, mivel ebben a polgári és a büntető jogérvényesítés nehézségeiről számol be. Ebben az összefoglalóban Békés szigorú kritikával illeti Ibolya Tibor ügyészt, akinek írását magam is komolyan „osztottam” kritizáltam a blogomon korábban. Jó látni, hogy nem csak én gondolom úgy, hogy sommás megállapításai nem mindig voltak helytállók.
Végül egy rendőr hadnagy (Gyaraki Réka) cikke is olvasható a folyóiratban, ami az on-line elkövetett szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűncselekményét tárgyalja A-tól Z-ig. Én ebbe most nem megyek bele itt, de akit csak érdekel a téma büntetőjogi vetülete, olvasgassa.

Update #1: A mai napon (2011. február 11-én) elérte a 300-at e bejegyzés nézettsége. A mai napon (2011. március 5-én) pedig a 400-at!

Update #2: A legfrissebb InfoJog témába vágó írásáról itt olvashatsz!

Kommentek:

komment

18 gondolat “Szemezgetés – InfoJog 2010. december”

  1. ibolya.tibor says:

    Tisztelt Mezei Úr!

    Írásomat, melyet "komolyan osztott" korábban olyannak nevezte, mint amelyet minden rendőrnek és ügyésznek tanítani kellene…

    Akkor hogy is van ez?

    Egyebekben:
    Békés Gergely „A szerzői jogi jogérvényesítés nehézségeiről” szóló írásának 2. pontja alatt szigorú kritikával illet saját honlapomon olvasható „A torrentrazziák büntetőjogi megítélése” című cikkem miatt.

    Idézem:

    „Miközben a rohamosan változó technológiához való alkalmazkodás önmagában is jelentős terhet jelent az internetes ügyekben eljáró rendőrségnek, munkájukat nem egyszer az ügyészség nehezíti meg, amikor egyes jogszabályhelyeket nyilvánvalóan a jogalkotó szándékával ellentétesen értelmez. Nyilvánvalóan nem segíti továbbá a szerzői jog büntető jogi védelmének társadalmi beágyazottságát, ha – mint ahogyan az alig pár hete is előfordult – egy vezető beosztású ügyész saját privát honlapján publikált tanulmányában jelenti ki, hogy, a fájlcserélés büntető jogi eszközzel nem akadályozható meg. Különösen nem segíti a jogintézmény megfelelő jogi védelmét, ha az említett tanulmány egyébként számos ponton tárgyi, jogi tévedést tartalmaz, alaptalanul vonja kétségbe a Szerzői Jogi Szakértői Testület hozzáértését és teszi mindezt ráadásul egy folyamatban lévő ügy apropóján”

    A szerző a jegyzetek között megjelöli a cikk pontos elérhetőségét az interneten.

    Attól a ténytől eltekintve, hogy Békés Gergely a Szerzői Jogi Szakértő Testület tagja és így érintett félnek tekinthető, elvárható lett volna, hogy írásomról – ha kritikával illeti – annak tartalma alapján nyilatkozzék.
    Ez azért is indokolt lett volna, mert saját írásom és az ő kritikája tulajdonképpen ugyanarról a problémafelvetésről szól, nevezetesen az ilyen büntetőeljárások eredménytelenségéről. Kritikája részleteket nem tartalmaz, ezért próbálok röviden mindenre itt válaszolni.

    „egy vezető beosztású ügyész saját privát honlapján publikált tanulmányában jelenti ki, hogy, a fájlcserélés büntető jogi eszközzel nem akadályozható meg”

    Tanulmányomat a Belügyi Szemle közlésre már elfogadta. Közismert tényekkel kár lenne vitázni, a fájlcserélés büntető jogi eszközökkel tényleg nem akadályozható meg. Az Asva.info szerint Magyarországon már egy millió ember foglalkozik fájlcserével. Az más kérdés, hogy én a tanulmányom végén úgy fogalmaztam, „eredményesen nem akadályozható”.

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    (Két részletben megy, nehogy elvesszen!)

    #1
    Tisztelt Ibolya Úr!

    Azt hiszem teljesen jogos a felvetése, és a szóhasználattal kapcsolatos hanyagságomat szükségesnek érzem javítani. Ezt a fenti szövegben megejtettem.

    Mivel kritikai megjegyzéseim egy részét szeptemberben a blogra nem tettem fel, illetve a mindennapokban néhány kollégával való beszélgetés során is sokat vitáztunk azokról, úgy fest – persze csöppet sem udvarias módon -, hogy, mint egy "freudi elszólás", a fenti szó tört ki belőlem a bejegyzés elkészítésekor.

