Hétfőn megérkezett az Intézetbe az Infokommunikáció és Jog c. folyóirat idei 4. száma, amiben legnagyobb örömömre több olyan írás is olvasható volt, ami engem is közvetlenül érintő témákkal foglalkozik.

Az egyik cikket Detrekői Zsuzsa, az Origo Zrt jogtanácsosa jegyezte „Szabályozható-e az internet?” címmel. Természetesen én nem fogom tudni megválaszolni e kérdést, habár szkeptikus vagyok, de nem is emiatt akarok posztolni e tanulmányról. Ebben ugyanis a szerző a „szerzői jogokat érintő tartalmakról” is értekezik. A kb. egy hasábos röpke gondolatmenet tartalmaz érdekességeket, habár erősen csak szelektív gyűjtése a különféle eseményeknek, semmint tendenciáknak. Így például említést nyer a szerzői jogi lobby, amely a védelmi idő meghosszabbításár törekszik. Így a „Mickey Mouse törvény”, mely az USA-ban hosszabbította meg a védelmi időt, vagy utal a szerző arra a törekvésre, ami az EU-ban az előadóművészek védelmi idejét hosszabbítaná meg (ebből egyelőre még nem lett konkrétum). Ugyanígy össze lettek gyűjtve azok a tendenciák, amik az online jogsértések miatti fellépésekből/perekből kiolvashatók: az ISP-k, a fogyasztók vagy a tartalomszolgáltatókkal szembeni perek. Érdekes, rövidke olvasmány, hasznos lábjegyzetekkel.

A másik hasznos tanulmány Szabó Imre tollából származik, és a Pirate Bay perének büntetőjogi vetületével foglalkozik. Itt tehát a kulcsszó a büntetőjog, amire eddig kevesen helyeztek hangsúlyt, most az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa megtette. Ínyenceknek fontos falat.

Végül az InfoJog is beszámolt arról, amiről már korábban (tavaly októberi elfogadása óta) hallani lehetett, illetve a HVG is cikkezett róla nemrég, nevezetesen, hogy Finnországban (egészen pontosan júliusban) hatályba lépett az a jogszabály, amely az internetes hozzáférést „állampolgári joggá” nyilvánította. Arra persze a finn kommunikációs miniszter is utalt, hogy ennek elsődlegesen nem az a célja, hogy védőhálót nyújtson a fájlcserélőknek, mivel a konstans letöltők továbbra is „veszélyben vannak” a hideg északon. Az már privát vélemény, hogy nem tartom szerencsésnek, hogy néhány, bár kétségtelenül nagy lélekszámú ország által bevezetett fokozatos válasz/három csapás módszer jogkövetkezményeként alkalmazott „lekapcsolás” (az internetes hozzáférés korlátozása vagy megszüntetése) minden szinten ekkora vitatéma legyen. Véleményem szerint ugyanis maga ez a módszer egy alkalmatlan kísérlet a fájlcserélés megfékezésére. Lehet vele próbálkozni persze, de a hatékonysága sem garantált, és most már világosan a fentihez hasonló „mellékzöngéi” lesznek. És ennek hamarosan következményei lesznek. Egyre több ország fogja felvetni e kérdést, és fogja az alkotmányos alapjogok közé sorolni az internetes hozzáférést, pedig megítélésem szerint egyelőre ez nem tekinthető alapjognak.