Új-Zélandon, ahol már egy ideje folyamatban van a helyi három csapás törvény elfogadása, újabb lépést tettek a rendszer bevezetése felé. Az ún. „Infringing File Sharing Amendment Bill” oly módon kívánja módosítani az új-zélandi szerzői jogi törvényt, miszerint online P2P jogsértés elkövetése esetén a jogosultaktól érkező információk alapján az ISP-nek értesítenie kell az előfizetőt a jogsértésről. A szankciók között szerepel, hogy a helyi Szerzői Jogi Tribunálé (pontos nevet nem tudok neki mondani) 15.000 új-zélandi dollár (kb. 11.500 USD) mértékig szabhat ki bírságot. Érdekesség azonban, hogy az internet-hozzáférés maximum 6 hónapos felfüggesztését lehetővé tevő szankció alkalmazást legkorábban 2012-től kezdik meg. Az új-zélandi kormány ugyanis bízik abban (erre kutatások sarkallták), hogy a felhasználók többsége a figyelmeztetések hatására abbahagyja a fájlcserélést. (Lásd részletesen itt.)

Másik érdekes információ szerint Jammie Thomas-Rassett, akit legutóbb „nagyon kedvezményes szankcióval” sújtott az eljáró amerikai bíróság, mégsem lélegezhet fel „örömében”. A hölgy kálváriáját magam is nyomon követem, legutóbbi bejegyzésem még év elején született, itt érhető el. Az ügyben lefolytatott, szám szerint harmadik polgári esküdtszéki eljárásban – melyre azért került sor, mert az ügy felperesei nem fogadták el a bíró számítási módszerét – az esküdtszék ismét úgy döntött, hogy a hölgy szándékos jogsértést követett el a vitatott 24 dal letöltésekor, s ezért dalonként 62.500$-os kártérítést ítélt meg a Capitol Records és a többi felperes javára.

Csupán privát vélemény, de ad 1. a hölgy az USA joga alapján valóban jogsértést követett el, felelőssége egyértelmű, a fair use teszt sem segíthet rajta; ad 2. érthetetlen, hogy az esküdtszéknek mire jó ez a fajta keménykedés. Legutóbb a majd 2 milliós kártérítési összeget enyhítő bíró kifejtette, és e ponton tökéletesen osztom a véleményét: ez a fajta szankció teljesen alkotmányellenes. Szinte nonszensz, hogy 24 dalért 1.5 milliót kelljen fizetni! Tudom-tudom, elvi szinten az USA szerzői jogi törvény erre lehetőséget teremt, hiszen a kártérítés összeghatárai szabad mozgásteret adnak a mérlegelés során, de azt ily módon használni talán erős. Mi jön ezután? Jammie a januári felvételhez képest is jobban lógathatja a fejét, és mehet tovább előre, ezt az esküdtszéki verdiktet is megtámadhatja. Kérdés, hogy lesz-e eredménye. Annyiban mindenképp, hogy a Capitol ha akar, se kap ennyi pénzt, lévén ennyi pénze egyáltalán nincs a hölgynek. (Egészen pontosan a kártérítést a RIAA vinné, elvileg újabb anti-fájlcsere kampányokra. Ja, és a RIAA azt mondja, hogy szerintük a per nem a pénzről, hanem az üzenetről szól. Jujj, ez fáj!)