    Sajnálom egyébként, hogy anno amikor olvastam az írását, és készítettem rá egy reagáló levelet, azt nem juttattam el önhöz. Abban minden benne lett volna. (Ügyészségi postacímre nem kívántam levelet küldeni.)

    Nyilvánvalóan a Békés Gergely írása irányába tett megjegyzéseit nem áll jogomban kommentálni. Véleményem szerint azonban mindkettőjüknek igaza van egy ponton az "eredményesen nem akadályozható meg" kérdéskörben. (folyt.köv.)

  3. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    #2
    Önnek abban, hogy eredményesen nem akadályozható meg az egyszerű fájlcserélőkkel szembeni küzdelem a büntetőjog eszközeivel (bár én az ASVA adatait kétkedéssel fogadnám, mivel ezek csak számok, ezért a mögöttük megbúvó módszertant fontos lenne ismerni – én ugyanis nehezen hihetőnek tartom az egy millió aktív fájlcserélőt);

    Békés Gergelynek pedig abban, hogy (ha ezt így nem is írta le, szerintem azonban épp ezért kritizálta az ön megjegyzését) a büntetőjogi eszközök alkalmazása nem adható fel, (én mondom:) pl. a warez oldalakkal – a kőkeményen milliókat kaszáló, szerzői jogilag és büntető jogilag, mi több, szerintem még erkölcsileg is elítélhető „szolgáltatókkal” szembeni küzdelemnél.

    Az ön írását egyébként azért is találtam fontosnak, mert olyan hangot ütött meg, ami az egyszerű fájlcserélőkkel szembeni küzdelemben bizony jó lenne, ha más ügyészek körében is elterjedne.

    Néhány embert már segítettem tanácsokkal, mitévők legyenek, miután büntetőeljárás indult velük szemben dalok és filmek letöltése miatt. Nem bagatellizálom el a helyzetet, én is egyértelműen szerzői jogsértésnek tartom a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétellel párosuló letöltést, de a büntetőjogot velük szemben – egyértelmű haszonszerzési célok nélküli "műélvezet" miatt – túlzottan szigorúnak találom.

    Bízok abban, hogy eljön az idő, amikor mindenki egy fórumon mondhatja el a maga véleményét a helyzetről. A publikációhoz gratulálok.

  4. ibolya.tibor says:

    Tisztelt Mezei Úr!

    Békés Gergely "kritikájáról a továbbiakban:

    „az említett tanulmány egyébként számos ponton tárgyi, jogi tévedést tartalmaz”

    Mivel Békés Gergely nem részletezi a tévedéseimet, ezért sajnos ezzel nem tudok vitába szállni.

    „alaptalanul vonja kétségbe a Szerzői Jogi Szakértői Testület hozzáértését”

    A tanulmány sem konkrétan, sem tartalmilag ilyet nem tartalmaz és nem is sugall. Tartalmazza viszont azt, hogy a Btk. 329/A. (1) bekezdésébe ütköző szerzői jogok megsértésének vétsége ún. keretdiszpozíció, az annak keretét kitöltő kizárólagos jogszabály pedig a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt). A jogellenes forrásból történő másolásról illetve a fájlcseréről szóló SzJSzT 17/2006. és SzJSzT 7/2008. számú szakértői véleményeket írásomban „nem vitatottan magas színvonalú”-nak nevezem annak a megállapításával, hogy a büntetőjogi tényállás megállapíthatósága szempontjából nem rendelkeznek relevanciával (hisz nem jogszabályok). Ennek megértése egy jogi diplomával rendelkező személytől akkor is elvárható, ha egyébként nem rendelkezik büntetőjogi ismeretekkel.

  5. ibolya.tibor says:

    #2
    A büntetőjogi ismeretek hiánya Békés úrnál ott is tetten érhető, mikor arról értekezik, hogy „Magyarországon büntetőeljárást szerzői jogi ügyben elsősorban annak érdemes indítani, aki polgári pert a jogsértő személyének ismerete hiányában nem indíthat, vagy aki számára egy polgári per nem lenne képes kellő hatékonysággal megakadályozni a további jogsértést.”

