A jelentés, összhangban az elmúlt években megszokott szerkezettel és módszerrel, rendkívül színesen (képekkel, példákkal, grafikonokkal, interjúkkal, esettanulmányokkal stb.) foglalja össze tapasztalatait a zenepiac jelenlegi állapotáról.

A jelentés egy tartalmi összefoglalóval indul, ami nagyjából felvázolja, pontosan miről fog képet kapni az olvasó. Ennek megfelelően az első érdemi kérdés a 8. oldalon kezdődik, és a jelenlegi üzleti modelleket ismerteti nagy vonalakban. Ezekből egy rendkívül színes világról értesülhetünk: a jogszerű szolgáltatások nyújtotta előnyöket a világon mindenfelé élvezhetik a fogyasztók. Bár hazánkra ez annyira nem igaz, mégis érdemes összevetni az itt elhangzottakat a dokumentum 28. oldalán lévő oszlopokkal, ahol Hungary is meg van jelölve, és itt felsorolásra kerül összesen 9 jogszerű formája a zeneművek beszerzésének. A jelentés arra is kitér, hogy az online zeneipar 2009-es forgalma átlépte a 4 milliárd USA dolláros bevételt, ami az azt megelőző évhez képest 27 %-os növekedést mutat.

Az eddigi évekkel ellentétben egy olyan elemet csempészet bele jelentésébe az IFPI, amit nagyon lehetett hiányolni. Ennek megfelelően rendkívül színesre és hasznosra sikerültek a dokumentum közepén (p. 12-17.) elhelyezkedő esettanulmányok. Ezekből még részletesebb képet kaphatunk az olyan szolgáltatásokról, mint a Sky Songs, a Spotify, vagy a VEVO.

A jelentés ezt követően szokás szerint az online zeneipart leginkább veszélyeztető P2P kalózkodásra tér ki. (Szemben hazánkkal, ahol még mindig nagy a polémia atekintetben, hogy fájlcsere vagy fájlmegosztás, addig az IPFI nagyon egyszerűen mindent kalózkodásnak jelöl. A P2P jelző odabiggyesztésével legalább dogmatikailag helyesen teszi ezt, ugyanis nem csak P2P kalózkodás ismert. Csak egy példa: a DDL is egyre inkább terjedőben van, és ez messze nem P2P.)

Az IFPI gondolatvilága viszont egészen egysíkú: a P2P kalózkodás rossz. A P2P kalózkodást tűzzel-vassal üldözni kell. Igazából a jelentés ezen része (amely minden bizonnyal helytálló tudományos kutatásokra alapozva indul) oda lyukad ki, hogy a három csapás francia modellje egy arányos megelőző megoldás. Személyes véleményem ettől egészen messze helyezkedik, de természetesen az IFPI álláspontja (hovatartozása végett) teljesen érthető. Ennek ellenére nem hiszem, hogy annyira egyet kellene vele érteni…

A jelentés végül két újabb „országtanulmánnyal” (Dél-Korea és Svédország) zár, melyek ismételten érdekes betekintést engednek azoknak az országoknak a szerzői jogi világába. (Dél-Korea P2P kalózkodással való „szennyezettségéről lásd a mai TorrentFreak cikket.)

Nos, ha ennyi alapján nehéz lenne véleményt formálni a jelentés egészéről, ismételten csak az olvasásra biztatok mindenkit!