Kész a brit Kalózpárt választási programja

Mármint ami a szerzői jogot illeti. Az ezzel kapcsolatos „velős” összefoglaló itt olvasható (illetve a Pirate Party UK honlapján közvetlenül itt). A benne található észrevételek egy része odafigyelést érdemel, habár némelyik megmosolyogtató, vagy valamivel korrektebben szólva naiv.

De vegyük egy kicsit sorjában a megjegyzéseiket.
1. Alapvetően jól írják, hogy a jelenkori brit szerzői jog „out of date”. Az, hogy „hopelessly” így van-e, már más kérdés. Kiemelkedik, hogy három új jogot szeretnének bevezetni a szerzői jogba:
a) format-shifting (formátum átalakítás), ami lehetőséget teremtene arra, hogy egy jogszerűen vásárolt CD-ről rippeljék a tartalmat PC-re, esetleg lementsék iPodra vagy egyéb mp3 lejátszóra. Bármilyen hihetetlen, ez a fajta magáncélú többszörözési lehetőség hiányzik a brit szerzői jogból. Már a Gowers jelentés is felhívta erre a figyelmet – úgy fest évek óta eredménytelenül… A probléma viszont lényeges, hiszen e törvényi kivétel nélkül minden egyes lementés, átmásolás, átalakítás jogsértés.
A Gowers jelentés egyébként a format-shiftinget a könyvtárak digitális archiválásával kapcsolatban is javasolta. Erről már nem ír a Pirate Party, pedig legalább olyan fontos, mint az előbbi (ha nem fontosabb).
b) time-shifting (idő eltolás), ami a Sony v. Universal ügyből jól ismert kategória, lehetővé téve, hogy a televíziós rögzített műsort időben eltolva, később lehessen megnézni. Azt kell, hogy mondjam, hogy e ponton ismét a brit szerzői jog alapproblematikája a ludas: nincs konkrét, ilyen tartalmú magáncélú többszörözési kivétel az Egyesült Királyságban, így elvi szinten az ilyen rögzítések is jogsértést eredményezhetnek.
Az a) és b) pontot azt hiszem, hogy minden felvilágosult, haladás párti politikai csoportosulás a zászlajára tűzhetné, hiszen ezek méltányolható kategóriák.
c) „new right to share files”, amit viszont nehezen tudok értelmezni. A párt javaslata sem nagyon ad fogódzót nekem: „which provides free advertising that is essential for less-well-known artists”. Leginkább azért, mert a saját szerzői műveit mindenki szabadon terjesztheti. A terjesztett művet más ember persze már nem igazán terjesztheti. Lehet, hogy erre gondol a párt, ez viszont azért nehezen támogatható, mert olyan nincs, hogy a jogosultaknak kötelezően elő legyen írva, hogy tűrjék műveik egy kardinális felhasználási módjának engedély nélküli gyakorlását, másrészt nem csak less-well-known bandák vannak. Olyan szintén lehetetlen, hogy opcionálisan lehessen vagy nem lehessen kérni az adott jog személyes gyakorlását, esetleg annak az adott jognak a „köztulajdonba adását”. Arról nem beszélve, hogy Európa jelentős részében a közös jogkezelés intézménye ezt az elképzelést tovább bonyolítaná, végül, ha valamire, akkor például erre is (persze nem csak erre) nyugodtan lehetne használni a CC rendszert.
2. A védelmi időt 5+5 évre kellene lecsökkenteni (nem post mortem auctoris, hanem en bloc, összesen 10 évre!), zárt forráskódú szoftverek esetén pedig csakis 5 évre. Hát, ezen a ponton nehéz röviden/tömören sokat mondani. Bár érthető, hogy az érvelés min alapszik, és alapvetően abban egyet is értek, hogy a rövid védelmi idő rövid távon a kreatív alkotómunka felpörgetésével járna, ennek azonban nem látom hosszú távú előnyeit. Ad 1) a szerzők (és mondjuk előadóművészek stb. – bár róluk nem tesz említést a manifesto) gyakorlatilag holtukig dolgozhatnak megállás nélkül, mint az igás ló, ha ez a rendszer élne. (Na jó, persze lássuk be, a világon rengeteg ember holtig dolgozik, mint az igás ló, akkor a szerző miért legyen kivétel?). Ad 2) szerintem már így is szinte fogyaszthatatlanul nagy a kínálat. A javaslat azzal nem számol, és optimális esetben nem is feltétlenül merül fel, hogy esetleg egy szerző/előadó kiéghet. Ennek hiányában is, még ha mondjuk 10x ennyi dal/film stb. lenne – semmi nem garantálja, hogy ennyiszer több vásárló erő jelentkezne rövid távon. Vagyis én nem igazán hiszek abban, hogy az alkotó munkát a védelem idejének lecsökkentésével lehetne fokozni.
Ez alól talán még érthető kivételt is jelenthetnek a szoftverek, mivel például egy Commodore játékkal ma már senki nem játszik. Az is biztos, hogy a Windows98-nak sincs/volt létjogosultsága (nem csak két évvel ezelőtt, de akár még korábban is). Erről lehetne vitatkozni, mert elvi szinten egy szoftver élettartama rövidebb, mint Charlie Chaplin, Duke Ellington vagy Dizzy Gillespie alkotóművészete.
3) A DRM-ről is ír a párt. E ponton annyi véleményt tudok kifejteni, hogy vannak problémák, és mivel a DRM az átlag fogyasztó átlag fogyasztását nehezíti meg (néha alaptalanul), nem véletlen az ostrom vele szemben. Reformra e ponton lehet, hogy szükség lenne. A párt célja, hogy a fogyasztók világos tájékoztatást kapjanak a DRM tartalmáról minden egyes hordozón. Így, elsőre, elvi szinten ezzel egyet is tudok érteni.
Nos, én azt hiszem, mindezek ellenére nem szavaznék rájuk (nincs is UK szavazati jogom). Várom a véleményeket viszont, kinek mi nyerte el a programból a tetszését.

4 thoughts on “Kész a brit Kalózpárt választási programja”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük