Újabb adatok a fájlcserélésről

Köszönet Daninak, hogy eljuttatta hozzám az Ars Technica alábbi írását. Ennek segítségével ugyanis eljutottam a BPI (British Recorded Music Industry) kérésére lefuttatott felméréshez (melynek teljes szövege itt érhető el), amely azt hozta ki eredményként, hogy az angolok jelentős többsége többségében fájlcserélés útján szerzi be a dalokat a netről. Egészen pontosan kb. 1.2 milliárd dalt töltöttek eddig le az angolok a még véget sem ért 2010-es évben. A felmérés arra is rávilágít, hogy a P2P oldalak mellett egyre inkább nő a DDL/hosting/cyberlocker (pl. RapidShare), a fizetős MP3 oldalak és az MP3 keresőmotorok használata. Ennek ellenére a jogszerűen letöltött dalok és albumok száma is emelkedést mutat 2009-hez képest.

A TorrentFreak is most cikkezett arról, hogy a BPI a Google ellen akar fordulni, mert az jelentősen hozzájárul a jogsértő dalok megtalálásához. A felmérések szerint amúgy az angol felhasználók 58%-a a Google segítségével jut el a jogellenes tartalmakhoz (lásd: 19. oldal). A TorrentFreak említette és a jelentés 21. oldalán olvasható, hogy a BPI novemberben lefuttatott egy tesztet a Google keresőjében. Eszerint az éppen aktuális Top 20 single és album slágerlistás dalokra (mellé biggyesztve, hogy mp3) való rákeresés eredményeként a Google által kiadott linkek közül az első esetében 20-ból 17, albumok esetén pedig 20-ból 14 mutatott ismert jogsértő oldalra.

Az ilyen dokumentumok több kétségbe vonható állítást tartalmaz, melyek – a metodológia ismerete híján – nehezen átláthatók. Így nagyon érdekes az, amit a jelentés 24. oldala tartalmaz. Eszerint ugyanis a britek sokkal inkább tisztában vannak a jogszerű szolgáltatásokkal, semmint a jogsértőkkel. A 25. oldal is ehhez hasonló érzéseket gerjeszt: a jogszerű oldalakról sokkal több ember szerez be/követ nyomon jogvédett tartalmakat. Így pl. a legerősebbnek bizonyult jogszerű forrást, a YouTube-ot, az emberek 54%-a használja, míg a jogellenes tartalmak 23%-a P2P oldalakról jön, és a DDL oldalak 26%-ban forrásai a jogsértő tartalmaknak. (Ez utóbbi nagyon figyelemre méltó, először olvasok olyat, hogy a DDL átvette a vezetést valamilyen szempontból!)

Fontos: a 25. oldalon és a 26. oldalon található táblázat, illetve kördiagramm mintha kiegészítené egymást. A táblázat csak a zenére utal, a kördiagramm már nem említi a music szót, tehát elvileg minden műtípus ide tartozik. E téren a P2P oldalak aránya sokkal magasabb a DDL oldalakról való letöltés arányánál. A magyarázat logikus lehet, hiszen a MegaUpload és társai maximálják a feltölthető fájlok méretét. (Általában már egy DivX-es film sem tölthető fel.)

Az ilyen táblázatokkal az a bajom, hogy – hiába a BPI által megjelölt állítólagos abszolút szám (1.2 milliárd illegális letöltés, ami szintén nehezen követhető nyomon), a fenti statisztikák mind csak relatív számok, mi több “% using, any frequency” megjelöléssel történt az adatgyűjtés. Ez így az összes feltüntetett számot megkérdőjelezhetővé teszi… A masszív letöltők vajon mennyit szednek le P2P oldalról, vagy DDL oldalról? És már ez az egy adat is komoly befolyásoló tényező lehetne egy másféle értékelésnél.

A felmérés szerint az emberek 28.8%-a (60%-uk férfi) érintett a fájlcserélésben. A P2P használók 38%-a a 25-34 éves korcsoportból származik, és az összes letöltő 62 százaléka 34 alatti. Ez utóbbi rettentő fontos. A fennmaradó 38% 34 év feletti. Ez azt jelenti így első ránézésre, hogy a korábbi azon feltevés, miszerint az emberek a harmincas éveik elején abbahagyják a fájlcserélést (mert gyereket akarnak, családjuk van, felelős állásuk, nem akarnak semmi kockáztatni) mese habbal. Ez komoly figyelmet érdemel.

A táblázatok tanulsága szerint egyébként a 34 felettieknél haladja meg a jogellenes letöltők arányát a jogszerűen letöltők aránya. (Ismét hangsúlyozom, ezek relatív számok, ezért becsapósak lehetnek.) A 16-24 közöttiek aránya 24%. A felmérés a 16 alattiakat amúgy nem vizsgálta, pedig hát abban biztos vagyok, hogy ők is tökéletesen ismerik a dolgok menetét. (Ja, és az 54 felettieket sem, ami némileg érthetőbb, de sosem lehet tudni…)

A 28. oldal hoz újabb érdekességeket. Eszerint 6.1 millió ember használ illegális forrásokat. Végre egy abszolút szám. Ebből 4.4 millió P2P oldalakat használ (persze komikus, hogy a 29. oldalon lévő ábra szerint a 4.4 millió csak egyszer jött össze, ennél kisebb szám a legfrissebb szám, ami még így is csak 2010. szeptemberi), 2.6 millió pedig nem P2P oldalakat. Funny question: 4.4 + 2.6 = 6.1??? Ja, másik ábra: a LimeWire még szerepel rajta, de a LimeWire már nem működik. Tehát ezek a számok némileg módosulhatnak!

Mindezekhez képest a jogszerű oldalakat sokkal-sokkal többen használják. Ha mindent összeadok (28. oldal második ábra és törzsszöveg), ez a szám 28.7 millió ember. Ugyanis végy 1×0.8 legal downloadot , 1×2.7 legal streaminget, 1×7.7 iTunes applicationst (mennyi???), illetve 1x 17.5m YouTube-ot [és felteszem, ez még nem minden].

De ez megint csak a számokkal való újabb spindoctorosdit igazolja: mi garantálja, hogy a YouTube nézők nem tartoznak a letöltők közé is? Megjegyzem, az egész felmérést áthatja a jó és a rossz, a fekete és a fehér közötti különbségtétel. Minden illegális letöltő automatikusan rossz ember? Minden Spotify hallgató csakis jó ember?

De tényleg, még folytathatnám, csak nem akarom. Szerintem hasznos olvasmány, sok hihető információ van benne, melyek egy része figyelemre méltó tendenciákat igazolhat. De a problematikán nem változtat (fekete-fehér!) és igazi megoldást sem kínál rá. A jelentésben feltüntetett üzleti modellek természetesen üdvözlendők, ám kicsit megmosolygom, mikor a BPI vezetősége úgy érvel:

Illegal downloading continues to rise in the UK. It is a parasite that threatens to deprive a generation of talented young people of their chance to make a career in music, and is holding back investment in the fledgling digital entertainment sector.

Update #1: A TorrentFreak is közzétett egy írást, amiben a fenti tanulmányt kritizálta. Érdemes elolvasni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.