    Felhívom Békés úr figyelmét arra a tényre, hogy a Btk. 329/A. (1) bekezdésébe ütköző szerzői jogok megsértésének vétsége közvádra üldözendő bűncselekmény, amelynek gyanúja esetén a nyomozó hatóság hivatalból köteles eljárni. A büntetőeljárás nem a polgári eljárás alternatívája, vagy annak kiegészítése, viszont a szerzői jogi jogsértés önmagában még nem bűncselekmény, az ilyen jogsértések elleni küzdelem „kellő hatékonysággal” történő lefolytatása miatti büntetőeljárások szándékos generálása viszont akár a Btk-ba ütköző cselekedet is lehet…

    „teszi mindezt ráadásul egy folyamatban lévő ügy apropóján”

    Írásom címe „A torrentrazziák büntetőjogi megítélése” . Nem konkrét és folyamatban lévő ügyekről, hanem az ilyen eljárások általános tapasztalatairól szól, a cikk bevezetőjében konkrét sajtóinformációval megjelölt ügy csak a téma felvezetését szolgálja.

    Végül szeretném leszögezni, hogy tanulmányom (bár a trackerek üldözését civiljogi alapon is kritikával illeti) kifejezetten büntetőjogi szempontból foglalkozik a fájlcserével, azon belül is elsősorban a bizonyítás problémáit taglalja, akár kriminálmetodikai tanulmánynak is tekinthető.

  6. ibolya.tibor says:

    Üdvözlettel:
    dr. Ibolya Tibor

  7. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Ibolya Úr!

    Köszönöm szépen az ismételt reakciókat. Én a magam részéről most ezekhez nem tudok hozzászólni. Bízok abban, hogy Békés Gergely esetleg reagál majd rájuk.

    Számomra a legfontosabb az, hogy ne csak meginduljon, de tartson is ki a különféle tudományágak, illetve jogon belül a különböző jogterületek művelői közötti kommunikáció, hogy előrébb vigyük a téma boncolgatását.

    Úgyhogy amint kijön a Belügyi Szemlében a cikke, én is újra előveszem, és akkor elemzek a magam részéről ismét.

    Üdvözlettel,
    Mezei Péter

  8. Gergely says:

    Tisztelt Ibolya Úr!

    Bár nem gondolom, hogy Mezei Péter blogjához írott kommentek megfelelő helyet és módot biztosítanának szakmai vitánk lefolytatásához, megszólítottként mégis érdemes talán pár mondatban jelezni véleményem.

    Az Ön által hivatkozott írás egy közel három órás beszélgetés rendkívül tömör összegzése, amelyhez a folyóirat szerkesztősége precízen két oldalt engedélyezett. A legfontosabb gondolatok vázlatszerű felsorolásán túl nem volt tehát hely részletes elemzés rögzítésére, de az nem is várható el ebben a műfajban.

    Ahogyan azt az említett összegzésben is írtam, úgy látom, Ibolya Úr írása több ponton korrigálásra szorul. Ezek részletes kifejtését nem fogom most közzétenni, jelzés értékkel pár példát szeretnék mutatni arra, mire gondoltam:

    a) Ibolya Úr ezt írja tanulmányában: „Ha azonban egy magát jogvédőnek beállító, valójában nyereségorientált cégek érdekvédelmi szervezeteként működő egyesület indít a magyar bűnüldöző hatóságok igénybe vételével (…)." Tény ezzel szemben, hogy a ProArt-ot a hatályos magyar jogszabályok szerint nonprofit (tehát nem „nyereségorientált”) egyesületek (tehát nem „cégek”) hozták létre. A ProArt alapszabálya szerint a szövetség feladata a jogérvényesítés elősegítése (tehát nem „magát jogvédőnek beállító”).

    b) Ibolya Úr ezt írja: "…korántsem biztos, hogy a letöltés feltöltéssel is jár. Egyáltalán nincs feltöltés pl. abban az esetben sem, ha a le-töltő olyan bolyhoz csatlakozik, ahol rajta kívül nincs más letöltő, vagyis mindenki seedel." A helyzet azonban az, hogy az Szjt. a hozzáférhetővé tételt engedélyköteles cselekménynek minősíti, amelyből az következik, hogy a felhasználás tényleges letöltés nélkül is megvalósulhat. A jogsértésnek tehát nincs köze ahhoz, hogy adott hálózaton belül ténylegesen jelen vannak-e a letöltők, elengedő csupán annak bizonyítása, hogy a hozzáférhetővé tétel megvalósult.

