A digitális sampling története

A modern sampling történeti kialakulása egybeköthető a hip-hop megjelenésével. Egy érzékletes, bár nem feltétlenül helyes megfogalmazás szerint:

„a digitális sampling az a rap zene számára, mint a precedens a joggyakorlat számára”.

Egy másik megjegyzés szerint:

„a régi felvételek azok a hip-hop producerek számára, mint a festék a festő számára – nyersanyag, amit művészetté kell formálni.”

A gyökereit különféle zenei stílusokból (például jazz, antebellum, doo-wop, R&B) merítő hip-hop Jamaicában jött létre. Az ottani DJ-k (mindenekelőtt Lee “Scratch” Perry és King Tubby) gyakran választották a közönség szórakoztatásának azt a módját, hogy a lejátszott instrumentális zenei darabokra élőben „ráénekeltek”. Annak elsődleges oka egyébként, hogy a hip-hop a függetlenségét 1962-ben elnyerő korábbi brit gyarmaton alakult ki, leginkább az ország szegénységében keresendő. Akkoriban csak kevesen engedhették meg maguknak, hogy eredeti hanglemezeket vásároljanak, vagy hogy élő koncertekre járjanak. Az emberek ezért az országot erősítővel és hangfalakkal járó – a nevüket a soron következő dalok kiválasztásáról és felkonferálásáról kapó – „selectorok” által szervezett partykon ismerhették meg a slágereket. Az ötvenes évektől mind több „selector” kezdett el a dalok közben is énekelni (melyre a „dubbing”, „chatting” vagy „toasting” szavakat használták). Ez olyan sikert aratott, hogy idővel különvált a „selector” és az előadó, a „disc jockey” feladata.

A rap, és rajta keresztül a sampling térhódítása az Egyesült Államokban a hetvenes években kezdődött, egybehangzó vélekedés szerint a jamaicai Clive Campbell (művésznevén DJ Kool Herc) bronxi koncertjeinek hatására. DJ Kool Herc követői (például Afrika Bambaataa, Grand Wizard Theodor vagy a hazánkban is ismert Grandmaster Flash) eleinte „manuális” módon samplingeltek, így számtalanszor megismételték az alapul szolgáló dal ritmusos részét, a felhasznált lemezzel „szkreccseltek”, a dalokat mixelték. Érdekesség, hogy a DJ a hip-hop észak-amerikai elterjedését követően nem az énekest, hanem a korábbi „selectort” jelölte, míg maga a „rapper” a „master of ceremonies” (MC) elnevezést kapta.

A samplingelési eljárás később a hip-hop kereteit áttörve rengeteg egyéb, a ritmikusságon alapuló zenei stílusra, így elsősorban az elektronikus (ún. „techno”, „house” vagy a „dance”), illetve a popzenére terjedt át. Az európai kontinensen leginkább ez utóbbi irányzatok hatására vált ismertté a sampling, részben az európai „elektronikus zenei stílusok” hagyományainak köszönhetően (ilyen volt például a „musique concrète”, vagy a német „elektronische Musik”).

Az igazi áttörést a rap zenének az 1979-es év hozta meg az Egyesült Államokban, ekkor a The Sugarhill GangRapper’s Delight” című dala a Billboard R&B slágerlistáján negyedik helyezést ért el. A hip-hop és a sampling térnyerésével viszont arányban nőtt az ebből eredő jogviták száma is. Ezeket eleinte hosszadalmas tárgyalások helyett tipikusan peren kívüli megegyezéssel zártak le a felek, pereket pedig csak később, leginkább a kilencvenes évek elejétől lehet találni.

De erről egy másik bejegyzés alkalmával…

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.