Van-e hatása a HADOPI-nak?

Nos, úgy fest, hogy Dani beelőzött. Egy korábbi bejegyzésemre reagálva behivatkozta a TorrentFreak egyik legfrissebb hírét, amely szerint egy francia jelentés úgy találta, hogy a HADOPI törvény elfogadása ellenére is emelkedik a kalózkodás aránya Franciaországban. Először Dani kommentjére reagálva: teljesen egyetértek, ezeknek a híreknek nem kell feltétlenül hatalmas jelentőséget tulajdonítani, mivel nem lévén francia, svéd vagy angol, nehéz lenne megmondani, hogy szerzőik mennyire autentikusak, milyen a statisztikai mérés pontossága. Azzal egészíteném ki a megjegyzést, hogy én pedig olyan felmérést hallottam még (Hollandiából), ami pont a kalózkodás terjedéséről beszélt. Szóval nehéz lenne megmondani a tutit. Egy persze fontos: a kalózkodás bármennyire globális jelenség, mindig érdemes országosan nézni. Lehet, hogy Angliában tényleg visszaesik a kalózkodás, mivel ott elég szélesek a legális tartalmakat kínáló források. Svédországban az IPRED törvény kezd egyre hatékonyabb lenni. (Persze a problémát még nem oldja meg.)

A francia adat kapcsán (a rennes-i egyetem által készített a jelentésről itt olvashatunk francia nyelven) egy dolog érdekes: állítólag 3%-kal nőtt a “kalózkodási ráta” (“the piracy rate actually went up by 3%”). Hogy ez mi a csudát jelent, nem tudom biztosan. (Franciások előnyben, és ha valaki az eredeti cikkben erre nézve konkrétabb megoldást talál, kérem jelezze.) Ha például 3%-kal nőtt a kalózkodás forgalma, akkor szinte vicces a növekedés az eddigi éves 20-40%-os bővüléshez képest, ha a résztvevők száma nőtt ennyivel, akor legyen úgy írva. Azt hiszem ráadásul, hogy választási nyelvben ezt úgy hívják “hibahatáron belüli mérés”.

Maga a TorrentFreak hír egyébként egészen érdekes adatokat tartalmaz (mindenki értelmezze őket szabadon, az én megjegyzéseim zárójelben):

1. A franciák letöltési szokásai nem változtak lényegesen a HADOPI elfogadása óta (ezzel nem tudnék vitázni, mivel nem vagyok francia);
2. A BitTorrent forgalom (felteszem a teljes internetes adatforgalmon belül) azonban 17.1%-os részesedésről 14.6%-ra csökkent (ez az adat azért érdekes igazán, mert elég alacsony ez a részesedés, Németországban közel 40% szokott lenni a BitTorrent forgalom, Svédországban is ekörül mérték);
3. Egyúttal jelentősen megnőtt a streaming és a DDL szolgáltatások részesedése (hm, ha ez tényleg igaz, akkor igazolódni látszik egy év eleji posztomban említett feltételezett “jóslat”, ezt lásd itt);
4. A fájlcserélők fele digitális tartalmakat is szokott online vásárolni. Ez azt jelenti, hogy ha ezeket a fogyasztókat lekapcsolják az internetről, akkor a zenepiac konkrét veszteségeket fog elszenvedni (bár ez elvi síkon biztosan igaz, nehéz lenne ezt szerintem hitelt érdemlően bizonyítani; a statisztikai felmérés tartalmának ismerete nélkül e megjegyzést egyelőre kritikusan kezelném);
5. Végül – összhangban azzal, amit én magam is hosszú ideje hangoztatok – amíg van jogsértő, ám ingyenes P2P kínálat a jogszerű és fizetős szolgáltatásokkal szemben, legalábbis arányaiban kedvezőbb feltételek mellett, addig nem várható érdemi változás a kalózkodás kapcsán.

Szóval érdemes elolvasni a hírt, és aki franciául ért, annak az eredeti oldalt is.

4 thoughts on “Van-e hatása a HADOPI-nak?”

  1. Dani says:

    Ismét túltettem magamon, azt mondja a blogger, hogy csak két részben közölhetem a kommentet. Olvasd úgy, hogy egyszerre írtam.

  2. Dani says:

    Pont egy hete beszélgettem valakivel a zeneipar mélyrepüléséről és azt mondta nekem, mint amit az ötös pontban leírtál: lehet akár jelképes az összeg, ha fizetni kell érte, akkor mindíg az ingyenes megoldás fog gyözni.

    Több erős példát felhozott: a filléres orosz online zeneboltokét vagy a vizitdíj körüli felháborodást vagy másik példának a dalok.hu nevű kitűnő magyar online zeneboltot említette: 100 ft. plusz áfa egy szám, kb. tízszer annyi egy album, ennek ellenére minimális hatással van az illegális letöltésekre. (ezt csak többszörös zárójelben jegyzem meg, de szerintem, ez már olyan olcsó, hogy devalválja zenét, gyakorlatilag egyharmada az itunes árának!)

    Én nem értek egyet evvel a nézettel. Szerintem az emberek nagyrésze becsületes és nem azért töltenek le illegálisan, hogy ne kelljen 10 dollart v. eurot kifizetni egy albumért. Az átlag ember hány cd-t hallgatna egy hónapban, ha nem kéne arra gondolnia, hogy mennyibe kerül? Szerintem havonta legfeljebb egy párat, szóval még az az érv se állja meg a helyét, hogy havi sokszor 10 dollárról van itt szó.