  9. Gergely says:

    c) Ibolya Úr ezt írja: "A letöltés nem bűncselekmény, annak vélelmezése pedig – még abban az esetben is, ha az otthoni felhasználó számítógépén volt torrent kliens – hogy az feltöltés mellett került letöltésre, a fentebb már részletezett technikai lehetőségek miatt büntetőeljárás alapjául nem szolgálhat." Tény ezzel szemben, hogy a jogellenes forrásból való letöltést a Szerzői Jogi Szakértő Testület álláspontja szerint nem lehet magáncélú másolásnak tekinteni, az tehát engedélyköteles tevékenység. Ha a felhasználó nem kért engedélyt e tevékenységhez, úgy nyilvánvalóan díjat sem fizetett a felhasználás után, ezzel pedig vagyon hátrányt okozott a jogosultaknak, így a törvényi tényállásban meghatározott feltételek teljesültek. A BitTorrent kliensek ugyan lehetővé teszik a letöltött fájlok „nem megosztását”, ezzel az opcióval azonban a letöltőknek alig kimutatható százaléka él csupán, főleg azért, mert a közösségek „kilökik” maguk közül azokat, akik csak letöltenek, de nem osztanak vissza.

    d) Ibolya Úr ezt írja: "A nyomozó hatóság (illetve annak szakértője) által végzett és megfelelő módon dokumentált próbaletöltések bár kétséget kizáró módon tudják bizonyítani a gyanúsított által végzett feltöltést, anakronisztikus módon mégsem szolgálhatnak a büntetőjogi felelősség megállapításának alapjául, mert ebben az esetben a büntetőjogi tényállás lényeges eleme a vagyoni hátrány okozása, mint eredmény hiányzik.” Ezzel szemben a szerzői jogi törvény értelmében nem szükséges tényleges letöltés a vagyoni hátrány megállapításához, mivel a jogszabályok értelmében a hozzáférhetővé tétel tényleges letöltés nélkül is engedélyköteles felhasználásnak minősül, amely után díjat kell fizetni a jogosultaknak. A nyomozó hatóság szakértőjének sikeres próbaletöltése pedig a hozzáférhetővé tételt teljes körűen bizonyítja.

    Záró gondolatként szeretném ezen a helyen is hangsúlyozni, hogy a büntetőjogi út nyilvánvalóan nem alkalmas a fájlcserével okozott kár társadalmi kezelésére, a jogosultak – tapasztalatom szerint – nem is kívánják ezt. Nem azért, mert ne lehetne megállapítani a büntetőjogi felelősséget, hanem azért, mert senkinek nem lehet célja a társadalom nagy részének kriminalizálása. Egészen más a helyzet azonban az üzletszerűen (nem ritkán rendkívül szervezetten, nagy apparátust mozgatva, az NNI adatai szerint is sok százmilliós hasznot elérően) végzett tevékenység esetén, ott ugyanis elkerülhetetlennek tartom a büntető jogérvényesítést. Megítélésem szerint tehát nem az alkalmazott technológia a döntő, hanem az okozott kár mértéke.

    Üdvözlettel:
    Békés Gergely

  10. ibolya.tibor says:

    Tisztelt Békés Úr!

    Ahogy szokás mondani, két malomban őrölünk. A cikk nem a ProArt tevékenységéről szól, bár meg van benne említve. A Szerzői Jogi Szakértői Testület álláspontja nem jogszabály, így a bűncselekmény megállapíthatósága szempontjából nem bír relevanciával.(immár sokadszor…) Pontonként:

    a.) azt, hogy a ProArt és a hasonló szervezetek tevékenysége milyen érdekeket szolgál felesleges itt megvitatni, mert azt mindenki nagyon jól tudja. Azonban egyéni letöltögetőket feljelenteni, miközben előfordult, hogy warez oldal az MTI-n hirdeti magát, nem szerencsés dolog.

    b.) a hozzáférhetővé tételen vitatkozhatunk, álláspontom szerint a bittorrent technológia alkalmazása során feltöltés nélkül ez értelmezhetetlen. Különösen igaz ez a trackerekre. Más a helyzet az előző generációs fájlcserélőknél (DC-Hub), ahol az egyes userek gépén általuk beállított ténylegesen megosztott mappák vannak. A kérdés azonban büntetőjogi szempontból akadémikus, mert a letöltés nélkül ezt egyébként sem lehet bizonyítani.

  11. ibolya.tibor says:

    c.) Ahogy írásomban is kifejtettem a szerzői jogvédő lobbi megpróbálta a törvényhozáson átverekedni azt, hogy a jogellenes forrásból származó letöltést de jure ne lehessen szabad felhasználásnak tekinteni, ez a törekvésük azonban eddig nem járt sikerrel…A nem megosztással kapcsolatos gondolatok csak egy szigorú szabályok szerint működő zárt trackerre lehetnek igazak, egy nyilvánosra viszont már egyáltalán nem, ráadásul a „nem megosztás” ellenkezőjét szintén a hatóságnak kell(ene) bizonyítani.

    d.) A hozzáférhetővé tétel bizonyítása nem jelenti egyben a vagyoni hátrány okozás – ami esetünkben kár nem, csak az elmaradt vagyoni előny lehet – bizonyítottságát. Mi az elmaradt vagyoni előny abban az esetben, ha még letöltés sem történik? A hozzáférhetővé tétel a letölthetőség előzménye, a letöltés azonban a hatályos szabályok szerint nem bűncselekmény! A letöltés magában foglalja ebből a szempontból a hozzáférhetőséget, a többen benne van a kevesebb. Miért kellene szankcionálni a kevesebbet, ha a többet nem büntetem?

    Záró gondolataihoz annyit, hogy fájlcsere esetén büntetőjogi értelemben vett kárról egyáltalán nem lehet szó, csak vagyoni hátrány okozásáról. A kettő nem ugyanaz, ezt a cikkben is leírtam. Ahogyan azt is, hogy a trackerek elleni fellépés helyett a milliókat kaszáló warez oldalak ellen kellene szigorúan eljárni.

    Üdvözlettel:
    Ibolya Tibor

  12. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Kommentelők!

    Nagy örömmel olvastam a fentebb kibontakozott vitát, amiért megérte az egész blogot beindítani. A magam részéről néhány rövid gondolattal zárnám a témát:

    1. a ProArt-os megjegyzéseket erősnek érzem, és szerintem nem Békés Gergelyen kell ezeket az érzéseket számon kérni.

    2. A hozzáférhetővé tételt illetően hatalmasa a különbség az álláspontok között, pedig a szerzői jog világos (s mint a keretdiszpozíciót kitöltő szabály, ez a fontos). Békés Gergely tökéletesen összefoglalta ezt. Én a következőkkel fejelném meg.

    Ahogy azt eredetileg (szeptemberben) megjegyeztem, Ibolya Úr véleménye azért nehezen elfogadható, mert konzekvensen "feltöltést" említ torrentezés esetén, holott itt a seeder és a leecher NEM VÉGEZ FELTÖLTÉST, csupán a releaser. A seeder és a releaser csupán hozzáférhetővé (másként elérhetővé vagy letölthetővé) tesz tartalmakat, amiket mások kezdhetnek letölteni. Vagyis „tevékenyen nem tölt át mások gépére” adatokat, amit a feltöltés szó jelenthetne, az elérés lehetőségét viszont megteremti. És ez elég az Szjt. szerint a szerzői jogsértéshez.

    (folyt.köv.)

  13. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    (folyt.:)

    Szemben a DC-vel, torrentezés esetén valóban nincs megosztott mappa. De nem is kell, mivel a torrent fájl metaadatai a tracker segítségével elkalauzolnak minden letölteni vágyót a megosztó személy(ek)hez. (Mondhatni a DC-nél „ránk hárult, hogy eldöntsük”, mit osztunk meg, a BitTorrent technológia pedig levette a vállunkról e „terhet”.)

    3. Arról szerintem e szerény kis blog keretei között lehetetlen érdemi és eredményes vitát folytatni, hogy mi a kár, az elmaradt vagyoni előny és a vagyoni hátrány közötti különbség, esetleg átfedés. Azt hiszem, hogy erről lehetne, sőt kellene élőben egy kellemes vitatkozást indítani, komoly tanulmányokat írni.

    Úgy hiszem, hogy ez az a pont, ahol a vitát érdemes lezárni. Részben, mert a vita mindig nehézkes, ha nem szimultán folyik, nincs lehetőség a kérdések részletekbe menő tisztázására, a másik véleményének igazi megismerésére. Részben pedig azért, mert így talán csak a malmok száma sokasodna, pedig ez nem cél. Mi itt eddig csak arról beszéltünk, hogyan lehetne szankcionálni a fájlcserélőket, warez oldalakat. Sajnos nincs lehetőségem minden gondolatomat leírni, de szerintem a jogsértések ilyesféle felületi kezelése nem az egyetlen járandó út. Kimondottan fontos, de nem elég. Alternatívákban kellene gondolkodnunk!

