Tényleg csak röviden. Mivel kedden 3 órán át tartott kivárni a soromat az amerikai nagykövetségen vízumügyben, ezért végre eljutottam oda, hogy a két hete a táskámban lapuló ACTA-t előhúzzam. És átolvassam. És hümmögjek. És megtaláljam a most már mindjárt itt van amerikai utam kutatási célkitűzését (az oktatáson felül persze). Az anyagot olvasva ugyanis glosszátorokat és kommentátorokat megszégyenítő módon széljegyzeteltem a papíromra, és rengeteg meglátást írtam fel elsőre. Ezeket itt most szinte lehetetlen lenne összefoglalni, ezért majd az ősz során egy cikkel fogok előrukkolni, amit majd a blogon is elérhetővé teszek.

De hogy előre vetítsem, miről is szól majd, néhány kulcsszó: első olvasatra azért az ISP-k felelőssége az online jogsértések esetén fokozódhat; a különféle (bíróságok – illetve egészen pontosan „competent authority”, ami elsőre nem 100%-ban ugyanaz… – által kiszabható) intézkedések EU jogérvényesítési irányelvvel kapcsolatos összhangja is odafigyelést érdemel, a szöveg rengeteg zárójellel, eldöntetlen kifejezéssel dolgozik, sok esetben például azt sem tudják eldönteni, hogy a teljes IP palettára, vagy csak a szerzői jogi kalózkodásra és a hamis védjegyekre terjedjen-e ki a szabályozás; a safe harbor előírások egyelőre nagyon zűrösnek tűnnek; illetve érint néhány olyan dogmatikai tételt, amelyeket eldönteni kíván, de egyelőre nem biztos, hogy jól tenné (így például polgári perekben kártérítés vagy szerzett profit megtérítése lenne lehetséges, de az Art. 2.2(a) pont részeként ilyet olvashatunk: „which [profit] may be presumed to be the amount of damages referred to in clause (i)”. Ezzel kvázi azt lehetne elérni, hogy minden egyes károkozást jövedelemszerzésnek fogunk fel, arról nem beszélve, hogy a „vagylagosság”, illetve az előbbi kitétel alapvetően összeférhetetlennek tűnik.

Na de nem is folytatom, inkább elkezdek vázlatot gyártani a kinti teendőkhöz.