    Abban látom a problémát, hogy a közgondolkodásban az illegális letöltést(és akkor már bedobom: szerintem szinte az összes szerzői jogi sértés a legkomolyabb plágiumokon kívül, – mint mondjuk egy teljes mű saját név alatti újrakiadása) olyan szerepet tölt be, mint a gyorshajtás, tilosban parkolás, etc. Vagyis szerintem nem érzik a súlyát és a következményét a letöltésnek. Az, hogy ez miért van így, megérne egy nagyon komoly tanulmányt(sajnos én csak komolytalanokat olvastam eddig), én két okot jelölnék meg.

    Az első a kiadók és művészek viszonya. Már jóval a napster előtt az a közfelfogás uralkodott, hogy a kiadó kihasználja/becsapja/rabszolgaként tartja a művészt. Nem csak a tipikus lázadó attítűdű rockzenészre gondolok, hanem szinte az összes szerzői jogi diskurzusban, amit valaha olvastam, előjön ez, legyen az a 19. századi francia értekezés a közös jogkezelésről, a 18. századi viták a porosz/osztrák/német szerzői jogi kodifikálás körül vagy a két világháború közötti viták arról, hogy hány év után léphessen ki egy-egy író a kiadókkal kötött életműszerződésből: a vitáknak mindíg az a vége, hogy a szerző két tűz között van, egyik oldalon a kiadó, a másikon, meg a világ fennmaradó része, mindenki részt akar a műből.

    Az átlag ember így látja: mennyit kapna az az együttes a cd árából, hiszen nem ők bukják el, hanem a kiadók? Nyilván részben a kiadás természetéből adódik ez: van egy szerencse elem, egy nagy befektetés, ami gyakran (sőt, tízből kilencszer) nem térül meg, viszont az az egy, ami megtérül a fejős tehén kell hogy legyen ezután. Erre a problémára megoldást persze nem tudok, de érdekesnek tartom, hogy a szerzői jog története mindíg erre kanyarodik vissza, az illegális letöltésekről szóló diskurzusban viszont nem kap hangsúlyt, hacsak nem úgy, hogy "a kiadók tehetnek mindenről", ami túlzottan leegyszerűsíti ezt az egész jelenséget.

  3. Dani says:

    A másik ok, pedig szerintem az, hogy amikor a napster megjelent a nagy kiadók vezetői kihagyták életük legnagyobb lehetsőségét. Olvastam pár éve egy fantasztikus történetet arról, hogy ahogy berobbant a naspter, a kiadók felkapták a fejüket és nem pereltek/fenyegetőztek azonnal, hanem leültek tárgyalni. Rettegve attól, hogy ez kiderül, egy középamerikai állam egyik ötcsillagos szállodájában ült le teljes titokban az öt nagy zenekiadó vezérigazgatója és egy egyetemista srác(már nem elkékszem, hogy Shawn Fanning volt, aki a napstert megírta vagy a társa volt az) tárgyalni arról, hogy hogyan lehetne fizetőssé tenni a rendszert. Végül nem tudtak megegyezni és tudjuk mi lett a vége, de sokan spekulálnak úgy, hogy ha akkor sikerül egy megfelelően alacsony árat belőni, akkor nem nő fel úgy egy generáció, hogy életében nem ad ki pénzt zenére. Számomra úgy tűnik, hogy az a három-négy év, ami alatt nem volt legális alternatívája a letöltésnek elég volt ahhoz, hogy elindinduljon a lavina.

    A végére pedig megint beelőzlek: az EP nekimegy az ACTA-nak:

    http://www.publicknowledge.org/node/2946?utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed%3A+publicknowledge-main+%28Public+Knowledge+-+Blogging%2C+Events%2C+and+Action+Alerts%29

    Azért dobom be ide, mert pont a három csapást kifogásolják a tervezetben, de hogy tudták kibulizni a franciák ezt mégis a HADOPI-t? A francia szakdolimban összegyűjtöttem az EU kitartó ellenállását a riposte graduée-vel szemben és mégis megcsinálták. Reméljük az ACTA-nál ez máshogy lesz.

  4. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Először is nagyon köszönjük az értékes kommentet. Az első meglátásod teljesen helyes. Magának a szerzői jogi törvényeknek a kiadása (épp a Statute of Anne az "élő" példa rá) is pont e "rabszolga" jellegre vezethető vissza. És ezzel pont fején ütötted a szöget: a szerzői jog jelenleg is csaták földje, ahol hihetetlen fegyverelőnyét napjainkban is igyekszik megtartani a kiadói oldal, de a digitális technológiák + az internet elterjedése ezt valószínűleg örökre megváltoztatja.

    A második körülménnyel kapcsolatos információról eddig nem hallottam, de nagyon érdekes. Egyetértünk, mert valószínűleg tényleg minden másként alakult volna, ha egy kompromisszumos megoldást sikerül akkor találni.

    Végül ACTA: igen, formálisan beelőztél, de itt nyugszik előttem egy anyag a témáról (egy, a tiédtől eltérő, viszont a te híredet is el fogom olvasni). A mai napon – szakdogavédés és egyéb elfoglaltságok mellett – igyekszek kielemezni, de ha véletlen a hétvége lesz belőle, akkor sem baj:-)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.