    Üdvözlettel,
    Mezei Péter

  14. ibolya.tibor says:

    Tisztelt Mezei Úr!

    Oké, részemről befejeztem, annyit azért még leírok, hogy a kár, vagyoni hátrány fogalmát a Btk. pontosan meghatározza (Btk. 137.§ 5. pont.)

    Üdvözlettel:
    Ibolya Tibor

  15. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Ibolya Úr!

    Elnézést a késésért, de sajnos csak most jutottam oda, hogy erre az utolsó gondolatára reagáljak.

    Tökéletesen igaza van a Btk. definíciójának említésekor. Én inkább ennek az alkalmazhatósága miatt tartom a helyzetet nehéznek. Csökken-e az értéke egy filmnek/dalnak azzal, hogy valaki letölti? Illetve mi az az elmaradt vagyoni előny? Én sosem értettem egyet az "egy letöltés egy elmaradt vétel" tétellel.

    Mindezt – bár hazánkra ez messze nem kötelező – egy újabb, szinte vicces érvelési úttal viszi tovább az a dán bíró, aki a letöltött film minőségéből is következtetést von le a kiszabható kártérítés kapcsán (erről pont tegnap blogoltam: http://copyrightinthexxicentury.blogspot.com/2011/02/perek-honapja-volt.html).

    Szóval szerintem messze nem olyan egyszerű a helyzet, mint ahogy – az egyébként tényleg korrekt – Btk. ezt leírja.

    Üdvözlettel,
    MP

  16. Aradi Emil says:

    A Szerzői Jogi Szakértői Testület véleményei már csak azért sem lehetnek relevánsak a bíróságok számára, mert a testületek elfogult, az ügyekben érdekelt szakértőkből állnak. Mindegyikük olyan szervezetben dolgoznak, és kapnak fizetést, amelyben a szerzői jogok TULAJDONOSAI érdekeit védik. A felhasználók (olvasók, torrentezők, mozilátogatók, rádióhallgatók stb.) nem kapnak helyet ezekben a testületekben, jóllehet a szerzői jognak az ő érdekük legalább annyira feladata.

  17. Aradi Emil says:

    Ibolya doktornak teljesen igaza van, amikor arra utal, hogy az alapvetően polgárjog típusú szerzői jogba nem szükséges feltétlen belekeverni a büntető jogot. Illetve ez a szerző jogok (vélt) tulajdonosainak az érdeke. Polgári per esetén ugyanis az adatgyűjtés és bizonyítás az ő költségükre menne. Egyszerűbb tehát, ha feljelentést tesznek ismeretlen tettes ellen, az adatokat a rendőrség lefoglalja, és az ügyészség vádat emel. S ha utána a vád nem áll meg, semmi bántódása a feljelentőnek nem esik, viszont a rendőrség által összegyűjtött adatokat ingyenesen felhasználhatja a polgári keresetében.

  18. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Aradi Emil!

    1. Az SzJSzT tagságának egy komoly része NEM OLYAN SZERVEZETBEN DOLGOZIK ÉS KAP FIZETÉST, AMELY A SZERZŐI JOGOK TULAJDONOSAINAK AZ ÉRDEKEIT VÉDI (én például egyetemi oktató vagyok: engem senki nem pénzel a szerzői jogosultak közül). Az főleg magától értetődik, hogy egyik sem elfogult. Az pedig nyilvánvaló, hogy az eljáró eseti tanács összetételénél az elnökség mindig is kényesen ügyelt, ügyel és ügyelni fog arra, hogy az adott ügyben nem érintett személyek működjenek közre a szakvélemény elkészítésekor.

    Mondhatni állításának a valóságalapja nagyon csekély.

    2. A második kommentben rögzített véleményét annyiban mindenképpen osztom, hogy én nem vagyok híve a fájlcsere kriminalizálásának. Én ezt polgári (szerzői) jogi kérdésként értékelem. Ezért logikusnak tűnne, hogy a szerzői jogosult is a maga jogait azok céljai szerint érvényesítse. Hogy a büntetőjog mégis képbe kerül? Az emberek folyton a törvények kiskapuit szokták emlegetni. Ezt ekként is felfoghatjuk, habár ez nem kicsi a szó képletes értelmében. (De hangsúlyozom, én nem vagyok híve a büntetőjogi megközelítésnek.)

    Üdvözlettel,
    Mezei Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.