A digitális bölcsek köve #1

Hétfőn Brüsszelben sajtótájékoztatón ismertették a “Comité des Sages” elnevezésű tanács által kidolgozott jelentést, amely az információs társadalom és kultúránk (múltunk és jelenünk) egyik legfontosabb ütközőterületének számító digitalizálás (szerzői művek digitális formában való rögzítése és terjesztése) kapcsán fogalmazott meg sok előremutató ötletet. A jelentésnek az Új Reneszánsz címet adták, jelezve a kultúra területén jelentkező új forradalom igényét.

A jelentés elég terjedelmes, és sok esetben hosszan beszél például az Europeana működésének kiterjesztéséről, amely persze szükségszerű, logikus velejárója elképzeléseiknek. E helyütt sajnos nincs arra lehetőség, hogy a jelentést A-tól Z-ig áttekintsem, ezért csak a legfontosabbakra kívánok reflektálni. (A jelentés összefoglalója amúgy mindenkinek kötelező olvasmány. Aki esetleg inkább németes, annak itt az összefoglaló német fordítása.) A 4., 6-8. fejezeteket hagyom ki, bár ezek sem elhanyagolható információkat tartalmaznak az Europeana, a közkincsben lévő művek digitalizálása, fenntartható fejlődés, illetve finanszírozás tárgyában. Amire én figyelek most, az az 5. és a 9. fejezet. (Utóbbiról külön bejegyzést írtam.)
Előbbi az árva művek digitalizálását tárgyalja. A jelenség társadalmi és gazdasági jelentősége már hosszú ideje ismert. Ami azonban most teljesen új, hogy – persze normaszöveg megadása nélkül, hisz ez nem lehetett a Bölcsek Tanácsának feladata – szabályozási minimumokat fektettek le, melyet “nyolc lépcsős tesztnek” neveztek el.
E lépcsők a következők:
1. az árva művekkel kapcsolatos uniós szintű jogi eszköznek az összes tagállamban érvényre kell jutnia. (Ennek a pontnak a megfogalmazásától kissé megijedtem, ugyanis az a minimum, hogy egy globális jelenséget szabályozni igyekvő “European legal instrument” az összes tagállamban irányadó kell, hogy legyen.)
2. Minden “szektort” (a szerzői művek valamennyi körét) le kell fednie. Ez korrekt!
3. A művek árvakénti elfogadása határokon átnyúló érvényű kell, hogy legyen. Ez a pont nagyon evidens, azonban több ponton is részletesebb vizsgálatot igényelne. A Bölcsek Tanácsa ugyanis nem említi, miként kell majd egy műről megállapítani, hogy árva-e. Minden eddigi dokumentum a “reasonable/diligent search” fogalmát használta. Vagyis elvárhatónak tartották a felhasználni igyekvő részéről, hogy próbálja meg kideríteni, ki a jogosult. Eddig sem tűnt persze elvárhatónak, hogy a felhasználó a világ összes országát végig járja a jogosult iránt. Ez eddig rendben van. Most az a kérdés csak, hogy a Bölcsek Tanácsa javaslatával ellentétben/mellett, merthogy erről egy szó nem esik, miként lesz lehetőség az ellenkező bizonyítására? Mi van akkor, ha az árva mű szerzője időközben színre lép, de nem a művet árvának minősítő ország területén. Ilyenkor kinek, hol, mit kell bizonyítania? Erre egyelőre nem tudok megnyugtató választ kiolvasni a jelentésből.
4. A digitalizált és hozzáférhetővé tett árva műveket valamennyi tagállamban elérhetővé kell tenni. A célok ismeretében e megállapítás korrekt.
5. Az európai normának lehetőséget kell teremtenie arra, hogy ne csak a köz-, hanem a magánszféra is szerepet vállaljon a digitalizálásban. Ez is korrekt, bár ennek részleteit nagyon fontos lesz tisztázni. (Erre egyébként a 9. fejezet némileg kitér, lásd lejjebb.)
6. Kereskedelmi hasznosítás esetén kötelező, non-profit felhasználás esetén pedig elvárt a díjfizetés. Az összeget, amíg jogosultja színre nem lép, egy zálogszámlán kell tartani.
7. A 6. ponttal szorosan összefügg, hogy az árva művekkel kapcsolatos eljárások díja ésszerű kell, hogy legyen. Ez a pont komoly figyelmet érdemel, hiszen a pénzügyi kérdések általában feszültséghez tudnak vezetni. Ja, és persze Gyenge Anikó nemrég említett írásában pont azt említette a magyar szabályozás hátulütőjének, hogy a (most már) SZTNH által megállapított díj mértéke túl nagy, kvázi blokkolja a felhasználási hajlandóságot. Szóval be careful!
8. A szerzői jogokkal kapcsolatos információk adatbázisba rendezése, és ennek az Europeanahoz kapcsolása szükséges. Szerintem ez is korrekt.
A Bölcsek Tanácsának e helyütt ismertetett gondolatai közül az 5.3.3 pontban foglaltak külön figyelmet érdemelnek. A háromtagú tanács ugyanis azt mondja: az árva művek további “keletkezésének” megakadályozása céljából “some form of registration should be considered as a precondition for a full excercise of rights.” Hűha. A tanács tehát azt mondja, hogy hozzuk vissza azt a rendszert, amit a Berni Uniós Egyezményből a XX. század elején direkt kiírtak, amit az Egyesült Államok – részben persze… – a BUE-hoz való csatlakozás érdekében szintén felszámolt. Na persze az egész árva mű mizéria a regisztrációs rendszer hiányának tudható be. A Bölcsek Tanácsa persze jelzi: a javaslat feltételezi a BUE felülvizsgálatát. Az egyszer biztos. Azt hiszem e pontról még sokat fogunk beszélgetni.
(Folyt.köv.)

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.