Az elmúlt hétről több olyan hír is horogra akadt, amelyeket érdemes posztolni. Az első, gyakorlatilag véletlenül sem meglepő hír szerint a HP7/1, ahogy én hívom (talán a hivatalos készítők is, nem tudom…), vagyis a Harry Potter hetedik részének első feléből egy 36 perces részlet már a mozipremier előtt elérhető volt a világhálón. A Warner által nagyon rövid időn belül kiadott kommüniké szerint szigorúan ki fogják vizsgálni az esetet. (A hír egyébként 2 nappal előzte meg a múlt csütörtöki világpremiert.) Ja, és még egy, ugyancsak a TorrentFreak híre szerint már a múlt héten a legkeresettebb cím volt a HP7/1 a torrent oldalakon. Ami ugye csak azért „vicces”, mert hivatalosan még be sem mutatták, máris keresik az emberek. (Na de ezzel semmi újat nem mondtam.)

A következő fontos hír az, hogy az USA Szenátusának Jogi Bizottsága elfogadta a ‘Combating Online Infringement and Counterfeits Act’ (COICA) törvény javaslatát. Eszerint a szövetségi főügyész képviselete mellett az USA Igazságügyi Minisztériumának jogában állna a nyilvánvalóan jogsértésekre használt weboldalak tulajdonosával szemben eljárást indítani, amelynek eredményeként (ha a bíróság megállapítja az oldal jogsértő jellegét) a tulajdonost megfosztanák a domain címétől.

A Ron Wyden szenátor által jegyzett törvényjavaslat szövege itt érhető el. A §2324(a)(2)(A)-(B) pontokból jól látható, hogy a törvényjavaslat a „jogsértésekre szolgáló” oldalak ellen irányul (angolul: „dedicated to infringing uses”). E ponton fontos felidézni, hogy az USA szerzői jogában ismert az ún. „staple article of commerce” teszt. Ez utóbbi alapján nem lehet egy szolgáltatás nyújtóját/termék gyártóját felelősségre vonni azért, ha szolgáltatása/terméke szerzői jogsértésekre is használatos, feltéve, hogy az a szolgáltatás/termék jelentős, nem jogsértő célokra is igénybe vehető. (Lásd: Betamax ügy, vagy a RapidShare-rel kapcsolatos friss amerikai döntést.)

A javaslatot a Kongresszus egyik háza sem fogadta még el,  ha azonban ez megtörténne, akkor ez egy drasztikusan új iránya lenne a fájlcseréléssel (és egyéb szerzői jogsértésre lehetőséget teremtő technológiákkal) szembeni harcnak. Nem véletlen, hogy a RIAA és az MPAA már tapsolnak örömükben. Én annyit persze előre vetítetek, hogy a javaslat így szó szerint úgy sem lesz elfogadva. Ha viszont így is történne, a törvény akkor sem lenne képes például a DDL szolgáltatókkal szemben érvényesülni, mivel azok kapcsán épp idén mondta ki egy amerikai fórum, hogy a „staple article of commerce” teszt védi őket.

Megint más: a (d)(2) alpontból az is kitűnik, hogy a javaslat extraterritoriális hatáskört kíván az IM kezébe adni, lévén külföldön nyilvántartásba vett domain nevek tulajdonosával szemben is lehetőséget adna az eljárás beindítására. Ez már komolyabb vitára adhat okot (habár az MPAA/RIAA már jelezték is egy levelükben az IM felé, kiket tartanak „odafigyelésre méltónak”, köztük pl. a RapidShare-t is). Komoly csata várható tehát ezen a fronton, s már most többen hevesen kikeltek az „internetes cenzúrázás” ellen, arra utalva, hogy ha ezt az USA Kongresszusa elfogadja, semmiben nem fog különbözni Kínától vagy Irántól.